~Jimin szemszöge~

Az igazgatóiból kiérve a lépcső felé baktatunk, ahol Jungkook hátranéz, majd visszafordul felém és felemel. Némán tűröm, hogy lecipeljen a lépcsőfokokon, miközben a nővérem mögöttünk lépked és megpróbálom a vörös foltokat eltüntetni az arcomról. Amikor leérünk, könnyedén letesz a krássom és büszkén feszít, de nem engem néz, hanem megint Jiae-t... Aki a következő kanyarnál baszik leválni rólunk, pedig errefelé van az orvosi és neki rohadtul nem kéne velünk jönnie zavarkolódni.

- Te meg hova jössz? - kérdezem a tesómat értetlenül.

- Elkísérlek. Légy hálás, amiért megvédelek tőle - mutat Jungkookra, mire ő értetlen fejet vág és lazán átkarolja a vállam:

- Miről beszélsz? Jimin velem van a legnagyobb biztonságban, hiszen én vagyok a szerelme.

- Ha megtámadod a szerelmed, hogyan bánsz az ellenségeiddel? - vonja fel a szemöldökét primadonnásan, mire Jungkook lefagy, aztán bizonytalanul visszakérdez:

- Hogy érted? Minden vámpír iszik a párjából...

- De az iskolában nem isznak vért, mert tilos és nem akarják bajba sodorni vagy legyengíteni a szerelmüket - mondja a nővérem, nekem meg azonnal leesik, hogy csak megpróbálja befolyásolni a krássomat, nehogy még egyszer elélvezzen a szobatársnője előtt - De persze az önző vámpírok, akik nem tudják, milyen igazán szeretni valakit, simán végignézik, ahogy miattuk botladoznak a partnereik hulla sápadtan... főleg, hogy Jimin még beteg is.

- Ez csak cukorbetegség - szólok közbe, mert Jungkook köpni-nyelni nem tud - Nem vagyok halálos beteg...

- Jimin élvezte, ahogy a vérét vettem - jelenti ki a "párom", mikor magához tér és úgy tűnik, kezd elege lenni - És te is élvezted, Jiae.

A nővérem egy pillanatra zavarba jön, ami nála elég ritka, de aztán visszatér az idegesítő énje:

- Nem élveztem, mert irdatlan ciki helyzet volt! Amúgy meg tuti, hogy miattad támadták meg Jimint.

- Hogy miattam?? - háborodik fel Jungkook is.

- Igen, miattad! - mutat rá Jiae agresszívan, gondolom, a mensi miatt... - Érdekes mód eddig egyszer se történt vele ilyesmi, mert nem ismeri őt senki...

- Kösz - szólok közbe, ő meg zavartalanul folytatja:

- De miután összejöttetek, szinte azonnal megtámadja valaki, aki ráadásul valószínűleg egy féltékeny lány! Mégis mi miatt lehet ez, hmm?? Csak nem a suli legnépszerűbb diákja miatt, aki történetesen te vagy??

- De hiszen csak neked mondtuk el - mutat rá Jungkook frusztráltan - Nem sokáig lennék a legnépszerűbb, ha megtudnák, hogy egy fiúval vagyok együtt...

- Ez nekem is eszembe jutott - szólalok meg halkan, mire mindketten felém fordulnak, mintha most vennék észre, hogy itt vagyok - Mármint az, hogy egy féltékeny lány volt. Kiknek mondtad el, hogy... járunk?

- Senkinek, csak Nanának - vonja meg a vállát - Ő a legjobb barátnőm és szuperkedves. Sose tenne ilyesmit senkivel, de főleg nem az én testvéremmel.

- Akkor talán ő elmondta valaki másnak, aki viszont már simán megtámadná Jimint - néz Jungkook Jiae-re összevont szemöldökkel - Mielőtt engem hibáztatsz mindenért, magadba nézhetnél egy kicsit! Minek kellett elkotyognod azt, ami nem másokra tartozik?

- Nem hiszem, hogy elmondta volna valakinek... - motyogja a nővérem kissé bizonytalanul, amiből egyértelművé válik, hogy baromira nem mondta ennek a Nanának, hogy titkos az infó...

