Az épületbe belépve otthonos illat csapott meg. Levettem a cipőm és Jeonginék után indulva átléptem a nappali küszöbét, ahol rögtön rámszegeződött pár szempár.

Jisung, Felix, Chan és (akiknek a felismerésüket annak köszönhetem, hogy rengeteg videót néztem meg a bandáról) egy kicsit sem tűntek meglepettnek az érkezésem miatt, sőt úgy tűnt, mintha tudtak volna róla.

-Sziaaa - integetett hevesen Jisung amit nem tudtam mire vélni, mivel nem volt sok távolság köztünk, de biztos jól esett neki.

-Isten hozott a lakóhelyünkön, érezd otthon magad - mondta Chan gesztikulálva.

-Öhm, Sziasztok - mosolyodtam el halványan. Mindannyian olyan közvetlenül viselkedtek velem, mintha régi barátok lennénk, és ez igazán jól esett, mivel rég tapasztaltam ilyet az Amyvel való találkozás előtt.

Az egyik szobaajtó kicsapódott és kilépett rajta Changbin, majd azzal a lenülettel le is huppant Felix mellé az ülőgarnitúrára. Pár pillanat múlva észrevette a jelenlétem.

-Hyunjin, Seungmin, gyertek, megjött Stephanie! - kiáltotta el magát, én pedig eléggé furcsálltam, hogy tudja a nevem, de nem tettem szóvá.

Közben Hyunjin és Seungmin érkezésével teljese lett a csapat, mindenki ledobta magát valahova, csak én álltam a nappali padlóján kínosan.

-Stephanie, nyugodtan ülj le, Jeongin mellett van hely - nézett rám Chan vigyorogva. Megfogadva tanácsát le is ültem a kanapé szélére. Tágas hely hiányában nekipréselődtem Jeonginnak, ennek köszönhetően kevéske pír kúszott fel arcomra.

-Honnan tudjátok a nevem? - bukott ki belőlem a kérdés, mire mindegyikük elkezdett valamit tanulmányozni, például: szőnyeg, plafon, fal... Választ persze nem kaptam.

-Mesélj magadról! - szólalt meg Felix, egyértelműen azzal a céllal, hogy terelje a témát.

-Öhm... Oké. Park Soo Yeon vagyok, de általában mindenki Stephanienek szólít, tegnap lettem tizenhét, van egy húgom, akit Soonának hívnak és öt éves.

-Szerelmi élet? - kiváncsiskodott Hyunjin.

-Szerintem az az ő dolga - védett meg Chan.

Ahogy beszélgettünk, különböző témák jöttek fel, és be kell hogy valljam: jó fejek voltak a fiúk. Látszott rajtuk, hogy mennyire összetartanak, és hogy milyen jól ismerik egymást.

Hirtelen eszembe jutott Amy. Ha én itt lehetek, ő miért ne tehetné?

-Amyt nem hívjuk ide? - kérdeztem hirtelen, mire mindenki elhallgatott, Felix meg elpirult és lesütötte a szemét. Nem beszélt nekik róla?

-Az ki? - értetlenkedett Changbin.

-A barátnőm - mondta halkan Felix, ezzel nem kis meglepetést váltva ki a többiekből.

-Mi... De... Mióta? - beszélt összevissza a csapat vezetője.

-Pár hete az egyik koncertünkön kiszúrtam a tömegben - kezdett el mesélni Felix -, mivel a sok ugrálva énekelő fan között ő egy könyvet olvasott. A koncert végén beszélgettem vele, persze úgy, hogy senki sem látta, így megtudtam, hogy az apja hangosító, és ő neki jött segíteni, amúgy meg nem is ismer minket, és kellett tanulnia bioszt az érettségijére. Végül elhívtam egy randira, később meg a barátnőm lett - fejezte be.

I.N

Már értem miről beszélt a koncert után a kis raktárhelyiségben! "Felismertem a jeleket rajtad is". Ezzel arra célzott, hogy vele is történt ilyen.

-De ezt igazán elmondhattad volna nekünk... - szomorkodott Jisung.

-Bocsánat srácok...

-Na, de most, hogy tisztázódtak a dolgok, nem hívjuk ide Amyt? - ismételte meg Stephanie a kérdését, amire eddig nem érkezett válasz.

Minho és Chan sokatmondó pillantást váltottak, de végül a csapat leadere bólintott.

-Akkor felhívom - vette elő telefonját a mellettem ülő.

Yeeey!

Na, szóval, szeretnék köszönetet mondani a hétszáz olvasóért :)

Az előbb a hétszázat kétszáznak írtam xD

Este van már, na.

Ez olyan légyszi adjál nyalókát pillantás...

Chaeyoung: Nem adom

Úgy látszik a humorérzékem is elveszett ebben a ködös, esti órában. És senkit se zavarjon, hogy nincs köd, oké?

Ha valaki látott már ennél aranyosabb dolgot, szóljon. De komolyan, én ezen elolvadtam, aztán szétfolytam, ezért újra kellett éleszteni az élesztőgépekkel, amiket élesztőkkel működtetnek. (Vagy nem xD)

Mondjuk lehet, hogy csak rám van ilyen hatással, mivel Minho az UBm és odavagyok a babákért...

Na, eleget szövegeltem.

~Yeeeeeeeeeey~