Ha akarnak, hadd menjenek
Mit számít, hogy téged a tűz emészt,
Hogy míg együtt néztétek melegített,
De ahogy otthagygak felemészt.

Mit számít, mit miért tettél,
Nem kíváncsi rád senki,
Bárhogy kaparod a beomlott kijárarot,
A gödröt magad alatt kezded síroddá vájni.

Szükséges ez?
Ha menni akarnak,
Engedd,
Kibírod egyedül,
A gyász nem olyan nehéz
Feledésbe merül a jókedv,
Csenevész
veszteség, mit megkövetel a törvény
És te élhetsz tovább, mint azelőtt, egyedül, büszkén.

Könny áztatta arcodon,
Barázdák ezrei tengnek,
Mondjanak érvet, emléket,
hogy miért miattuk legyen beágyazva még egy.

A dolgokat addig kell felejteni,
Míg nem játszod őket rommá,
Hogy később ha emlékezni akarsz,
Ne az jusson tudatodig, hogyan törtek újrajátszáskor porrá.

Engedd, ha könny, ha emlék,
Megkönnyebülsz végleg,
S mi egyszer életed volt,
Visszanézve egy perc lesz.

A tűz ég tovább,
Ha otthagynak, ha nem,
Könny nem oltsa,
Te táplálod, és a múltad sorsa

2021.08.19
Sziri