- Te mondtad, hogy egy féltékeny lány lehet! - mutatok rá, mire érzem, hogy Jiae szégyellni kezdi magát - Ha nem Nana volt az, akkor elmondta valakinek és talán az is elmondta valakinek, míg el nem jutott egy pszichopata fülébe a dolog! Őrület, micsoda pletykagépek vagytok ti... kora reggel olyan sebességgel terjesztitek az infókat, hogy egy órán belül a fél iskola tud róluk!

- Dehogy is! - tagadja a nővérem zavartan kerülve a pillantásomat - Tuti nem mondta el sok embernek. Meg amúgy se biztos, hogy egy féltékeny csaj volt. Bárki lehetett.

- Az előbb még azt mondtad, miattam van! - morog Jungkook, mire Jiae elhúzza a száját és kussol.

- Említetted ennek a Nanának, hogy ne mondja el senkinek? - kérdezem karba tett kézzel, mire lesüti a szemét és egy pillanatra olyan lesz, mint én:

- Hát... most így hirtelen nem tudom...

- Pompás - morogja Jungkook.

- Kérdezd meg tőle, hogy kiknek adta tovább az infót - javasolom kissé belefáradtan - Ha féltékenységből csinálta valaki, akkor így közelebb kerülhetünk az illetőhöz.

- Oké - egyezik bele a nővérem, majd rám néz és érzem, hogy sajnálja a dolgot, de nem mond semmit. Nehezen kér bocsánatot, de persze nem is nagyon próbálkozik, mert tudja, hogy tudom, mit érez és azt hiszi, ez elég.

Végül elballag, így kettesben maradunk Jungkookkal és továbbmegyünk az orvosi felé. Pár másodperc kínos csend után kissé rosszkedvűen megszólal:

- Mindig ilyen a nővéred?

- Milyen? - kérdezek vissza, mire elgondolkodik, hogy hogyan is fogalmazzon.

- Ilyen... nem is tudom. Szeret másokat hibáztatni?

- Ó, igen - bólintok visszagondolva az ilyen esetekre, amiből rengeteg van - Elég felelőtlen és nem ismeri be, ha hibázott. Sokszor másokra keni, amit ő cseszett el... de ettől még tud jó testvér is lenni. Látod, milyen agresszívan védelmez engem, mert szeret. Bár ki nem mondaná...

- És csak akkor agresszív, ha menstruál, vagy...?

- Hááát - nyújtom el a szót megpróbálva nem rosszakat mondani szeretett testvéremről - Ő majdnem mindig határozott és temperamentumos.

- Eléggé különbözőek vagytok - jegyzi meg halkan. Erre nem mondok semmit, csak szomorkodom, amiért nem vagyok elég határozott. Valószínűleg ezért szeretett bele a nővérembe.

Ekkor rájövök, hogy még azt sem tudom, miért tetszik neki pont Jiae.

Talán itt az ideje megkérdezni tőle.

- Na és... - kezdek bele tétován, mire érdeklődve rám néz - Mit szeretsz benne?

- Őszintén szólva... nem ismertem annyira jól - mondja, majd elfordítja a fejét és lehalkítja a hangját - Igazság szerint csak a külseje miatt tetszett.

Kikerekednek a szemeim a múlt idő hallatán. Mi az, hogy tetszett??

Oké, nyugalom. Ettől még nem lett meleg és nem szeretett beléd.

- Mármint... már nem tetszik? - kérdezem a reménykedésemet elég szarul leplezve.

- Nem tudom - válaszol fejét vakarva - Tetszik, csak... pár dologban kicsit másmilyennek képzeltem el.

- Hát, ha nem ismersz valakit, akkor sokszor nem is belé leszel szerelmes, hanem az általad elképzelt énjébe - bölcselkedek már sokkal jobb kedvvel, mint pár perccel ezelőtt.

- Ja, gondolom... - mondja egy nagy sóhaj után, én pedig nem is lehetnék ennél boldogabb. Ezek szerint mégsem baj, ha kotnyeleskedik egy kicsit a nővérem a közelünkben, mert legalább kiábrándul belőle a szexi szobatársam.

