Az árny a közös fészkükben ébredt.A levegőt csokoládé és teafű illata töltötte be. Aleksander illata,viszont ahogy Cai jobban szét nézett a szobában sehol sem lelte kedvesét. A kandalló tüze teljesen kialudt, helyette a reggeli napfény uralta a helyiséget.

A férfi felülve az ágyon elgondolkozott a történteken, hiszen annyi minden történt. Gondolatai ide oda cikáztak, elméjét egy név töltötte be. Aleksander. Végre beszéltek és Cairan szívéről egy hatalmas kő esett le ezzel.

Úgy festett a helyzet, hogy vissza tért a férjéhez és Sasha pedig hozzá. Cairan azt érezte , hogy ver a szíve méghozzá hevesen, szerelmesen.

Az árny halántékához kapott amikor a fájdalom belé hasított. A fájdalom amilyen hirtelen jött oly gyorsan is távozott. Eszébe jutott a hajnali rémálma, gyorsan elhesegette a gondolatot. Mély levegőt vett és ismét beszívta szerelme illatát ami betöltötte a szoba légkörét.

Az Cai fel kelt és az ajtóhoz sietett, a kilincs után nyúlva a levegőt markolva bevillant neki az esti mutatványa. Egy kar legyintéssel kitárta az ajtót és útja a szalonba vezetett.

Halk kuncogás csapa meg a fülét, már közel volt a földszinthez. Befordulva a sarkon beért a hallba amikor is még félig álmos állapotában valami nagy puha és szőrös hatalmas sebességgel arcon találta.

Az árny képtelen volt megtartani egyensúlyát, a hátán fekve a csillárt bámulva a bosszúját forralta.

Miután fejét megemelve felnézett elveszett azokban a gyönyörű smaragd szempárokban. Férje mosolyától szíve hevesebben vert és a bosszúját azonnal elfelejtette.

-Ha leakarsz venni a lábamról annak van más módja
is Sasha drága. -vigyorodott el önelégülten az árnyak ura. Férje még szélesebben mosolyodott el, fejét ingatta és a földet nézte egy pillanatra fontolóra vette az ajánlatot. Alek végül az eretnekek felé biccentett.

Cairan arcára biztos kiült a döbbenet ugyanis a sárkány felnevetett. Az árny csak most észlelte a lemerevedett eretnekeket, akiket nem vett észre ugyanis teljesen elveszett szerelme varázsában.

6 szempár meredt Caira egyesek feszengve míg mások szemlesütve álltak. Egy fiú most realizálta ki is lehet Alek ugyanis igyekezett eltávolodni tőle.

Cai ismét mosolyt villantott melyet úgy viselt akár egy páncélt. Rosszul érezte magát ha a sajátjai féltek tőle. Az árny szemében humcutság csillant. A párnát kezébe véve oda lépett a fiatal fiúhoz aki jól láthatóan reszketett.

-Te az én csapatomban leszel Bruno, tessék munició. -Cai a fiú felé nyújtotta a párnát aki egy félszeg mosly kíséretében elfogadta.

-Honnan tudod a nevem? -kérdezte Bruno bizinytalanúl. Az árny továbbra is csak mosolygott. Bruno két barátja mellé állt, így alkotva egy csapatot. Cairan el is felejtette , hogy az eretnekek mennyire nem szokták meg az erődben a jelenlétét.

Az árny annyira elgondolkozott, hogy a vállát súrolta egy kispárna. A támadás irányába nézve egy 11 év körüli kislány pacsizott Alekkel megünnepelvén a sikeres dobást. Cairan örömmel konstatálta, hogy férje sem maradt tétlen és csapatot alapított.

Alek a gyerekekkel egy kanapé mögé bújva tűzelte az árnyak csapatát párnák hadával. A párna csata véresen komollyá alakult ugyanis Cairan fődíjként reggelire palacsintát ajánlott fel. A gyerekek pedig küzdöttek mert mind nagyon szerették volna a fődíjat.

Esmeray Mons ritkán fut. Viszont amikor belépve a hallba Aleksander célba vette és el találta. Olyan gyorsan szelte át a közte és unokatestvére közti távolságot, hogy a férfi még pislogni sem tudott.

A nő kezébe véve egy díszpárnát Aleket lelökt az egyik kanapéra. A bútorra felállva ezzel a sárkány főlé magasodva ütni kezdte a párnával.

-Aleksander-ütés-Tristan-ütés-Lunam!
Cairan és a gyerekek hangosan nevettek ugyanis a helyzet szürreális volt. Aleksander szintén nevetett , viszont ő közben hangosan tiltakozott.
-Nem igaz-ütés-, hogy kora -ütés-reggel-ütés-nem bírsz-ütés-magaddal! -Esme a mozdulat sor végeztével hátra dobta haját megigazította ruháját és a konyha felé távozott.

-Na gyerekek így kell legyőzni egy vihar sárkányt-jegyezte meg Cairan cserébe egy szúrós tekintetet kapott férjétől akinek a támadás következtében haja kócos lette. Leginkább egy morcós sündisznóra hasonlított így egy elég aranyos és szexi sündisznóra.

