Elment a vonat, vele mentél te is,
Nincs már miért maradnom, vagy mégis?
Fogalmam sincs, mit tehetnék itt egyedül,
Itt hever a múltunk befejezetlenül.

Az utcákon pár ember, senki sem néz rám,
Lesöprök az arcomról egy könnycseppet, balgán
világítanak az utcai lámpák, szívem mégis sötét,
Nem érti az a furcsa érzés a vétkét.

Vajon, visszajössz még valaha?
Bár tudnám! Nem lesz a régi már semmi, soha.
Ne hívj, ne keress, csak kérlek, felejts el,
Minden buta kis emlék hozzád bilincsel.