Aztán eszembe jut, hogy ez rám nézve annyit jelent, hogy baromira nem fog hozzámnyúlni, de talán még rám nézni se nagyon. Valahogy úgy, mint eddig...

[...]

Beérünk az orvosi várótermébe, de mivel nem hallunk semmit odabentről, bekopogunk, mire kiszól a dokinő:

- Szabad!

Belépünk, ő pedig rögtön felpattan a székből, mikor meglát.

- Te vagy Park Jimin? - kérdezi nagy szemekkel, mire nyelek egyet. Kábé sose beszéltem vele... honnan tudja a nevem?

- Igen... - válaszolok tétován, mire összecsapja a kezét és lelkesen néz, mintha valami jót mondtam volna:

- Hallottam, mi történt! Biztosan nagyon megijedtél, amikor rádtámadtak!

Kezdem úgy érezni, hogy ez a legpletykásabb iskola a világon.

- Igen, elég ijesztő volt.

- Megsérült a lába - tér rá a lényegre Jungkook, mintha sietne valahova. Gondolom, menne már vissza aludni...

- Ó, sajnálom - mondja az orvos nem túl nagy beleéléssel - Mi történt pontosan?? Csak nem egy vámpír támadt rád? Elég sápadtnak tűnsz...

- Nem, vagyis nem tudom - válaszolok kissé idegesen, amiért ennyire kíváncsi és izgatott a fiatal dokinő - Kiugrottam az ablakon és akkor történt...

- Jesszus! Micsoda reggel lehetett! - ámuldozik továbbra is olyan vidáman, mintha a nemlétező kisöcsém keresztelőjéről beszélgetnénk.

Végül sikerül rávenni, hogy vizsgálja meg a lábam és kiderül, hogy csak meghúzódott. Állítása szerint egy ilyen sérülés miatt csak egy-két napra írna ki, de a megrázkódtatás miatt ad egy hetet, hogy pihenjek.

Egy hétig ki vagyunk írva mindketten... mivel az igazgatónő parancsára a személyes testőrömnek sem kell látogatnia az órákat, hogy tudjon rám vigyázni.

Kezelésnek meg annyit mond, hogy polcoljam fel, ha nagyon fáj, illetve ne erőltessem az izmot, de sétálni szabad. Megkérdezi, mennyire szeretem a tesit és mivel őszintén elmondom, hogy semennyire, felment alóla két hétre. A végére majdnem megkedvelem.

Elköszönünk a dokinőtől, majd visszaindulunk a hálókörletbe, én pedig azon gondolkodom, mit fogunk csinálni odabent a szobánkban ennyi ideig kettesben.

Ráadásul a sötét szobában, mert Jungkook miatt nem lehet elhúzni a függönyt...

Nagyot nyelek, mert kissé elkalandoznak a gondolataim annak ellenére, hogy tudom: semmi esélyem nála, mert a lányokat szereti. De olyan sokáig álmodoztam róla, hogy nehéz erről leszokni...

Mikor visszaérünk a szobánkba, meglepetés fogad. Egy kellemetlen meglepetés.

- Mit keresel itt? - szegezem a nővéremnek a kérdést, mivel az ágyamon pöffeszkedik cipőben. Ráadásul hozott egy lányt magával, aki Jungkookra néz, majd lesüti kék szemét és elmosolyodik.

- Gondoltam, elhozom Nanát, hogy beszélhessetek vele - válaszol Jiae a lányra mutatva - Csak neki mondtam el, hogy együtt vagytok.

- És ő hány embernek mondta el? - kérdezi Jungkook kissé feszülten.

- Csak Doyeonnak - válaszol Nana a füle mögé tűrve egy hajtincsét - Ő viszont elmondta majdnem mindenkinek...

- Csodálatos - morogja a krássom nem túl boldogan - Nem elég, hogy a fél iskola melegnek hisz, de Jimin támadója akárki lehet.

