Gúny és háború


Gúnyos, romlott, nem is szép,

Véres, mérges, a csók csak tép,

Lépés, kérés, már nem is jó,

Mondani, sírni, csókolni? Undorító!


Bolond, lankad, nem normális,

Beszéd, írás s az alkotás is

nem ér már semmit sem,

mert csúnya és mély a verem.


Gondolod s ha mégis kimondod,

Azzal ezt is csak elrontod,

mert ezt már meg nem javíthatod.


Kacagod vagy siratod,

Az emléket már csak rongálod,

mert ezt már hiába csócsálod.

Ez itt gúny...és háború!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top