Mindenem mim volt, általad lett lerombolva,
A boldogságunk elpusztította egy lángcsóva.
Az egész olyan volt, mint egy varázslat,
Nagyobb hazugságokat, mint te, senki nem mondhat!

Lassan eluralkodik rajtam az utálat,
Nem akarom hallani a hangodat!
Szívem csak úgy szórja a villámokat,
Mindenhonnan csak a szomorúság árad.

Továbbra is hiszek neked, ezt vártad?!
Azt hiszed, senki sem törheti meg uralmadat?!
Nem akarok a játékod része lenni,
De nem tudok előled elmenekülni!