- Sajnos így van. De ezen tudunk segíteni - mondja a nővérem mosolyogva, majd feláll és közelebb tolja a kissé kipirult lányt az én kiszemeltemhez - Nana hajlandó veled járni és ezzel megvédheted Jimint, illetve eltitkolhatod, hogy biszexuális vagy. Minden gond megoldva.

Leesik az állam és kigúvad a szemem a nővérem kegyetlen szabotázsakcióját látva. Komolyan idehozott egy csajt, hogy elszedje tőlem a fiút, akibe azóta szerelmes vagyok, hogy megláttam őt?? Hogy lehet ekkora érzéketlen, elfajzott vadállat??

Jiae pillantásából tudom, hogy sejti, miket gondolok róla, de pont leszarom. Sőt, inkább tovább szidom fejben, hátha sikerül végleg elüldöznöm őt innen a negatív energiáimmal.

Jungkook kissé bambán néz Nanára, aki eléggé zavarban van, de így is egyértelműen látszik, hogy nagyon szép. A rohadt életbe!

- Öhm... - kezdi a kiszemeltem, én meg visszatartom a levegőt idegességemben - Ezt most kicsit váratlanul jött...

- Azt mondanánk, hogy tévedtem és nem is jártatok sose - folytatja a nővérem a koporsóm fedelének beszegelését, mire felháborodva nézek rá és olyan dühös vagyok, hogy majdnem felrobbanok - Csak egy lánnyal mentheted meg a hírneved. Gondolom, nem akarod elveszíteni a népszerűséged és nem örülnél, ha csúfolnának...

- Nem, tényleg nem örülnék neki... - mondja Jungkook, mire döbbenten ránézek és forogni kezd velem a világ.

- Na, ugye - mosolyodik el a nővérem, én pedig szó szerint rosszul vagyok, de még meghallom, hogy a szobatársam folytatja a gondolatmenetét:

- ...de nem is ismerem őt. Nem akarok ilyen hirtelen belemenni egy kapcsolatba... viszont azt megköszönném, ha jóvá tennéd a pletykálkodást és azt mondanád a lányoknak, hogy nem járok Jiminnel. Ha féltékenységből történt a támadás, akkor ezzel megelőzhetnénk a továbbiakat.

Már készültem elájulni, de Jungkook szavaira sikerül nem túl feltűnően megkapaszkodnom a szekrényben, így nem esek hanyatt.

- De ez lenne a legjobb megoldás - köti az ebet a karóhoz Jiae, én meg olyan dühösen nézek rá, hogy ha pillantással ölni lehetne, azonnal szörnyethalna - Így eltitkolhatnád, hogy a fiúk is tetszenek.

Jungkook pár másodpercig csendben marad, így úgy döntök, ideje közbeszólnom, mielőtt meggondolja magát:

- Eleget segítesz azzal, ha elterjeszted, hogy nem vagyunk együtt. Ha jó testvér lennél, ennyit megtennél, hogy ne támadjanak és öljenek meg engem.

A higgadtnak tűnő hangnem tökéletes választás volt. Nem tudom, hogy csináltam, hogy nem üvöltöttem le a fejét, amiért mindent tönkre akar nekem tenni, de ezzel sokkal jobban tudtam hatni rá:

- Jó... de azért cseréljetek számot Nanával, hátha később kéne.

- Nem fog kelleni neki - húzom össze a szemem, de Jungkook kérdő pillantása miatt folytatom - Mármint itt van egy emelettel feljebb. Bármikor beszélhetnek.

- Igen, de azért köszi - mosolyog a krássom kedvesen a lányra, mire ő szégyenlősen válaszol:

- Semmiség... bármikor.

Leginkább soha.

- Na de most már mehettek is - mondom idegbetegségemet egész jól leplezve - Nehogy bajba kerüljetek, amiért a fiúk hálókörletében tartózkodtok.

- Szerintem nem fogják észrevenni, mert még viszonylag korán van - mondja a nővérem, mire megráng egy ideg a szemem alatt és befeszül a nyakam. Úgy döntök, ideje megmutatni neki a kifelé vezető utat, mielőtt még rátámadnék, mint egy területét védő pitbull.

