Korán reggel keltem. Apum már előbb elutazott, mint én, így ő a reptéren fog várni. Picit izgultam. De ez érthető, hisz visszaköltözök Seoulba!!! A csomagjaim már indulásra kész álltak. A gép csak 1 órakor indult, így volt időm. Szép kényelmesen kezdtem el készülődni. 11 óra fele elkezdtem felvenni a cipőm. Készítettem magamnak pár szendvicset. Hívtam egy taxit. 10 perc múlva meg is érkezett. Beraktuk a csomagtartóba a csomagjaimat. Kértem még egy percet, hogy elbúcsúzhassak a háztól. A sofőr rendes volt, és megengedte. Mikor végeztem beültem a hátsóülésre.

A szemeim könnybe lábadtak.

-Minden rendben? - kérdezte illedelmesen a férfi

-Igen - szipogtam egyet miközben letöröltem az arcomon végig folyt sós cseppeket. - Persze.

-Elköltözik?

-Igen.

-És hova?

-Seoulba, Dél-Korea fővárosába.

-Szép hely lehet.

-Az.

-Akkor gondolom a reptérre.

-Igen.

-Rendben - bólintott, majd elindult. Egy gyors pillantást még vetett rám a visszapillantótükörből. Halványan elmosolyodtam.

Beindította a motort, és már el is hagytuk a régi házamat.

Hiányozni fog. Sok sok emléket mind itt hagyom.

Egy-két könnycsepp utat tört magának. Végig gördültek arcomon. Gyorsan elővettem egy zsepit és letöröltem őket, de csak a sminkem miatt.

Az utat csendben tettük meg. Egyedül a rádió nem hagyta magát. Az csak szólt végig. Játszotta a sok számot, amiket mind ismertem.

-Megérkeztünk - szólt hátra a taxis.

-Rendben. Köszönöm. Mennyivel tartozom?

-Semmivel. Legyen szép útja. Vigyázzon magára. Ha ezt megígéri és betartja, kifizetett - mosolygott rám.

-Nagyon köszönöm. Ígérem és betartom.

Kiszálltunk az autóból. Kivettük a csomagjaimat.

-Segítek - mondta azonnal.

-Hagyja csak. Nem kell. Menni fog egyedül is.

-Ragaszkodom hozzá - és már fel is kapta egy részüket és elindult befelé.

-Liszt Ferenc Repülőtér - mondtam ki hangosan, ahogy felnéztem a táblára. - Hiányozni fogsz.

A sofőr után mentem. Leadtuk a csomagjaimat, majd mindent megköszönve neki, elbúcsúztunk.

Felszálltam a repülőre, majd helyet foglaltam.

Zenét hallgattam egész úton. Persze bealudtam, de leszállás előtt már ébren voltam.

Amikor le akartam szállni, valaki véletlenül nekem jött.

-Jajj, bocsánat - mondta természetesen koreaiul. Fekete haja szemébe lógott. Fél fejjel volt magasabb nálam nagyjából. Látszott rajta, hogy idevalósi.

-Semmi baj - válaszoltam neki.

Leszállás után átvettem a csomagjaimat. Nehezen találtam meg apámat, mert hatalmas tömeg volt. A rendőrség is kint volt, utat engedve, hogy lehessen közlekedni a tömegtől. Sikoltózva álltam ott az emberek táblákkal a kezükben. Hátra fordultam. 7 fiú jött mögöttem. Mindenki őket nézte. Ott volt az is asszem aki fellökött.

Nagy nehezen sikerült megtalálni családtagomat.

-Szia kicsim. Milyen volt az út? - kérdezte kedvesen

-Szia apa. Jó volt. Kik ezek a fiúk?

-Egy híres itteni banda, a BTS.

-Értem.

-Mehetünk?

-Persze.

Elsétáltunk az autójáig. Beraktuk a csomagokat a helyére, majd beszálltunk. 

Tudta, hogy ez nagy változás nekem, így tiszteletben tartva, nem beszéltünk.

Nem sokkal később egy gyönyörű ház előtt parkoltunk le a belvárosban. Első körbenézésre egész közel van minden fontosabb dolog. 

Túl sok minden nem változott itt, ahogy észrevettem útközben.

Feltörtek az emlékek bennem, melyek ide kötöttek engem.

Mikor kizökkentett egyetlen élő szülőm a gondolkozásból bevittük a cuccaimat. Leraktuk az ajtóban, mondván, hogy előbb menjek körbe a lakásban. Végigmentünk a 2 emeletes lakásban. Mindent megnéztünk. Megmutatta a szobámat. Egyetlen helységbe nem mentünk be. 

-Nos gondoltam ez tetszene neked - mondta. Láttam rajta, hogy izgatott. Szép lassan benyitott, majd felkapcsolta a lámpát. 

