Átlépve a portálon egy saras pocsolyákkal teli helyre érkeztek. A sík vidéket apró faházak népesítették be. Itt ott itatók amik elé lovak hipogriffek és egyéb állatok voltak kikötve.

-Ez lenne Revirs? -fordult Cairan felé a professzor csodálkozva -Mondjuk a lázadó eretnek hangulatot hozza. -Cairan körbe fordult mint aki nem hisz a szemének.

-Ez nem Revirs... Ez nagyon nem az. -tekintete ide oda cikázott, hogy valami jelet találjon merre is lehetnek.

Alek valami hegyeset érzett a bal lapockájának nyomódni a hideg fém át szúrta ruházatát de bőrénél meg torrpant.

-A sárkányokon nem használ akármilyen penge. -Cairan azonnal ott termett és a kardot kicsavarta a vadász kezéből akinek csuklója hangosan reccsent. Alek szúrós tekintettel fordult felé.

-Most komolyan? -célzott az értelmetlen erőszakra. Nem volt idejük vitába bocsátkozni ugyanis körbe vették őket a vadászok, ki karddal ki felhúzott íjakkal ígért fenyegetést.

A tömegből előre lépett egy férfi magas széles vállú igazi harcos alkat. Feje kopasz volt és az egészet harci rúnák borították. A helyzet egyre jobban rosszabbodott ugyanis csak a hívő vadászok használtak rúnákat, azt hittük szerint az Istenük ezzel segítette őket.

-Nevezzétek meg magatokat és az Istent akit szolgáltok! -követelte. Cairan szóra nyitotta a száját de Alek megelőzte.

-Sárkányok vagyunk mind a ketten az emberek síkján át estünk egy portálon és itt találtuk magunkat. Nem akarunk bajt. -emelte magasba kezeit jelezve, hogy ártalmatlan. Cairan szem forgatva követte a példáját.

-Még nem árultátok el milyen Istent szolgáltok.-gyanakodott a harcos .
A két jövevény egyként nézett össze és azt felelték.
-Lermist.

Lermis volt a vadászok Istene a háborúban többnyire minden mást elpusztított csak a vadászok törzseit és szektáit nem így egyre több hívője lett. A katona örömében felnevetett.

-Ahj emberek le a fegyverrel ételt italt a vendégeinknek utána had eredjenek útjukra. - a tömeg amilyen gyorsan körbe vette őket olyan hamar szét is oszlott.

A széles hátú katona oda lépve bemutatkozott.

- Silas Zinam vagyok, a helyi tirányos. Kövessenek meg kapják a beígért ételt italt. -A tirányos lábai már el is indultak a fogadó felé.

-Oh erre semmi szükség- szabadkozott Aleksander. -Mihamarabb haza kell érnünk ,mivel ...-Alek borzalmasan hazudott így Cairan gyorsan át vette tőle a szót.

-Tudja a kis húgom nagyon beteg így minél hamarabb vissza kell térnünk hozzá. -Cairan olyan kétségbe esett arcot vágott, hogy még Alek is hitt neki. Tudtába újabb vészjelzés villant. Ha ilyen természetesen hazudik mibe hazudhatott még? Esetleg neki is hazudott?

-Sajnálattal hallom azért egy itallal igazán frissítsék fel magukat.-erőltette a férfi, a vadászok lassan túl vendég szeretőnek bizonyulnak.

A férfiaknak nem volt választásuk így követték a helyi tirányos.

Cairan kezeivel magára majd a katonára mutatott. Saját torka előtt elhúzta mutató ujját majd az ellenkező irányba mutatott mint amerre haladtak. Alek szemét forgatta és suttogva közölte, hogy -Nem!

Beérve a fogadóba a pultnál foglaltak helyet méz sört töltött nekik a csapos fakorsókba majd sorra kiosztotta őket. Cairan egy húzásra megitta az egészet, arcára ki ült egy furcsa fintor amit Alek egy halvány mosollyal jutalmazott végül ő is bele kortyolt az italba.

