Egy régi ének mélankodik,
Gyászol s mélyen búslakodik.
"You" szólalok meg magamba,
Leányka te ottan aranyba,
Állj, had lássam rózsás orcád!
Ne fuss el, ne ússz el kis sellő..
Yukko elment s fújja szellő.

Szívem egyedűl marad, ha mész..
Zongora szólama hangodnak igéz.
Így eléd borúlva, mint hitvány művész,
Válassz barátúl s ha lehet pár'dúl,
Egyszerűen gyönyörű vagyol új múzsa,
Mint bimbózó tavaszi illatos rúzsa,
Bólints rám, mégha bolond is vagyok!
Ejts rám pillantást, ha rút is vagyok!

Szívem dübörög, zakatol!
Zenél, hogy haljad mit dalol!
Álmomat te öntöd virágos rétbe!
Le szállsz hozzám e bűnös létbe?
Lét, mely bűnbe csalhat nagy ölembe,
Talán el is rejt egy nagy köpenybe

Ó, hogy azt a kincset senki ne lássa,
Dungó- Döngő gonosz ki ne ássa.
Rág a félelem, ha arra gondolok..
Ásni fognak téged nagy gonoszok..
Gerejt fognék akkor, és elhajítanám,
Arra fele, hol a gonosz megáll.

Bárcsak így védhetnélek babám...

Írta: A.