Elválasztottál a világtól, melynek rabja voltam,
Azt hittem, valóság lett, amiről rég csak álmodoztam.
Minden esélyed, mit tőlem kaptál, eljátszottad,
Álmaink a pokol végzetes tüzére  dobtad.

Hittem neked, de te csak átvertél,
Gyenge szívemmel kegyetlen módon végeztél.
Elmentél szó nélkül, de bárcsak, visszajönnél!
Tudom, nem lehet, mert te elfelejtettél.

Nem tudom, hány hazugságod hittem el,
Nem tudom, meddig tudok még küzdeni az egyedülléttel.
Nem tudom, hogyan lettél a végzetem,
De bolondulásig belédszerettem.