Mikor a szoba már üres,
Mikor már minden semleges,
Mikor már minden kihalt,
Akkor szívembe a fájdalom erősen belenyilalt.

Néha már levegőt sem kapok hiányodtól,
Mindjárt meghalok átkodtól, szerelem!
Nélküled, a boldogságot keresem.
Némán, már csak a falak beszélnek titkainkról.