Kínzó fájdalomra és egy mély hangra ébredt. Ahogy megfordult az ablakon beszürődő fény pont a szemébe sütött ami csak még kellemetlenebbé tette az ébredést.

-Igen megtaláltam... Már úton vagyunk... Vigyázok rá... A sebe nem halálos, rendben lesz... -szűrödtek be az autóba a motor háztetőnek támaszkodott férfi mondat foszlányai. -Az Istenek nem látnak minket, te viszont legyél óvatos. Komolyan azt reméled, hogy tárt karokkal a nyakadba borúl?

Raven szép lassan felült viszont a válán lévő seb nem könnyítette meg a dolgát. Kinyította a hátsó ajtót, hogy friss levegőhöz jusson. Terve azonban elbukott amikor lábaira állva egy kevésbé elegáns és nőies mozdulattal eldőlt mint egy darab fa.
-Mennem kell a napsugarunk
felébredt, vigyázz magadra te
idióta. -letette a telefont és a lányhoz érve kezet nyújtott neki, hogy fel segítse, aki vonakodva de elfogadta a segítséget. A lemenő napfényében és a köd nélkül jobban szemügyre vette az idegent. Haja a hollók éjfekete tollait jutatták az eszébe szemei jég kékek fekete bőr cipőt farmert és egy Serial Chiller feliratú polót vislet.

-Komolyan te, hogy vagy még életben? -heccelte az árny bár némi őszinte meg lepetség is volt a hangjában.
-Fogalmam sincs, de komolyan, szimplán szerencsés vagyok, főleg, hogy az elrablóm helyett jelenleg valaki más rabolt el. -nézett a férfira bosszús tekinettel.
-Ha valami boszorkányos trükkel probálkozól jelenleg csak jelzem, hogy nem fog működni. Mellesleg nem raboltalak el csak vigyázok rád mert egyedül 5 méteren belül meghalnál.
-Ez nem igaz 7 évig kivállóan
megvoltam -ahogy kimondta a szavakat meg bánta mert rájött, hogy ez hazugság, ezt a vele szemben álló férfi is pontosan tudta.
-Amugy csak a rend kedvéért ki vagy te és mért rajtam éled ki a hős komplexusod te rejtélyes idegen?-Raven hangjából gúny hallatszott amit hiába próbált volna palástólni nem tudott.

A férfi mosolyra húzta a száját nem titkolta, hogy szórakoztatja amit a lányból váltott ki. Alig volt ébren de máris sikerült felpiszkálnia.

-Csak a rend kedvéért nem vagyok hős a Revirs bérgyilkosa
vagyok. -újabb vészjelzés villant Raven tudtabána. Beszólt egy bérgyilkosnak, sőt beszólt annak a férfinak aki a Revirs bugyraból jött és puszta kézzel fejez le pokol kutyákat.

-Syrus Corvus vagyok, örvendek a
találkozásnak. -Gyengéden megfogta a boszorkány bal kezét és csókot lehet rá. A lány láthatóan elpirult, tudta hogy Syrus élvezi, hogy ilyen hatással van rá, viszont ő nem örült, hogy hatással van rá. Még soha nem történt vele ilyen. Nem akarta, hogy bárki is hatással legyen rá.

-Út közben a benzinkúton vettem neked egy új polót és enni valót. A sérülésed elláttam amíg aludtál, rendbe fog jönni viszont a helye megmarad és pár napig fájni fog. Nyugi annyira tiszteletbe tartottam az intim szférád amennyira csak tudtam miközben kitisztítottam a
sebet. -közben Syrus átnyújtotta a lánynak a beszerezett benzinkúti zsákmányt.

