Még világítanak a fények a sötét utcán,
Még ott ül a jégvirág az ablakon, bambán.
Játszadozva szállnak alá a hópelyhek a földre,
Puha takaróként érkezett az égből, mindenki örömére.

Lenyugodott a Szél, talán, valamire vár,
Hogyha te velem vagy, úgy érzem, nincs hideg már.
Nem árulja el a Karácsony még varázslatos titkát,
Szeretlek téged, bárcsak, ezt tudnád.

Sötét volt az ég, rajta ezer csillag villogott,
A kandallóban a tűz vidáman táncolt.
S a tűz melegében két kéz összeért,
Ezek voltunk mi egykor, Karácsony ünnepén.