Vérfagyasztó csend uralkodik körülöttem. Félek.
Füleim zúgnak, ezzel együtt szűnni nem akaró kínzó lüktetéssel bombázzák fejem. Sötét van, semmit sem látok. Nem tudom hol vagyok jelenleg és nem tudom mi történik velem.
Mintha minden erő elillant volna belőlem, szervezetem legyengült, végtagjaim ernyedten hullnak testem mellé.
A dohos levegő már a légzést is fájdalmassá teszi. Beszippantva a portól szemcsés oxigént, orrüregemen égető csípés suhan át, mindaddig, míg el nem ér közvetlen torkomhoz. Ott lerakódva rátelepszik gégémre, majd felszakadva onnan néhány karcos köhögéssel távozik belőlem. Miután ez a gyötrelmes folyamat lezajlott, minden indul elölről. Fáj. Nem akarok itt lenni. Túl nagy a csend, ebből kifolyólag az összes belső lüktetésem egyre hangosabbnak tűnik. Megrémiszt. Nem akarom! Nem akarom már érezni! Uralma alá vont, lehetetlen elszabadulnom előle. Nem akarom érezni, ahogy teljes egészében behálóz a kietlen sötétség...

***

Hasogat a fejem, érzékeim teljesen eltompultak. Szemeimet egy pillanatra sikerült kinyitnom, azonban a hirtelen betóduló világosság miatt súlyos pilláim reflexszerűen visszacsukódtak. Nagyokat pislogva próbáltam megszűrni a pupilláimat elárasztó fényözönt, annak érdekében, hogy minél előbb visszaszerezhessem normális látásom. Megvárva, míg érzékszerveim ismét magukhoz térve stabilizálódtak, újból megpróbálkoztam szorosan összezárt szemeim kinyitásával. Ezúttal bevetésem sikeresen zárult. Eszméletemet visszaszerezve immár lehetőségem nyílt a körülmények felmérésére. Egy egészen ismeretlen szoba tárult elém. Mi ez a hely? Hol a francba vagyok?!
Feltérképezve jelenlegi helyzetem, nem tartott sokáig ráeszmélnem siralmas állapotomra, miszerint egy székhez vagyok kikötözve. Mi a...?! Ez most egy túlzottan élethű álom vagy pedig a bizarr valóság? Minimum tízszer áttekert kötél feszült mindkét csuklómon, melyek szorosan a karfához erősítve fogták le karjaim. Bokáim köré vastag bilincsek kerültek, amik egyenesen a szék lábaihoz voltak csatolva. Hogy még kevesebb esélyem lehessen bármiféle mozdulatra, hasam előtt súlyos láncok húzódtak, közvetlen a szék támlájával együtt körbetekerve. Igen... Semmilyen kétség sem fér hozzá, én egy nyamvadt székhez vagyok kikötözve, ráadásul nem is akármilyen formában. Először nem is értettem miért fázom ennyire, viszont csak elég volt lekukkantanom lekötözött testemre. Ja hogy ezért...
Tisztázzunk valamit már most az elején! Nem vagyok se szatír, se tököm tudja milyen magamutogató perverz. Nincsenek ferde hajlamaim, sosem éreztem késztetést afelé, hogy minden ok nélkül ledobjam magamról a ruháim, majd ezt követően meztelenül fussak végig a városon. Nem, nem és nem! Szeretem reggelente felöltözve elhagyni a házat. Pontosan ezért, nem emlékszem, hogy bármikor is ruha nélkül léptem volna ki otthonról. Általában mindig felkapok magamra valamit, mint minden normális ember. Ha már másban nem is, legalább ebben az egyetlen egy cseszett dologban ugyan olyan normális vagyok, mint bárki más.
Viszont pillanatnyilag ledöbbenve méregetem meztelen jómagam. Pontosan. A ruháim valamilyen oknál fogva nem fedték testem azon részeit, melyeket márpedig igenis kellett volna. Összegezve; a helyzetem menthetetlen. Egy hatalmas szoba kellős közepén csücsülök, egy rozoga székhez láncolva. És hogy még jobban túlszárnyaljunk a már így is bizarr állapotomon, mindez úgy megy végbe, hogy egy szál alsóban vagyok. Ez most így... MIÉRT?! Szemeim tányérnagyságúra dülledtek, értetlenül kapkodtam fejem a pucér felületet bámulva.