-Köszönöm. -Raven valóban hálás volt, hogy nem kellet meghalnia ma reggel. Bár úgy érezte készen állna rá de most ez az érzés nagyon idegennek hatott. Syrus elfordult hogy átvehesse a polóját. Raven szét nyitotta a fehér anyagot és meglátva a feliratott halkan felnevetett.
-Te komolyan egyen polót vettél nekünk?
-Kigyűltek a hűség pontjaim, plusz reggel az a szuka össze vérezte a sajátom a kutas alig akarta elhinni hogy egy jelmez buliból szabadultam és, hogy nem vagyok sorozat gyilkos.
Raven felhorkant a kijelntésre. Felvette az új polóját és vissza vette rá a vállán elszakadt farmer kabátját. -Kész vagyok.
-Remek akkor indulhatunk! -csapta össze tenyerét a férfi.
-Oh, ne olyan gyorsan mégis kinek dolgozol? Hívő vagy? -Raven bizalmazlan volt , viszont jelenleg nagyon szeretett volna bízni valakiben.
-Egy Istent sem szolgálok a Hitetlenekkel vagyok ő nekik dolgozom velük harcolok. -a férfi szavahihetőnek hatott. -Akkor mehetünk?

Raven helyet foglat az anyós ülésen az árny értékelte , hogy a lány annak jelét mutatja, hogy hajlandó megbízni benne. A meggyszínű Nissan folytatta útját a cél állomásuk felé.
-Milyen ponton döntöttél úgy, hogy megpobálsz megbízni
bennem? -tűnődött hangosan a férfi.
-Nem bízom benned, ne vedd sértésnek senkiben sem bízom még nem volt olyan emberhez szerencsém. Egy dolog viszont biztos nekem az is elég, hogy
a, nem akarsz megölni
b, nem az Istenő küldött.
Viszont igazán beavathatnál abba, hogy mi is lesz a sorsom melletted.

-Nos a sorsod felől csak is te dönthetsz abba én ugyan bele nem avatkozom. Ami viszont a jelenlegi helyzetet illeti a bátyám ismer valakit akinek fontos vagy, a rokonod. -magyarázta Syrus
-Fontos? Rokon? Ugye vágod, hogy az egész családom halott? -Raven gondolatai zavarosak voltak. Ha vannak rokonai akkor hol voltak amikor mindenki meghalt? Tudtak róla egyáltalán? Mért nem keresték?Esetleg Orion..

-A vérvonalaid ősei élnek. Pontosabban ketten. Unoka testvérek.
-Te honnan ismered őket? Ő utánnuk is kutattatok? Vagy ők küldtek
téged? -kb ezer kérdés száguldozott a lány fejében.
-Együtt nőttem fel velük,barátok voltunk. Nem ők küldtek konkrétan viszont mindig is fontos voltál nekik a családod halála után magukhoz akartak venni azonban téged 7 évre el nyelt a föld.Tudnod kell hogy nem adták fel a keresést,de engem nem ők küldtek csak rád találtam és felismertem az anya jegyet a bal csuklódon. -Syrus a lányra nézett aki hitetlenkedő arccal maga elé meredt. Az anyajegyére tette jobb kezét ujjaival végig simított a rombusz alakú rúnán ami egy függőleges vonallal volt ketté szelve.
Egészen addig azt hitte teljesen egyedül van, hogy már senkire sem számíthat.

-Követtelek mert láttam, hogy menekülsz valami elől szóval gondoltam segítek. Egy portálhoz tartunk északra ami a Riversbe visz. Úgy gondolom ki kell hangsúlyoznom, hogy szabad vagy nem tartzol nekem semmivel, de van egy olyan érzésem, hogyha magdra hagylak valaki azonnal vissza visz oda ahonnan jöttél.
-Értem -csak ennyit tudott kinyögni. 7 év emléke rohanta meg elméjét. Túl sok időt töltött az Istenek foglya ként és ez a lelkében és a testén is nyomot hagyott. Kedvükre használták és most, hogy megtudta hogy vannak rokonai akik keresték akiknek számít adott egy kis reményt. Viszont a remény veszélyes dolog így száműzte ezt az érzést mint megannyi éven át.Egy dolgot még mindig nehezen fogott fel , szabad volt és ha nincs a mellette ülő férfi vagy halott vagy fogoly lenne ismét.

-Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy elvigyenek. Bérgyilkos ként biztosan lenne jobb dolgod is mint engem pesztrálni.
-Szívesen, a munkám nem befolyásolja,hogy segítsek egy régi ismerős család tagján egy természet feletti háború közepén. Pihenj nyugodtan majd felébresztelek ha oda értünk.