-Most akkor ki nyert? -fordult oda Caihoz az egyik kislány.

-Határozottan Esme nyert-nyugtázta Raven aki az egész jelenetnek tanúja volt. A boszorkány csak most bírt megszólalni a nevetéstől.

-Nézd drágám az emos lány végre mosolyog. -szurkálódott az árny. Raven elfintorodott majd Alekra nézve ismét elmosolyodott.

-Üdv a családban-karolta át Ravent a sárkány. Alek egy pillanatra elgondolkodott jó ötlet e a testi kontaktus viszont az ifjú boszorkány nem húzódott el.

-Reggeli! -intett a konyha és az étkező felé Alek és mindenki követte.

Cairan előkészült a palacsinta sütéshez amikor egy éles sikoly hallatszott a konyha ajtóban. Egy idős megtermett asszony vol az. Orrát felhúzta mint akit vérig sértettek, a levegőt élesen szívta be. Jeges tekintetét az árnyra szegezte végül Brunóra meredt.

-Bruno Casseoda! Azonnal gyere ide! Ahogy a többiek is!- az asszony felháborodva sipítozott. Mindenki lemerevedtt amikor a fiú nem mozdult az asszony utánna kapott. Aleksander a hevesmozdulatra reagálva lassan letette teás bögréjét majd a konyha pultnak támaszkodott. Higgadt hangon csak ennyit kérdezett.

-Meg tudhatnám asszonyom felháborodása okát?-arcára mosolyt eröltetett mire Cairan követte példáját. Az árnyban egyből felment a pumpa ezért nem bánta, hogy Alek lépett helyette.

-Ezt jelenteni fogom Maven úrnőnek!- emelete fel hangját a nő miközben maga mögé tessékelte a gyerekeket.

-Az nehéz lesz, ugyanis száműztem.-jelnetette ki színtelen hangon az árnyak ura. Egy pillanatra úgy tűnt ,hogy az asszonyság azonnal szívrohamot kap.

-Az lehetetlen, az úrnő védett meg minket! Erre idejön egy magafajta és uralma alá hajtja a mi békés községünket! Nem is beszélve arról,hogy idehoz minden féle furcsa népet akik veszélybe sodornak minket!- a nő egyre hangosabban nyílvánította ki nem tetszését, közben az ősiekre és Ravenre mutatott.

Esme csak halkan kuncogott, közben fejét ingatta. Raven felvonta szemöldökét és karba fonta kezét. Ez a nő semmit nem tud.

Aleksander párjára nézett aki habár majd felrobbant remekül leplezte egy gyilkos mosollyal.
Könyörgöm ne csinálj hülyeséget- üzent a sárkány a kötelékükön át.

- Egy nem tűröm,hogy így beszéljen a családomról.-az árny egy határozott lépést tett az asszony felé aki alig láthatóan de összerezdült. -Kettő én egész végig itt éltem és óvtam a népemet még ha ők nem is sejtették.
-Az nem...! -kezdte a nő de Cairan belé folytotta a szót. Még egyet lépett felé.

-Nem fejeztem be! -mordult az árny-Három én vagyok Revirs kormányzója Daruma főura és az árnyak ura, elvárom a tisztelete főleg a saját otthonomban! Maga semmit nem tud,még csak nem is sejti.-Cai feje ismét hasogatni kezdett. Igyekezett megőrizni a hidegvérét.

Az asszony még magasabbra emelte tekintetét és ismét élesen szívta be a levegőt.

-Még találkozunk! -vetette oda az asszonyság majd a gyerekeket kitessékelve távozott. Bruno hátrafordulva elsuttogott egy halk sajnálomot.

Alek bíztatóan a fiúra mosolygott. Tekintetében aggodalom tükröződött.

-Azt nem kétlem-morogta Cairan, és kiviharzott a konyhából. Az udvarra kiérve sárkány alakot öltött. A reggelinapfényben zöld pikelyei egészen smaragd színűnek hatottak. Felreppent és a hegyek felé vette az írányt egészen a Rumos folyó eredéséig szállt.

A fák alatt ért földet emberi alakban. Leülve a folyó parton hátát egy tölgyfának vetette. A fejében ezernyi gondolat és Maven szavai vízhangoztak. Szívét kétség gyötörte. Úgy érezte felfog robbani ha a gondolatai nem halkunak el.

Annyi mindent áldozott ezekért az emberekért. Annyi évig élt az árnyak közt álruhában pont ezért. Talán rossz ötlet lett volna nyíltan kormányoznia kiléte miatt.

Csokoládé és teafű édes keveréke csapta meg az árny orrát. Halk léptekkel közeledtek felé. Egyetlen szívdobbanás hangja hallatszott a csendben mely oly hevesen vert.

Cairan nem mozdult képtelen volt rá továbbra is maga elé meredt. Viszont kedvese puszta jelenléte lecsillapította.

