Alig három hónap, talán ennyi volt az egész...
Sok sok emlék, s most az egész örökre elvész.
Rengeteg hazugság, melyeket szóról szóra elhittem,
Te is elmentél, pedig érted mindent megtettem.

Itt vagyok, s várom, hogy, bár a világ rám szakadna,
Talán akkor már semmi sem fájna.
Megőrjítettél, s észrevétlenül tönkre is tettél,
Sírok érted, pedig egy pofnál többet nem is érdemelnél.

Kacagod a hátam mögött, hogy kettétörtem,
Valóban! Igazad van! Megőrültem!
Olyanért sírok, aki hülyének nézett végig,
Sajnálom, de nekem ebből elég!