Történetét nem sokan ismerik,
Öccse mögött szinte árnyékként kezelik.
Pedig megérdemelné a figyelmet,
Neki sem volt könnyű az élet.

Öccse egy éjjel majdnem megölte,
Száját két oldalt felvéste.
Gyomrába is bele szúrta kést,
S ott hagyta meghalni az éjszaka közepén.

Ezt a brutálisnak mondtható támadást viszont túlélte,
Nem úgy mint a nővér aki a határt túllépte.
A támadás után kórházba került,
Ágya mellett egy nővér állt amikor magához tért, aki mondott neki ezt-azt de ez most nem is lényeges.

Az az egy mondat iszonyúan feldühítette,
A nővér az öccsét szörnyetegnek nevezte.
Erre ő dühében megölte a nőt,
Utolsó amit láthatott smaragd zöld szemei voltak.

A kórházból ezek után elmenekült,
De öccsére ugyan úgy mérges volt.
Megfogadta hogy megöli ha megtalálja,
Bár végül nem tett így, először megpróbálta, de rájött min ment keresztül, kénytelen volt megbocsátani neki.

Hisz ő sem tartotta magát jobbnak,
Miután megölte azt a nőt,
De tudta hogy ez volt a helyes, és meg sem bánta tettét.

Azóta már ő is ennek él,
Napról napra járja a várost,
És elteszi láb alól aki épp útjába tér.
Bevarrt heges arca,
És smaragd zöld szeme amit utoljára láthatsz ha eljön érted az éjjel.

Sehol se vagy biztonságban,
Figyel téged bárhová mész.
Csíkos sáljáról bármikor megismered,
Ha épp kapucni és maszk van rajta szemei akkor is elárulják hogy ő az.

Mindent lát, mindent hall, tudja hol vagy,
Még ha el is bújsz előle, végül megtalál.
Talán nem olyan kegyetlen mint öccse,
De ezt csak akkor tudhatod meg igazán ha következő áldozata te vagy.

Nevét tudod mostmár remélem,
De végzeted így sem kerül el téged.
Figyel, megtalál és levadász,
Sose tudhatod mikor és hol,
De egy biztos, elfutni nem tudsz előle,
Hisz ő Homicidal Liu.

Roxanne 2024.02.18.

(Mit gondoltok szerintetek megéri creepypastás verseket írjak? Illetve szerintetek ez jó lett?)