Eszméletlen szép volt amit láttam. Persze nem bírtam ki, hogy ezt ne jegyezzem meg hangosan. Amit láttam nem más volt, mint egy táncterem. Egyik oldalon csak tükör volt. A padló parkettázott volt. A falak fehérek voltak. Hatalmas hangfalak voltak 2 sarokban. Imádtam. Igen, azt még nem mondtam, hogy imádok táncolni. Örök szenvedélyem. Egész kicsi korom óta űzöm. Bármi bajom volt, a táncolás megnyugtatott. 

-Nagyon szépen köszönöm, apa! - mondtam, majd a nyakába ugrottam. 

-Érted bármit, kicsim! - mosolyodott el

Miután sikeresen kigyönyörködtem magam felvittük a szobámba a holmijaimat.

Mai napra nem terveztem túl sok mindent. Igazából ki akartam csomagolni meg utána picit körbenézni a környéken.

Egy kicsit mesélek a szobámról. 

A helyiség kellős közepén egy franciaágy foglal helyet. A falak barackvirág színűek. (kedvenc színem) Van egy íróasztal, egy hatalmas tolóajtós, tükrös szekrényem, melyek ugyanolyan árnyalatúak. Van még egy ajtó, ami a fürdőbe vezet. 

Nekem nagyon tetszett. 

Aránylag hamar sikerült kicsomagolnom. Délután 5 órakor, szóltam, hogy elmegyek kicsit nézelődni. 

Na hát ez a 'kis nézelődés' elég hosszúra sikeredett.

Először csak úgy terveztem, hogy a környéken maradok és maximum 2 óra múlva otthon vagyok. Ám a szerencsém ezennel nem volt velem, ugyanis eltévedtem. Hogy őszinte legyek, nem voltam túl boldog. 

Nagyjából 3 órája lehettem távol otthonomtól, mikor is beláttam, elvesztem. Telefonomon a térkép segítségével próbálkoztam, ám az egy zsákutcába vezetett, így feladtam. Pont egy zebrán mentem át, mikor valaki ismét nekem jött. A mai nap folyamán másodszorra. Szerintem el tudjátok képzelni mennyire repestem az örömtől. 

Mikor észrevette az illető, hogy nekem jött visszafordult, segített felállni, amit én mosolyogva megköszöntem, de az nem sokkal később el is tűnt az arcomról.

-Már megint te? - kérdeztem kicsit sem kedvesen

-Örülök, hogy újra találkozunk. - felelte

-Én kevésbe. - válaszoltam

-Min Yoon Gi vagyok. 

-Park Ni Jung - nyújtottam én is kezemet.

-Gondolom eltévedtél. 

-Ezt eltaláltad.

-Gyere, hazakísérlek.

Legszívesebben nemet mondtam volna, ám most kellett a segítség.

Elmondtam neki a címet, amit egyből tudott merre van, így elindultunk.

-Szerencsém van, hogy nem ismersz.

-Talán kellene? - tettem fel kérdésemet

-A normális alapvetően az lenne, hogy képet és aláírást kérnél, meg hasonlókat.

-Már miért is?

-Nem tudod ki vagyok?

-De. Az aki ma másodszorra lökött fel.

-A BTS más néven Bangtan Boys egyik rappere, Suga.

-Ezzel nem tudtam meg túl sokat. 

-Ejj, van olyan lány a Földön aki még nem hallott rólunk? - tette fel költői kérdését - Nos megérkeztünk. Szerencséd, hogy épp arra jártam - villantotta rám ezer wattos mosolyát.

-Köszönöm, hogy hazakísértél. Jó éjt. És máskor figyelj jobban.

-Holnap mit csinálsz? 

-Semmi különöset. Állásinterjúra megyek. De ez téged miért érdekel?

-Akkor holnap reggel érted jövök és elkísérlek - válaszolta, kikerülve kérdésemet. -Jó éjt - ezzel el is ment.

Felmentem szobámba, letusoltam, majd mivel nem tudtam elaludni, elővettem laptopomat és rákerestem erre a fiúra. 

Elég sokat megtudtam róla. Meghallgattam pár számukat. Meg kell mondanom, nem rosszak.

Miután úgy ítéltem meg, eleget kutakodtam visszaraktam helyére az elektronikai szerkezetet, és mély álomba merültem a fáradtságtól. Kimerítő volt ez a mai nap, az biztos.

Juhúúú. Ide is elérkeztünk. Nagy nehezen sikerült összehoznom ezt a részt. Tudom, sokat vártatok. Sajnálom. Viszont ezt a részt konczviki - nek köszönjétek. Hogy miért?

Mert ma egy mérföldkőhöz érkeztünk.

Ezt neked írtam baba. Remélem tetszik.

Egy kis visszaemlékezés az elmúlt 1 évre:

Remélem tudod honnan szedtem össze a képeket.

MrsParkJiMin4ever