– Uram! Megérkezett a menyasszonya! – Az észak legfélelmetesebb férfija megfordult és egy halálos pillantást vetett a katonára, aki a hírt jött bejelenteni. A férfi végül csak visszafordult és folytatta az újoncok edzését. Az járt a fejében, hogy mégis miért fogadta el a házassági ajánlatot a királytól. Bár nem mintha tudott volna mást tenni, mivel ezt még a néhai édesapja döntötte el és a partnere pedig nem volt más, mint a királyság első hercegnője, Amanda Kerejy.

Bár a két fiatal akkor még nem tudta, de ez már egész kicsi korukban el lett döntve, viszont amikor a Leoperd család feje, vagyis Barney apja meghalt, teljesen feledésbe merült. Csak nemrég derült rá fény, amikor is a király potenciális férjjelöltnek látta Barneyt és küldött neki erről egy levelet. Igaz, hogy Amandának nem igazán tetszett az ötlet, de nem tehetett ellene semmit, mivel még úgy sem házasodhatott volna szerelemből.

Igaz, hogy az akadémia tavaszi bálján elkerülték egymást, de utána Charles küldött még egy levelet, egy festménnyel, és a szándékkal, hogy másnap érkezne a menyasszony. Ezzel nem lenne semmi gond, ha a 16 éves lány helyett egy 10 éves, cuki, szőke, kócosan hullámos hajú kislány mosolyogna a festményen. Barney kedve teljesen elment ez egésztől, amikor meglátta azt a portrét. Mégis ki akarna 23 évesen egy 10 éves kislányt a feleségének?

Barney képzeletében Amanda egy kezelhetetlen, túl cuki kislány volt, akkor is, ha már sokkal idősebb.

– Képesek voltak ide küldeni egy ilyen ártatlan lelket? – Beszélgettek egymás között a katonák.

– Mi lesz, ha meglát egy medvét? Sírva fog hazarohanni!

– Én csak a kapitányt sajnálom... – Sóhajtott egy másik, majd kihúzta magát, mert meglátta a díszes királyi hintót. Amikor a lovak megálltak, a kocsis egyből lepattant és kinyitotta az ajtót. Kezet nyújtott a bent ülő hercegnőnek, aki pedig unott fejjel kilépett a kocsiból. A katonák álla leesett. Egyáltalán nem hasonlított arra a festményen lévő kislányra: egy komoly, felnőtt nő áll előttük, egy egyszerű menyasszonyi ruhában és egy nagy szőrmekabátban.

– E-erre tessék, hercegnő. – Szólalt meg döbbenten a komornyik, aki inkább hasonlított egy maffiózóra. De így volt ez minden férfival ezen a környéken. Teljesen megszokott volt a tetoválás, még a nőkön is, és az erős testalkat, mivel az országnak ezen a részén csak az élte túl, aki erős volt.

Amanda határozott, hosszú léptekkel, érdeklődően figyelte, amit a komornyik mutatott. Igaz, hogy unta az egészet és valójában azt sem tudta, hogy hogy néz ki a férje, de mégis elfogadta a sorsát és inkább nem hisztizett. A szobája ablakából pont rá lehetett látni a kertre, és arra is, hogy a ház ura épp mit csinál a szeretőjével. Amanda nem nézte jó szemmel a dolgokat, ezért hívott is valakit, hogy küldjék el őket onnan, mivel nem tudta, hogy ki is az a férfi. Pont ezért lepődött meg a szolga válaszán.

– Nem tehetem, hercegnő. Barney úr nem szereti, ha megzavarják az ilyen dolgaiban.

– Szóval az lenne ott Barney?

– Igen, felség. – Amandának egy furcsa ötlete támadt, de ennek a megvalósulásához még várni kellett. Addig pedig azzal töltötte az időt, hogy megismerkedett a szolgákkal és a helyiségekkel.

Amikor elérkezett az este, vagyis az az idő, amikor Barney végre a hálószobájába megy, a cselédek értesítették Amandát, hogy most már találkozhat vele. Amanda nem is tétovázott, egyből kicsinosította magát és elindult a férje lakosztálya felé. Nem lepte meg a tény, hogy amikor kinyitották neki az ajtót, Barneyt az a fekete hajú nő társaságában találta, akivel a kertben is látta. Mivel Amanda hercegnő tudta, hogy nyilván nem ő lesz az egyetlen hölgy ennek a nőcsábászbak az életében, így egyáltalán nem zavarta. Sőt, még a szeme sem rebbent, mikor a férje szeretője meglátta őt, és egyből Barney ölébe mászott, azzal az indokkal, hogy majd ő megvédi, na meg, hogy megmutassa ki is a kedvenc.

