Angyal voltam s hozzád leszálltam,
Angyali mosolyommal eléd megálltam.
Te szemtelenül letörted szárnyaim,
Leromboltad boldogító álmaim.

Angyalból ember lettem,
Elvetted, mim volt, mindenem.
Szárnyaim nem visznek messze többé,
Napról-napra, egyre jobban válok kétségbeesettebbé.

Nem vagyok én már angyal,
Engem már semmi nem vigasztal.
Eltűntél, mintha itt sem lettél volna,
Bárcsak, puha ajkad újra csókolna!