Nehéz lenne feledni téged, igaz, nem is tudnálak,
Túl sok szép emlék fűz hozzád, ahhoz, hogy utáljalak.
Egyetlen egy képhasadékot látok magam előtt,
Mikor örökre egyedül hagytál azon a délelőtt.

Túl nagy a zaj, nem hallom a csendet,
Többé már nem érezhetem megnyugtató ölelésed.
Sírba visznek fájdalmas hazugságaid,
Nem tudom tűrni tovább bántalmazásaid.

Rólad mesél a csend, a zene sőt, még a zaj is,
Ott ágaskodik szívemben millió sok tövis.
Nem bírok tovább a léted nélkül élni,
Millió sok okom van téged szeretni.