Én csak egy átlagos tinilány vagyok egy hegedűvel, egy szekrénynyi rajzcuccal, sok ellenséggel, kevés baráttal, az átlagosnál talán kicsit több lustasággal, talán egy szikrányi lelkesedéssel, Sok jóindulattal, amihez pocsék kommunikációs készségek társulnak, és életcél nélkül.

Hát Ez vagyok én,
A föld peremén,
S'ha leszáll az éj
Te kérdezed mért?
Vagy ij egyedül,
Mindenki kerül.
Egy átszellemült
Kislány hegedül,
De nem játszik jól
Szépen ez nem szól
Csak szórakozás,
Nem nagy hivatás
Túl sok elvárás,
Semmi boldogság,
A barátai  is
Szépen otthagyták,
Egy kis vita volt
De semmi komoly,
Mégis itt maradt
Nélkülük mára
Totál magára.
Kihez szólnia
Nincsen mostmár.

Ennyit ér látod
Két évnyi szoros
Barátság. tanuld,
Hibámat tanuld,
S'vigyázz mert van úgy,
Hogy valaki nem
Biztos akinek
Látszik néha ez
Nem jelent semmit,
Még A bíró is
Piszkosan játszik.
Tanuld hibámat
S' kerül a bánat
Ne  idegenben,
Sem ismerősben,
Ne bízz senkiben,
S' maradj békében.

Okéé... ez csak így most jött vagy valami... izé.. bocsi.