Úgy tűnik már végre ez egy jobb döntés volt. Jobb döntés hogy jobb embert ismertem meg végre. Utálták és utálják őt, talán az okuk is meg van rá, de nekem eddig sem volt semmi közöm hozzá. Hisz emlékszem mikor még ő nem jött a képbe, beszélgettünk, igaz nem sokat de megérte.  Engem még most is furcsának tart, valószínű akkor sem volt ez másképp, de nem baj.

Végül egy idő után már nem beszéltünk, nem különösebben foglalkoztam ezzel, majd jött ő, jó volt vele egy ideig.
Aztán jöttek mások is a barátságba, elkezdődött az a személy utálása, minden kis dolgon nevettek, mindent megfigyeltek. Mindig nézték mit posztol, min lehet épp nevetni, sajnos sikerült ezt velem is elhitetni. "Rosszat" tett és most őt kell bántani, gáznak kell tartani. Pedig csak önmagát adta, épp csak más volt mint mi, akár csak én, így nekem se szabadott volna ezt tenni. Mégis sokszor nevettem velük ő rajta, de már belátom ez nem volt túl szép, szégyenlem is magam miatta. Végül aztán egyedül maradtam, csak mint ahogy először ő is, mostmár inkább vele beszélek, hisz ő jobb is. Jobb döntés volt ez, ők viszont ezt nem látják, ugyan úgy bántják és már bennem is csak a hibát látják. Azt gondolja új barátom kit eddig "gyűlöltem", de nem így van, irigy arra hogy azzal kit "utáltam" beszélek megint, de nem így van, nem utáltam, nem gyűlöltem. De had irigykedjen, meg is érdemli, nem érdekel már mit érez, mit mond, ő dolga ez. Én beláttam hogy tévedtem, rossz dolog volt amit tettem. Ők ugyan úgy viselkednek mint régen, mint a gyerekek. Én már látom hogy ő jó ember, nincs vele semmi kétely. Csak magát adja, önmaga, csak más a stílusa. Nem felel meg nekik, nem tetszik nekik mássága, ezért is utálják őt bizonyára. Én nem tudom mi rosszat láttam benne, mi az mi nem tetszett benne, nem értem mi vitt engem arra a döntésre hogy nekem is "utálnom" kéne. Hisz velem nem tett soha semmi rosszat se. Furcsán jöhet le hogy azok után még barátkozok vele hogy hasonlóan viselkedtem háta mögött mint ők, de szörnyen szégyenlem. Nem láttam benne azt milyen is valójában, nos mint azóta kiderült jobb mint azok mind egy számban. Sok mindenben egyet is értünk, igaz nem sokat beszélünk, hisz van legjobb barátja, és nem szeretnék soknak tűnni, nem szeretnék tehernek lenni. De látom benne már azt mit nem láttam miattuk. Örülök hogy nem taszít el, pedig megtehetné,  örülök hogy beszél velem, pedig megtehetné hogy nem. Ők meg nem érdemelnek túl sokat, így jártak ezzel. Jobb döntés ez így én nekem tudom, örülök is hogy akkor oda mentem ő hozzá, és rendesen fogadott, nem küldött el. Különben ugyan úgy egyedül lennék, így legalább részben tudom, nem vagyok.

Roxanne 2024.01.27.