- Ne kockáztassatok - mondom mögéjük lépve, elkezdve Nanát finoman, a nővéremet pedig erőteljesebben tolva az ajtó felé - Nem akarom, hogy elzárást kapjatok és értesítsék anyáékat.

- Tényleg, nem kell tudniuk a sérülésedről? - kérdezi a nővérem, miközben egyre csak kifelé tolom őket.

- Nem, mert csak aggódnának. Semmi bajom - mondom az ajtóhoz érve velük.

Kinyitom a nyílászárót és Nana elég edukált ahhoz, hogy kitaláljon, de persze a nővérem képtelen megoldani ezt a bonyolult egyenletet, így nem találja meg a lehetőséget az eltakarodásra.

- Elküldöm Facebookon Nana számát - mondja Jungkooknak, mire "finoman" hátba vágom, de úgy teszek, mintha csak nevetnék a dolgon:

- Ugyan, kis butus! Jungkook nem olyan ügyetlen, hogy ne találja meg az egyetlen Nana nevű iskolatársát fészen! Mikre gondolsz...

- Nem baj, ha elküldöd - szól közbe az igenis ügyetlen, sőt, idióta bunkó álpasim - Írj rám nyugodtan. Akkor nem kell keresgetnem.

- Fogadok, hogy már az ismerősöd - morgok rá Jungkookra, mire furán néz, úgyhogy megint vissza kell vennem - Úgy értem, nem kell neked segítség egy ilyen egyszerű dologhoz, mert nem vagy balfasz.

Erre nem mond semmit, úgyhogy a pillanatnyi csendet kihasználva sietősen kitolom az ajtón a nővérem és úgy becsapom, hogy talán anyámék is meghallottál odahaza. Komolyan, be kéne zárni ezt a rohadt ajtót... Vagy inkább csapdát kéne állítani a nővéremnek.

Mivel végre kiraktam őt, megkönnyebbülten fellélegzem és megpróbálok teljesen lehiggadni, de Jungkook kérdőre von:

- Miért mondtad neki, hogy ne írjon rám? Tudod, hogy tetszik nekem.

Megpróbálom visszatartani a könnyeim és nem kimutatni, mennyire fáj, amit csinál velem, de nehezen megy...

- Azt mondtad, már nem vagy benne biztos, hogy tetszik.... - mondom vékony hangon, de látszólag nem tűnik fel neki, hogy mindjárt sírok.

- De azért tetszik, na. Ne zavard már így el, ha velem akar beszélni. Le se lehet vakarni rólunk, ami akár azt is jelentheti, hogy féltékeny...

- Persze - nézek a plafonra, de aztán össze kell szorítanom a szemem, nehogy kibuggyanjon egy könnycsepp - Azért hozott magával egy csajt, hogy legyen ő a barátnőd, mert annyira járni akar veled...

- Most miért vagy ilyen? - kérdezi megbántottan, mire kifakadok:

- Mi az, hogy miért?? Felhasználsz, hogy megszerezd a nővérem és elvárod, hogy jó képet vágjak az egészhez, holott tudod, hogyan érzek!

- Ja... bocsi - mondja nem túl meggyőzően, mivel kicsit sem sajnálja.

- Elegem van ebből - jelentem be sértetten, majd elindulok kifelé és mivel nemsoká kibuggyan az első könnycseppem, megpróbálok futni, de fáj tőle a lábam, úgyhogy csak gyors tempóban megyek. El akarok tűnni innen.

Utánamjön és szólongat, de nem reagálok, így csak követ a folyosón és hiába próbálok sietni, majdnem utolér, amikor megszólal egy fiú mellettünk:

- Mi van, Jeon? Futsz a pasid után?

Továbbmegyek, Jungkook lépései viszont elhalkultak. Nem jön utánam.

Egyre messzebb jutok tőlük és elkezd lecsorogni az arcomon a temérdek bent tartott könnycsepp. A viszonzatlan szerelem keserű könnycseppjei.

Köszi, hogy elolvastad!❤️❤️❤️ Bocsi, ha van benne hiba. Igazság szerint olyan kevés időm volt erre a ficire, hogy kicsit elfelejtem, miket írtam bele eddig... 😅