– Cica, itt a feleséged. – Súgta csábos hangon a férfi fülébe, aki erre csak intett egyet, hogy Amanda foglaljon helyet a vele szembeni fotelben.

– Igazán megtisztelő, hogy így fogad. – Ült le Amanda elegánsan és szemrehányóan figyelte a párocskát, akik épp egymás szájában matattak. A Kerejy hercegnő pontosan tudta, hogy itt ilyen lesz a helyzet, ezért ezen sem lepődött meg. Csak azt furcsánta, hogy a fekete hajú nő eléggé izmos volt és nem sokkal alacsonyabb Barneynél. Talán még magasabb is volt nála. Ez a testalkat Amanda számára egy kicsit visszataszító volt. Igaz, hogy szép volt meg minden, de egyértelműen látszott, hogy ő diktál, a férfi pedig csak sodródik az árral. Néha ki is ült Barney arcára, hogy ez nem igazán tetszik neki, ezért ilyenkor félrenézett. És pont egy ilyen pillantással mérte végig Amandát is, aminek az lett az eredménye, hogy egyből eltolta magától az erőszakos szeretőjét.

– Amanda Kerejy, igaz? – Hajolt előre érdeklődően, csak, hogy még jobban szemügyre vehesse. Amanda lenézően bólintott. – Az akadémia bálján már láttalak, de amikor megkaptam rólad a festményt nem tudtam eldönteni, hogy tényleg te voltál-e az. Ezek szerint nem tévedtem. Igaz is. Nehéz lenne elfelejteni egy ilyen szépséget. – Az utolsó mondatnál kissé elgondolkozott, majd szemeit összeszűkítve, csábosan nézett a feleségére.

– Milyen hízelgő.

– Ugyan, ez csupán az igazság. – Barney beszéde, és arca is teljesen megváltozott, ahogy a karcsú nőt vizsgálta. A karcsúság ott északon a gyengeséget jelentette, és aki karcsú volt nem is élt túl sokáig, de Amanda testalkata ellenére olyan határozottan tartotta a szemkontaktust a férjével, hogy Barney megkérdőjelezte ezt a megállapítást.

– Cica! – Förmedt rá a fekete hajú szeretője, mire Barney csak leintette. Ezen persze a nő úgy megsértődött, hogy hangosan kitrappolt a szobából és bevágta maga mögött az ajtót. Amanda csak csendben figyelte, hogy mekkorát repedt a fal, majd lassan visszanézett a vele szemben ülőre.

– Nem mész utána?

– Minek? A Kerejy hercegnő tízszer szebb nála. – Állt fel Barney, majd letérdelt Amanda elé. – Megtisztelne az első éjszakával? – Amanda egy nagyot sóhajtott. Mégis mit tudott volna tenni? Nemet mondani nincs értelme: egyszer úgyis meg fog történni, így, hogy már házasok, na meg erről a férfiről sütött, hogy egy szadista, akit évekig elnyomtak. Amanda végül bólintott egyet, majd intett a cselédnek, aki egész addig bent volt, hogy távozzon. Amikor az ajtó bezárult, Barney nagy tenyerét Amanda szigorú vonásaira vezette, és már hajolt is volna egy csókért, ha a nő nem állítja meg.

– Előbb mosakodj meg. – Barney minden kérdés nélkül felállt és elment a fürdőbe. Ez idő alatt Amanda megszabadította magát a szorítóruházattól és az ágy szélén ülve várta, hogy a férje végezzen. Viszont arra még ő sem számított, hogy Barney csak egy törülközőben fog kilépni onnan, na meg hogy az egész teste tele van tetoválva a nyakától a bokájáig valamilyen rituális szöveggel. Ez egy féle szokás volt, amit a Leoperd család már a kezdetek óta űzött, ezért érthető volt. De mivel Amanda először nem tudta, hogy mit gondoljon, és bár elment a kedve az egésztől, végül megbarátkozott vele, amikor Barney olyan gyengéden bánt vele. De persze az még csak a kezdet volt, mert nem sokkal később felébredtek benne az állati ösztönök, amiket annyi ideig elnyomott az a bizonyos fekete hajú nő, így nem meglepő, hogy az az este után Amanda fel sem tudott állni.

Az az éjszaka után Barney összes szeretője világnak indult, és hát jól is tették. Az észak legfélelmetesebb férfijának legnagyobb büszkeségére, Amanda hercegnő hármasikreket szült, és mivel két lány és egy fiú lett, így még az örökléssel sem volt gond. A gyerekekkel együtt pedig a nemesek által nagyon is irigylett tökéletes család lettek: szerették egymást, mindenük megvolt, okosak voltak és még kedvesek is az emberekhez, na meg az alattvalóiikhoz. Mégis ki vágyhatna ennél többre?