Az éjszakában szomorúan gondolkodom,
Lehet, túl sokat is okoskodom.
Véges végtelennek érzem szerelmünk,
Úgy érzem, ebben leljük majd vesztünk.

Végtelen az éjszaka, mint az univerzum,
Mégis véges boldogságunk, mint a képes album.
Emlékeink tündöklő világát átszeljük,
Életünkben végig csak egymást keressük.

Véges végtelenben élem életem,
Miközben a boldogságra éhezem.
A szomorúság elnyeli lelkem,
Ezzel az életem szakadékba billentem.