Fantasztikus világban éltünk mindketten,
Emiatt nem is keveset szenvedtem.
Itt nincsen igaz szerelem, nincsen boldogság,
Nehéz a fájdalmat bírni, nem minden csak vidámság.

Szárny nélküli angyalok, sötét éjszakák,
Szívemben a sebeket szavaid ápolják.
Reménytelen pillantások, hamis mosolyok,
Úgy érzem, hogy nélküled meghalok.

Jutok még néha eszedbe, mikor az utcán sétálsz?
A valaha volt színes rét, immár kopár.
Édes mosolyok, szenvedélyes csókok,
Veled együtt mindentől búcsút mondok.