Menekülj

Eltűnt a fény,
Csend az éjbe,
Oly félelmetes sötétség,
Addig kísért még nem élve
Taszít mindenkit a mélybe.

Oh reszkess,
Hisz mindenfele fekete árnyak
S karmai közé zárnak ,
Ha megmozdulsz
Vagy megrezzensz.

Ajánlom ,
Fojtsd vissza lélegzeted,
Fojtsd magadba szavad.
Hanem egyedüli kiutad
A többivel együtt magadra hagy.

Bújj el,
Vállj láthatatlanná,
Vagy, ne tégy semmit ,
Mert úgy is mindegy,
Előbb vagy utóbb megkapnak,
S téged is ,
Oda
Le,
A szűk fekete tömlöcbe,
Bevetnek , s szenvedhetsz
De hangot,
Egy árva hangot
Szabadra nem ereszthetsz.

A sötétben mindenki fél,
S ha félsz el vagy veszve,
Úgyhogy mindegy ,
Tenyerelj az életbe,
Amíg lehet.

Gyújts fényeket,
Csinálj világosságot,
Mert nem is ezekkel veted magad áldozatul,
Hanem azzal , ha elhallgatsz,
S lényed sötétbe vonul.

Mostmár látom,
Az éjt távozni,
S a sötétséget
Fekete hatlovas szegecses hintaján,
S merre jár
Fény nincs már
Csak síri csend,
S ahol elment,
Megleled lábnyomát