Nagy volt a nyüzsgés sokan kártyáztak vagy egyéb szerencse játékokat játszottak. A sarokban egy bárd foglalt helyet. Lantját pengetni kezdte és ahogy az elbeszélésbe bele kezdet a dal életre kelt. Tagadhatatlanul egy garabomciás volt át utazóban a kontinensen. Mindenki a bárdot figyelte így Alek oda súgta társának.

-Portált kell idézned most!

-Szerinted ki fog el valamelyikünket hamarabb a nagy melák a csapos lány vagy a katona az ajtóban amint meglátják a lila szikrákat a levegőben? Még ki se mondom az első szót már a nyakunkon térdepelnek majd.

-Szép lassan kelj fel és kövess engem! -adta ki a parancsot Alek.

-Ahogy óhajtod-hajolt meg gúnyosan Cairan arcán mégis mosoly ült.

A tömeg közt úgy csúsztak át akár kés a vajon. Cairan követte Aleksandert, igazság szerint bárhová követte volna. Kiérve a fogadóból meg könnyebbültek. Cairan ősi nyelven szólott apró lilás szikrák repkedtek a levegőben. Aleksander kezdett kissé szédülni, biztosan a sör gondolta. A kontinensen párolt italok sokkal erősebbek a földieknél. Lehet túl rég járt volna itt? El szokhatott az italtól.

-Sasha! -neve hallatán a hang forrás irányába fordult. Cairan orrából ömlött a vér, teste két rét görnyedt és tüdejéből vért köhögött fel. -Mögötted! -ordította még utolsó erejével , az árny szemei fent akadtak és elterült a sárban.

Alek rohant volna, hogy segítsen de a lábai földbe gyökereztek a világ egyre jobban elmosódott, fémes ízt érzett a szájában. Orrából valami meleg csöpögött végig folyt borostás arcán. Az utolsó dolog amit látott Cairan eszméletlen teste volt. Túlságosan ismerős volt ez a helyzet, nem hiába a történelem ismétli önmagát. A hibrid teste egy hangos placcsanás kiséretébe csapódott a vizes talajba.

-Vigyétek őket! Végre megvannak! - a katona hangja hallatszott, de olyan távolinak hatott mintha egy másik galaxisból jött volna.

Cairan egy dohos cellában tért magához, végtagjait meg mozgatva hamar érzékelte hogy két csuklóját szoros adamantim láncok rögzítik a falhoz, bokái szintén súlyos bilincsbe voltak fogva. Tekintetével azonnal Aleksandert kereste, amikor meg látta a cella másik felében lelke egy része meg nyugodott, hogy ott van és a szív verése alapján élt.

Viszont az ő szíve elszorult a bűn tudattól 80 éve ott hagyta őt. Ott hagyta Aleket a náciknál azon a rémes helyen. 1 óra pontosan ennyi időbe telt mire éppen elég vért ivott ahhoz, hogy ereje teljében legyen. Vissza ment érte, vissza ment a kedveséért de el késett. 1 óra túl sok időnek bizonyult és Alek 4 hónappal fizetett érte.

Ahogy az árny végig nézett Aleksanderen tudta, hogy együtt kell maradniuk amig nem lesznek biztonságban, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg a múlt borzalma.

A cella ajtó hangosan csapódott ahogy a négy megtermett vadász belépett rajta. Köztük volt az is aki inni csábította őket.

-Nocsak Cairan Corvus nagyuram magához tért! -nevettek hangosan. Olyanok voltak akár a hiénák . -Hogy ízlett az angyal fű nagy uram? Van még belőle ha netán megéhezett! -a vadászok közül előre lépett egy alacsonyabb szőke hajú fiú. Alig lehetett vagy 14 éves látszott, hogy még életében nem ölt meg senkit. Kezében az említett növényt szorongatta. Cairan szemei olyanok voltak akár a jeges tenger. Ki számíthatatlan, rideg és halált ígért

-Gyerünk Rus kínáld meg a vendégünket! -szólt az egyik idősebb, talán a fiú apja lehetett. Rus kezei remegtek ahogy közelített az árny felé, azonban az egyik férfi türelmetlenné vált és hátra lökte a fiút az angyal füvet kitépte a kezéből és lenyomta Cairan torkán.

