•Idegenek•
Zajos utcán sétálok végig egyedül,
Emberek mennek el mellettem szó nélkül.
A napsugarak rászóródnak valaki arcára,
Talán, te vagy az? Mindegy, idegenek lettünk már ekkorra.
Elsétáltunk egymás mellett, mint az idegenek,
Emlékeimben még mindig őrizgetlek.
Egykor még szorosan egymás kezét fogtuk,
Ma meg egymás mellett csak úgy elrohantunk.
A zajt lassan csend váltja fel,
Bárcsak, érteném mit velem teszel!
Idegenek lettünk egymás szemében,
Minden reményem elveszett, mit benned őriztem.
Sziasztok! Ne haragudjatok a kimaradásért, csak próbálom kiélvezni a nyár utolsó napjait meg akadt pár dolgom is. Nem mentegetőzök tovább, ígérem ezentúl próbálok minden nap hozni egy irományt. További szép napot, sziasztok! ♥
xoxo Zs.♥
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top