Aleksander vele szembe térdelt le, gyengéden megsimította Cairan borostás arcát és maga felé fordította.
Az óceán szempár és a zöldellő mezők találkoztak.

-Sasha-suttogta, mintha egy varázsige lenne, számára talán az is volt. A név ami egyet jelentett a férfival aki szívének megnyugvást hoz.

-Itt vagyok kincsem. -a férfi letelepedett férje mellé. Cairan a vállára dölt Alek pedig átkarolta.

-Köszönöm, hogy itt vagy.-bújt közelebb az árny. Aleket jól eső melegség töltötte el.

-Ketten a világ ellen kedvesem, örökké. Többet nem hagyjuk el egymást Cairan. -az árny lelke megnyugvást nyert ugyanis a párja volt a békéje.

-Ketten a világ ellen. -ismételte és Alek mind két karjával magához ölelte.

-Szeretnél beszélni róla? -nézett le rá ragyogó zöld szemeivel Aleksander.
Az árny bólintott, majd bele kezdett. Megosztotta minden kételyét a társával aki figyelmesen hallgatta.

-Az eretnekeknek idő kell csillagom mire megszokják a jelen léted. Azok akik látták mit tettél az istennővel hírét viszik annak. A kormányzójuk vagy , biztonságot teremtettél nekik ezt ők is be fogják látni. -Alek érvei elnyomták az árny kételyeit de félt.

-Mi lesz ha elbukom? Ma délután lesz a tanács ülés.

-Ebbe bele se kezdj. -Cai tekintete teljesen Sashara szegeződött. -Eddig is te írányítottad ezt a helyet és működött. Túl sokat aggódsz drágám. Revirs az egyik legbiztonságosabb hely ami létezik a Kontinensen. Ezt te hoztad létre.

-Köszönöm Sasha. -Cairan azt érezte teljesen megnyugodott. Jó kormányzó lesz, megvédi a népét még akkor is ha azok az elején nem szívesen fogadják. Akkor is ha azok félnek tőle. Idővel látni fogják, hogy csak az ellenségeiknek lesz mitől félni.

-Tudod mit mond mindig
Esme. -cirogatta meg a sárkány férje hátát.

-Tudom, tényeket nem köszönünk meg-forgatta sötét kék szemeit, azomban ajka mosolyra húzódott.
Alek a belenyúlva kabát zsebébe kettő szalvétába csomagolt batyut húzott elő.

-Ugye nem gyújtottad fel a
konyhát? -szegezte párjának a kérdést aki egy pillanatra ledöbbent majd hangosan felnevetett.

-Nem, én csak elhoztam. Esme és Raven sütötték meg a palacsintákat. Gondoltam hozok egy kis reggelit kincsem. -nyújtotta át az egyik batyut szerelmének aki lelkesen befalta annak tartalmát.

A két férfi egészen délutánig a folyó parton egymást ölelve beszélgettek. Volt miről hiszen oly sok idő telt el. Az idő kellemesen és gyorsan telt. Cairan és Aleksander ismét egymásra találtak ehez kétség sem fért.

-Lassan mennünk kell, kezdődik a tanács ülés. -állt fel a hibrid. Alig tett pár lépést mire Cai gyengéden magához rántotta. Az arcuk és az ajkuk olyan közel volt egymáshoz, hogy érezték a másik lélegzet vételét. Az árny tekintetével kedvese szemeit fűrkészte.

-Még ne, hiszen olyan szép a
kilátás. -az árny pupillái kitágultak ahogy párjáé is.

-Valóban-felelte Alek és érezte ahogy elvörösödik. -Mit látsz Cairan?

-Téged Sasha. Mindig csak téged. Egész életemben csak ezt akarom látni. Az én gyönyörű
napfényemet. -Cairan megfogta szerelme arcát és lágy csókot lehelt ajkaira. Alek úgy érezte ott helyben elolvad. Miután elváltak a csókból sárkány alakban a széllel szállva vissza tértek az erődbe.

Cairan Corvus és Aleksander Tristan Lunam egymás mellett egyszerre léptek be a Sorsfrodítók tanács termébe.

Az árnyak ura helyet foglalt az asztal főnél. Alek jobbján helyezte magát kényelembe, azon a helyen ahova eddig senki sem ülhetett.

Aleksander a főuri székben ült és mivel Cairan egyszerre volt főur és kormányzó ezért Revirs jelenleg kettő főur vette át egyenlő fél ként.

A hosszú asztalnál a tanácsnokok, méltóságok és a vének összesúgtak.

-Az ülést ezennel
megnyitom! -jelentette ki Cairan mire az egész terem elnémult. Minden tekintet rá szegeződött. Tengerkék szemei csillogtak. Szája sarkában mosoly bujkált. A díszes székben hátra dőlt és várt.

A termeben mindenki egyként állt fel.Egy darabig senki sem mozdult. Végül egy kék csuklyás férfi mellére tette kezét és hangosan szavalni kezdte az ősi nyelven lévő írást.

Az első vén letette az esküt.