Alek hangos mélyről jövő szinte már földön túli ordításra tért magához. A szeme elé táruló látványtól elszorult a szíve. Cairan láncra verve arca és kabátja tiszta vér. Cai saját vére bárhol felismerné az illatát. Három férfi állta körbe egy fiú a sarokban sírt. Édes mézhez hasonló illat töltötte még meg a lavegőt. Csak egy valaminek van ilyen jellegzetes illata, az Istenek kertjében nyíló angyal fűnek. Az egyik férfi kezében tőr villant, az a tőr amit Alek rejtett a ruházata alá.

-Igazán bízhat benned a barátod ha ezzel járkál a zsebében -nevetett az egyik ismét látva a Cairan arcán át suhanó fájdalmat.

Alek szólni akart, hogy ez nem igaz, meg akarta magyarázni, de túl gyenge volt.

Az árny most dühében ordított.

-Nem tudsz te semmit -szűrte a foga közé minden szó erőfeszítéssel járt. Ahogy a vadász közelebb jött Cairan nemes egyszerűséggel arcon köpte. A férfinak több sem kellet és a tört mélyen az árny mellkasába szúrta.

-Ne! -Alek torkából reszelős hangon tört fel az ordítás, maga is meglepődött, saját hangja idegennek hatott. A vadászok egyként fordultak felé.

-Nocsak ki ébredt fel! - dörzsölte össze tenyerét a kopasz.

Cairan fizikai fájdalmait semminek érezte ahhoz képest ahogy tehetetlenül a falhoz láncolva nézte , ahogy azok a hiénák elindulnak Alek felé. Meg fogja ölni mindet, az összeset , a vérükben fog fürdeni ha csak hozzá érnek.

-Ki ő neked? -guggolt le Alek elé viszont ő csak némán figyelte a szemben levő falnál éppen csak lélegző árnyat.

-Oké -nyugtázta a vadász és a tőr pengéjét végig húzta Alek arcán. A hibrid nem igazán reagált rá ugyanis Cairan szív verését hallgatta, arra próbált koncentrálni semmi másra. Halk morgás hallatszott az árny felől, amint megérezte Alek vérét.

-Gyere és használd rajtam te féreg! Nektek vadászoknak nem az a dolgotok, hogy féken tartsátok az elfajzott lényeket és ki iktassátok az anomáliákat? Nos itt vagyok a létezett leg elcseszettebb anomália! -Cairan minden egyes szóért és lélegzet vételért meg küzdött. Torkát égették a szavak és az angyal fű hangja mégis rideg maradt.

-Oh talán érzékeny pontra tapintottam? Esetleg fontos neked? - kérdezte a vadász élvezettel teli hangon. Szeretett játszani az áldozataival viszont Cairan még jobban és ezer éves tapasztalata volt benne. Tudta, hogy amit ki kell most mondania talán örökre kísérteni fogja Alekete de remélte, hogy tudni fogja, hogy nem igaz.

-Nem jelent számomra semmit! -Cai nem mert Alekre nézni ,még is szinte hallotta ahogy össze tört benne valami , vagy talán a saját szíve volt az? -Szóval gyere és foglalkozz az igazi ellenségeddel! Nem az lenne az igazi dicsőség ha kivégzed az Árnyak urát?

A vadásznak fel keltette az érdeklődését pont annyira hogy elforduljon Alektől és folytassa amit elkezdett. Ezek az idióták nem is sejtették Cai miféle csapdán töri a fejét , még csak azt sem tudták ,hogy kicsoda Aleksander. Jobb is volt ez így mert kitudja mit tennének a világ leg idősebb ősijével aki nem mellesleg az első hibrid is . Cairan nyert Alek biztonságban volt egyenlőre ,amíg az ő vérre hullott Aleksandernek nem eshetett baja.