Fényt szórnak a napsugarak,
Rabul ejtik a világ sötétségét,
Mint puha ajkad ajkamat,
Mint pillangót kendőjükkel a lányok.

Ajkad ajkamhoz ér, rabul ejtettél,
Megkötöztél, behálóztál csengettyűs szavaiddal,
Elrepültél a tavaszi szelek szárnyán s elfelejtettél,
Eljött a nyár s őrületbe kergettél csókjaiddal.

Olyan volt, mintha álom lett volna,
Mintha kezed kezemet érintette volna.
S elkapta a kislány kendőjével a pillangót,
Nem tudok elmenekülni karjaidból.

Virágos a rét már, s ezer féle madár szól,
Ajkad ajkamhoz ért S te vadul
Csókolni kezdtél, nem engedtél el,
Minden egyes hibáddal együtt csak téged szeretlek.