Az idő
Ragyogó harmatos, csillogó pehely,
Ó drága múzsám, tested mint egy kehely,
Zsálya virágainak kelyhe tested,
Szírmainak gyenge játéka lelked,
Arany és fekete, méh száll bele,
Bele virágba, hisz az a fedele,
Im, ahogy a kis méhnek a bimbó,
Múzsám te vagy lelkemnek kicsiny otthona,
Bízom oltalmadba lelkem, kinek hona
Ó a drága nagy dübörgő vörös szív..
Virágozzék az ég, ha megjelensz a földön,
Illatos legyen minden virág a völgyön,
Reád köszönjön minden rigó, pacsirta,
Ámulj mindtől s ess térdre a gyönyörtől,
Gondal ölellek, majd, míg lassan múlik,
Ottan az idő, ahogy a tél hava majd hullik..
Melegíteni foglak öreg perceinkben..
Bárcsak veled suhanna el időm..
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top