Elveszve ülök a tó partján,
Merengve, a csillagokat csodálván.
Egyszer, majd én is ott fogok
ragyogni?
Vajon, te fogsz még valaha igazán szeretni?

A hullámok egyre jobban ostromolják lábam,
A dolgokat én már rég elhibáztam.
Könnyek folynak az arcomon végig,
Tudom, hogy nélküled nem élek még sokáig.

A tópart lassan már kihalt,
A nappal az éjszaka felé tart,
Én meg egyedül ülök itt a parton,
Fejemet, sírva a markomba hajtom.