Lángok közé dobtad szívem,
Nem törődtél többé vélem.
Talán, ez pont így volt jó,
Elment már rég az a bizonyos hajó.

Lángok között forgolódok,
Mindig csak terád gondolok.
Szívem már rég szénné égett,
Ez mind a szerelem végett.

Mindenem mi volt, elveszett,
Minden láng csak neked kedvezett.
Porba hulltam, mint egy kis kő,
Szerelmünk örökre elvészett, az az öldöklő!