Millió okom van feledni téged,
De üres lesz a szívem akkor, s ettől félek.
Minden perc nélküled kínzás,
Olyan lettél, mint egy sorscsapás.

Millió okom van utálni téged,
Érzem, múltunk darabokra téped.
Fényem voltál, mely csillaggá tettél,
De eltűntél, s el is felejtettél.

Darabokra téptél, s kihasználtál,
Mégsem tudok haragudni rád.
Szívem még mindig téged szeret,
A hiányod, s a magány lassan betemet.