Az utolsó emlékképek villámcsapásként törtek elő. Mielőtt ide kerültem a szobámban voltam Hoseokkal. Megtalálta a papírt, amit nekem el kellett volna égetnem, de mivel nem tettem, elolvasta. Tudja. Pontosan tudja. Tökéletesen tisztában van vele, hogy tudom mi; egy szörnyeteg. Ezért rabolt el. El akar hallgattatni. Végezni fog velem, mielőtt bárkinek is elfecseghetném titkát. Meg fog ölni...
Ki kell jutnom innen! Nem akarom szánalmas életem utolsó perceit egy székhez kikötözve eltölteni. Ficánkoltam, ahogy csak bírtam, ide-oda forgolódtam, szinte már kígyókat megszégyenítő tekergő mozgásokat vetettem be. Minden erőmmel azon munkálkodtam, hogy a testemet szorosan tartó köteleket lazításra bírjam. Minél többet próbálkoztam, annál inkább kezdett a reménysugaram kifakulni. Akármennyire erőlködtem, a lefogó láncok nem mutatták semmi jelét se, miként esetleg szeretnék megadni magukat. Hevesen küzdő mozdulataimtól, végtagjaim is egyre jobban fáradtak. A szoros kötelek a sok forgolódástól kidörzsölték fedetlen bőröm, minek az lett a következménye, hogy minden újabb mozzanatom kellemetlen csípést hagyott maga után. Összeszorítva fogaim, még ficeregtem egyet-kettőt, azonban horzsolt bőröm nem igen bírta a csípős megpróbáltatást. Minden fordulatom után fájdalmas szisszenés hagyta el szám. Nekem befellegzett. Csak ennyi kis apró égető érzés és én máris elértem a fájdalomküszöböm határát. Mit is vártam? Hiszen ha egy szúnyog megcsíp, szinte már az miatt is képes lennék mentőt hívni. Ennél fogva nagyon úgy tűnik, hogy eddig tartott a nagy szökési akcióm...
Feladva kiszabadulásom érdekében végrehajtott fájdalmas tevékenységem, nagyot sóhajtva a szék támlájának dőltem. Lábaim is már teljesen lezsibbadtak a hosszas üléstől, alig bírom őket megmozdítani. Vajon mióta lehetek itt? Egy újabb lélekfacsaró sóhajt eresztve magamból, szemeimmel a fogva tartó szobám mennyezetének pásztázásába kezdtem. Megunva a plafon stírölését, tekintetemmel továbbvándoroltam a falakra, melyet sötét árnyalatú, helyenként már lekopott tapéta fedett. Rájöttem, miért is olyan furcsa nekem ez a hely; egyetlen árva ablak sincs. Ez a legfrusztrálóbb dolog ebben az egészben, hogy egyedül csak a halvány lámpák fénye tölti be a szobát. Talpam alatt kopott fapadló terült. A bútorok elrendezetlenül, egymásra hányva roskadoztak szanaszét a teremben. Végignézve a vastag porrétegen, ami már teljesen befedte a berendezést, hamar leszűrtem, hogy nem nagyon használják ezt a termet. Inkább egy raktárhelyiségnek felelne meg, ahová csak bedobálják az ócska holmikat, továbbá pedig hagyják, hogy a kosz és az idő nyugodtan végezze a dolgát velük.

A termet betöltő rideg csendet halk lépések törték meg, melyek kívülről érkeztek. A cipő talpának koppanása egyre erősödött, mígnem közvetlen az engem fogva tartó terem ajtaja előtt hirtelen elhallgatott. Ereimben megfagyott a vér, minden sejtszálam dermedten várta az ez után következő eseményeket. Kétségtelenül biztos voltam benne, hogy ki fog fogadni a túloldalon. Tudtam, pontosan ezért is rettegtem annyira. Az öreg kilincs bársonyos keze alatt nyikorogva adta meg magát. Lassan nyitódott lefelé, ezzel egy időben az ajtó is kitárult. Fordult a kocka, mivelhogy az eddig biztonságot nyújtó tárgy már nem választott el elrablóm elől. Mikor tetőtől talpig megpillantottam elbűvölő fogvatartóm, az eddig gyűjtögetett bátorságom egy szempillantás alatt elillant.
Legalább három imát elmormoltam magamban, hogy Hoseok helyett inkább a kaszás legyen, aki megkeseredett életemért jött. Akárhányszor szorosan összezártam szemeim, reménykedtem, hogy mikor ismételten kinyitom már nem meseszép vámpírom fog a szoba másik végében állni. Mindhiába erőlködtem, nem vált be. Becsukva maga után az ajtót, csend telepedett körénk.
