Kopogtattak az ajtón. Seokjin ki nyította és Taehung állt az apjáva(Hoseok)és nagyapjával(Mr.Kim).

-Sziasztok, gyertek beljebb. -fogadja a leendő rokonokat.

-Szia Seokji.- Mr.Kim egy tárcát nyújtott át neki.- Fogad őszinte részvétűnket.

-Köszönöm! Menjünk beljebb.

-Szia Taehung-köszönt Jimina a barátjának.

-Szia.- nem érkezett többet mondani mert az omega fel szaladt az emeletre. Csodálta őt , hisz amaz volt az egyetlen omega aki nem futottt utána a pénze miatt. Egy patkolókovács (nem is tudtam hogy a szót egybe kell írni)fia, önálló és jó képű alfa. Magas szőke, bájos töld szemekkel, szögletes mosollyal, kellően kigyúrt test. Csak egy a baj, Jimin nem látja benne az alfáját, hiszen csak barát se több se kevesebb. Leült az agyra és figyelte a történéseket.

-Fiam, itt a vőlegényed.- mondja Jiminnek az apja.- Azért jött hogy ki fejezze a részvétét.

-Apa, alig ismerem.

-Nem tudsz te semmit, menj le a vendégekhez.- mondja határozottam apja. Jimin szemével könyörög neki, hogy ne kelljen.

-Mr.Park(Namjoon), menjünk le a kocsmába és hagyjuk az omegákat , hogy a maguk módján gyászoljanak.-nézett Jiminre az alfa, amaz pedig köszönömöt suttog némán. Miután minden alfa el ment megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Otthon maradt omegák

-Vajon miért ment el az éjszaka közepén?- tette fel a kérdést Luhan Jimin egyik barátja.

-Talán egy alfával volt találkozója!- mondta határozottan egy másik barátja Wonho.

-Az én Yoongim nem nézett semmiféle alfát-mondta határozottan az anya.

-Igazából az unokám után szaladt-mondta sóhajtva Tae nagyapja.- gyakran jött át hozzánk, és úgy tapadt rá, mint virágra a méh. Épp az nap este tudta meg , hogy Jimint jegyezte el.

-És inkább meghalt minthogy éljen nélküle – zárta le a beszélgetést Jimin.- Nem is tudtam róla.- de ezt már olyan hallkan suttogta, hogy senki sem hallotta csak ő maga.