-Raven - szólította meg a lányt, megvárta amíg zöld szemeivel ránéz - én szeretnék az egyik olyan ember lenni az életedben akiben bízhatsz. Szerette volna ezt mondani viszont meglátva a lány szemeiben azt az érzelmi kavalkádot meggondolta magát. Helyette ezt mondta -Jó éjt.

A boszorkány az ablaknak támasztotta a fejét és hagyta, hogy elnyomja az álom. A sérülésében lévő méregtől még mindig túl álmosnak érezte magát, és jo érzés volt kicsit elmenekülni a valóság elől.

---------------------------------------------------------
-Mennem kell a napsugarunk
felébredt, vigyázz magadra te
idióta.-fivére hangjában aggodalom csendült pont úgy ahogy az idősebb testvér szívében. Benne volt a pakliban, hogy minden nagyon rosszul fog elsülni. Telefonját lerakta az éjjeli szekrényére és ősi nyelven szólott amit nagyon kevesen ismernek. A levegőben lila szikrák robbantak amik egyre nagyobbak lettek és egy portállá olvadtak össze.

A portálon átlépve Magyarország déli részén találta magát, pontosabban a Szegedi Dóm előtti téren. Senkinek nem tűnt fel ugyanis valamiféle rendezvény kellős közepére érkezett, a színpadon egy ember reppelt az aktuális politikai helyzetről és a tömeg egyként ordította vele a szöveget.

"Ha jól akarsz élni a királyt nézd, hazudj magadról és csinálj
pénzt! "-csak egy fél oldalas mosolyal nyugtázta a dolog ironiáját.

Szövet kabátjából elő vette zsebóráját ellenőrizve a pontos időt, ugyanis a telefonok és egyéb modern eszközök nem bírják a portállal való utazást. Kezével sötét barna hajába túrt ezzel megprobálva rendbe hozni a frizuráját, mégis csak egy régi ismerőshöz igyekezett akit már több mint 80 éve nem látott. Sötét kék szemeivel még egyszer utoljára végig pásztázta a tömeget és elindult a Szegedi Tudomány Egyetem felé.

Belépve a homok szín épület ajtaján a kifele igyekvő tömegben véletlen vállal beleütközött egy hallgatóba.
-Nézz már a lábad elé, tudod te mennyibe kerül egy ilyen
zakó!?! -méltatlankodott a férfinál alig egy fejjel alacsonyabb fiatal ember.

A férfi lassan fordult meg kifejezéstelen arccal mérte végig a srácot, még csak nem is pislogott.
-Balhét akarsz ember? -bátorordott fel és feltűrte az említett zakó ujját. A férfi csak felhúzta az egyik szemöldökét, továbbra sem kért bocsánatot. Ekkor a srác egyik barátja sietett oda hozzájuk. Vékony magas zöldre fesett hajú gyerek, egy bunyóban nem sok hasznát vennék.

-Éppen időben Sanyikám, balhét akar a gyökér, segíthetsz lerendezni!
A zöld hajú olyan arcot vágott mint aki szellemet látott amikor realizálta ki áll vele szembe. Megragadta barátja karját és elkezdett hátrálni közben probálta maga után rángatni.

-A barátom nagyon sajnálja hogy ekkora paraszt. Igaz Béla? -dadogta a zöld hajú félelmében. Az árny enyhén oldalra billentette a fejét és várt.

-Mi dehogy!
-Kussolj már tudod te ki ez?! -lökte oldalba Bélát.
-Nem, mért ki ez?
Az árnyak egykori ura pusztán két ujját mozdította mire mind a ketten elterültek a földön.
-Szerencsétek van, ugyanis egész jó hangulatban vagyok és mert segíthettek nekem-mind a két ifjúnak megragadta a gallérját így állítva talpra őket -egy bizonyos Tristan Owais professzort keresek és ti ketten szóltok neki, hogy a könyvtári raktárban várom.

-Gyerünk nyomikáim nem érek rá egész nap!
A fiúk összenéztek és mint akik az életükért futnak sprinteltek fel a lépcsőn.
-De most kajak ki volt ez? -érdeklődte meg Béla duzzogva.
-Az Árnyak ura te idióta, jobban is figyelhetné okkult
történelmen! -végül teljesen eltűntek az emeleti folyosón.