Gyönyörű arcán gonosz mosoly ékeskedett. Tekintetét egyenesen enyémben fúrta, és hosszú percekig megrendíthetetlenül szuggerált. Égető pillantásával mintha lyukat vájt volna mellkasomba. Nem mertem megmozdulni, féltem, mert sejtésem se volt, hogy milyen reakciót váltanék ki belőle. Csak ültem és minden képességemet bevetve tartottam a szúró szemkontaktust. Alapszabály, ha prédává válsz, ne mozdulj! Amint lebuksz, - vagyis érezteted a vadászoddal, hogy tisztában vagy jelenlétével - egyből akcióba lendül. Hirtelen fog támadni, nehogy elveszítse kiszemeltjét, és ha egyszer karmai közé kaparintja nyakad, szabadulni esélyed sincs. Habár, jelenlegi esetemben én már alapból fogoly vagyok...
- Felébredtél? - törte meg váratlanul a csendet. Bársonyos hangja gyengéden cikázott végig a szobán. Kérdésére összerezzentem a nyirkos széken. Nem számítottam ilyen kedves hangnemre.
- F-fel. – dadogtam kicsikarva magamból a választ.
- Hogy aludtál? - érdeklődött újfent meglepően kedvesen. Mi a franc baja van? Most szórakozik velem?! Leütött, elrabolt, levetkőztetett, kikötözött... Mindezek után komolyan afelől érdeklődik, hogy hogyan aludtam? Ötletem sincs, miféle elmebeteg játékot játszik, de velem aztán nem fog baszakodni!
- Jól. - mentem bele.
- Annak örülök. – vonásai kitisztultak, száját lágyan barátságos mosolyra húzta. Értetlenül vettem szemügyre az arcán megjelenő, nem ide passzoló kifejezését. Nem bírtam tovább magammal, gondoltam lesz, ami lesz. Ha már egész életemben visszafogtam magam, legalább az utolsó perceimben bátran kiállok magamért. Végül is, nincs mit vesztenem. Bármit mondok vagy teszek, így is úgy is végezni fog velem.
- Mi a fene folyik itt? – robbant ki belőlem. – Mégis mit akarsz?
- Csak beszélgetni. – meg se rezzent az előző kitörésemre. Higgadtan folytatta, még mindig ugyanolyan ártatlan mosollyal képén. Kezeit lazán zsebre vágta és hátát a falnak döntötte.
- És ahhoz nekem miért is kell meztelennek lennem? Mégis ki kötöz valakit egy székhez, mikor csak beszélgetni szeretne vele? – horkantam fel. – Ha csak dumálni akarsz semmi szükség, hogy ilyen módszereket alkalmazz, szóval ki vele, mit akarsz tőlem?
- Nem tetszik a stílusod Jimin. – hervadt le szája sarkáról az eddigi derű. Vonásai megfeszültek, szemeit résnyire összehúzva jelezte, hogy a mondandóm nem volt ínyére való.
- Ó, ezer bocsánat! Nem is tudom, hogyan kéne viselkednem, mikor épp egy székhez vagyok láncolva. Esetleg rappelni ne kezdjek el?
- Örülök, hogy a tréfás megjegyzéseidet és a feltüzelt szájhősködésedet még az ilyen szituációkban sem tartod magadban. Igazad van, végül is minek? – húzta fel számonkérően szemöldökét. - Csak nyugodtan. Terítsd ki a lapjaid. Van időnk.– tette keresztbe karjait izmos mellkasa előtt. Elhallgattam. Szemeim zavartan lesütöttem, kerülve a vele való kontaktust. Egyáltalán nem tudok most kiigazodni rajta, Hoseok ezen oldalával eddig még nem találkoztam. Számomra teljesen új és érthetetlen. Csendben meredtem a padlóra várva a következő lépésére.
- El kell mondjam, nem így terveztem ezt az egészet, de nincs más választásom. – kijelentésére felkaptam a fejem. Lassan az egyik porlepte antik asztalhoz sétált. A bútor kopott felületéről egy kést emelt fel, ezt követően kecses ujjaival végigsimított áttetsző pengéjén.
- Mit akarsz azzal? - kérdeztem kétségbeesetten. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit tervez. Mégis tőle akartam hallani.
- De kis kíváncsiskodó vagy Jimin. – forgatta meg az éles tárgyat kezében. – Sajnos, itt most csak én kérdezek.
Miközben az újonnan talált játékszerét vizsgálgatta, cseresznyeszínű szája sarkán kaján vigyor jelent meg. Felém fordulva tekintetét leláncolt, fedetlen testemre szegezte. A finom markolatú kést kezében tartva lassú léptekkel a szék felé indult. Hátamon, az egyenesen felém tartó személytől frusztráló borzongás futott végig, hozva magával öreg barátomat is; a remegést.
Közvetlen előttem állt meg. Lejjebb hajolva tenyereit óvatosan lábaimra simította és egyenesen a térdeimen támaszkodott meg. Szívem hevesen lüktetett az egész testemet átjáró félelemtől. Démoni mosolyt villantott, majd felsőtestével egyre közelebb hajolt. Ujjait ez idő alatt egyre feljebb csúsztatta egészen a combomig, ahol finoman cirógatni kezdett. Rendkívül kellemes tettére halk nyekkenés szökött ki számon. Igéző ajkaival gyengéden fülemre lehelt.
- Gyönyörű vagy. – suttogta lassan tagolva. Gyengéd mondata hallatán izgató bizsergés áradt szét bennem. Éreztem, ahogy kobakom tetejétől egészen lábujjaimig belepirultam. Közelségétől lélegzetem szaggatottá vált, tüdőmet megtöltötte mámorító illata. Hihetetlen, hogy még ebben az állapotban is képes felpezsdíteni vérem és teljesen eszemet venni. Miért csinálod ezt velem Jung Hoseok? Miért kínzol? Csak végezz velem gyorsan, mielőtt még végérvényesen is megőrjítenél a puszta létezéseddel.
Elemelkedve nyakamtól, tekintetét igézően enyémbe fúrta. Azokat az eszméletlen, vörös ajkait alig pár centiméter választotta el enyéimtől. Epekedve néztem. Hogy lehetséges ez? Miként képes belőlem mindezt kiváltani? Beleférkőzött fejembe, teljesen uralma alá vont. Pontosan ettől tartottam olyannyira, hogy ha egyszer elhatalmasodik rajtam, utána már sehogy se lehet leállítani. Ez történik most is. Rettegnem és könyörögnöm kéne neki, azonban én mégis minden porcikámmal azért sóvárgok, hogy bárcsak azokkal a bársonyos kezeivel vetne véget életemnek. És ez megrémiszt. Megrémiszt, mert sosem gondoltam volna, miszerint valaha is bárkit ennyire fogok szereti, mint őt.
Tenyereit óvatosan visszahúzta, felegyenesedett és a következő pillanatban leguggolt lábaim elé. Fejét játékosan oldalra döntötte, miközben ujjaival kellemesen cirógatta térdem.
- Akkor kezdjünk is bele. – törte meg a csendet. A kezében szorongatott kést megemelte és combom felé közelítette. Mire eljutott tudatomig, mire is készül, addigra már csak az őrületes fájdalom hasító kínját éreztem. A pengét rányomta combom belső részére, majd lassan végighúzta érzékeny bőrömön. Kínkeserves kiáltás hagyta el ajkaim. Az éles pengve által okozott mély vágásból előtört vörös vérem. Pánikszerűen nagyokat lélegeztem, mialatt a tátongó sebbel szemezve igyekeztem nem elájulni. Fogaim szorosan összezártam, és a szemeim szélén felgyülemlő sós vízáradat megindulásának megakadályozására törekedtem. Kudarcot vallottam, hisz a marcangoló gyötrelem győzött. A véremtől vöröslő seb képe lassan elmosódott, hatalmas krokodilkönnyek csöppentek fedetlen lábamra. A vágás, mit Hoseok ejtett rajtam kínzó sajgással lüktetett.
- Mhiért cshinálod ehzt vhelem? – ziháltam a zokogás szélét kerülgetve.
- Néha itt valami bekattan. - bökött pengéjével homlokához. - És olyankor nincs megállás.

(írói megj.: mikor Jimin visszakérdezte, hogy esetleg rappelni ne kezdjen-e el, ott tulajdonképpen Agust D-re akartam utalni. Ha-ha-ha. Igen... förtelmes egy humorérzékem van. :") Gondoltam azért így beszúrom ide alá magyarázatként, hogy mindenki számára világos legyen, akinek mondjuk elsőre nem jött át annyira. Remélem ezzel mindenki megvilágosodott és most épp rosszallóan csóválja a fejét, hogy lehetek ekkora nyomi. :P)