Jisung

-Kész a vacsora! - hallottuk meg Chan kiáltását a konyha felől, mire mindenki felpattant és megrohamozta a helyiséget, kivéve Flot, aki nem akart mozdulni a macska mellől.

-Gyere - szóltam neki, majd látva, hogy ez nem működik, egy hirtelen mozdulattal megfogtam a cicát és beszaladtam vele Minho szobájába, és még mielőtt Florence utolérhetett volna, kívülről becsuktam az ajtót. Megfordultam, és Chan húgának egy nagyon dühös változatát találtam magam előtt.

-Engedj be! - követelte karba tett kezekkel.

-Vagy? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

-Vagy ez lesz - kezdett el csikizni, ami hatásos lehetett volna, ha nem tettem volna rögtön én is ezt vele. Ennek a vége az lett, hogy mindketten a földön fetrengtünk, röhögőgörccsel küszködve.

-Gyertek már, kihűl a... Ti mit csináltok? - lépett ki a konyhából Chan. Az értetlen arcát látva, újra kitört belőlünk a nevetés.

-Sehemmihihit - mondtam, fulladozva a röhögéstől.

-Akkor gyertek - reagálta le a szituációt, majd száznyolcvan fokos fordulatot véve kiment a helyiségből.

-Fehehel kéhéne áháhállnuhunk - szólalt meg Flo még mindig rázkódva. Ebben igaza volt, ezért minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy abbahagyjam a nevetést, ami sikerült is. Felálltam, majd kezemet a földön nevető lány felé nyújtottam, aki segítségemet elfogadva felhúzta magát.

-Menjünk - mondtam neki, mire rám pillantott, és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés újra. Egymást támogatva léptünk be az étkezőbe, ahol a többiek már csak ránk vártak.

-Mire várunk? - kérdeztem értetlenül, miután Flo is helyet foglalt a mellette lévő széken.

-Semmire. Együüüünk - ordított Felix majd rávetette magát a kajára. Közben az asztal alatt gyengén megrúgtam Florencet, hogy figyeljen rám, mire értetlenül nézett rám a kék szemeivel.

-Ne használd a sót - súgtam neki halkan.

-Mert? - tette fel a kérdést ugyanolyan hangon.

-A sótartóban cukor van - mondtam, közben minden erőmmel azon voltam, hogy ne röhögjem el magam - nézd Felixet - tettem hozzá, mikor megláttam, hogy ő éppen "sózza" az ételét. A művelet elvégzése után lerakta a sótartót, és nagy élvezettel kapott be egy falatot. Utólag már bánom, hogy nem videóztam le az arcát, tök jó GIF lehetett volna belőle.

-Chan.... - nézett Felix értetlenül - mit raktál a kajába? Olyan... furcsa - eddig bírtuk. Kitört belőlünk a visszafojtott röhögés. Mindenki minket nézett az asztalnál, nagyon nem értették mi van.

-A sóhótahartóban - magyaráztam nevetve - cuhukor vahan - itt már a többiek is nevettek, kivéve Jeongint aki az említett tárgy tartalmát szórta a szájába.

-Ti csináltátok? - nézett Chan felénk.

-Csak én. Ő ártatlan - mutattam Flora.

-Ne tanítsd a rosszra Sungie - fenyegetett meg, amitől valahogy nem tudtam félni.

Vacsora után Chan úgymond ágyba parancsolt, de ki az aki erre hallgat? Senki sem ment aludni, inkább szétszedtük a házat. Viszont egy idő után, azért fáradt lesz az ember, így elkezdtünk a szobák felé szállingózni.

Felix és Seungmin már aludt, egyedül feküdtem ébren az ágyamon. Hirtelen elhatározással elővettem a telefonom, majd Messengeren megkerestem Chan húgát. Hannah Florence Bang. Gondolkodás nélkül ráírtam, amire szinte rögtön válaszolt.

~beszélgetés vele: Hannah Florence Bang~

Hannah Florence Bang becenevét a következőre állítottad be: Flo

A saját becenevedet a következőre állítottad be: Jisung

Flo: Szia

Jisung: Hogy hogy nem alszol?

Flo: Úgy hogy ébren vagyok

Flo: De amúgy ezt én is kérdezhetném

Jisung: Nem tudok elaludni

Flo: Én sem

Jisung: Álmos vagy?

Flo: Kicsit sem

Flo: Úgy érzem le tudnám futni a maratont

Flo: Persze igazából nem csak úgy érzem

Jisung: Minho alszik?

Flo: Aha

Jisung: Öltözz fel

Jisung: Aztán menj ki a ház elé

Flo: Miért?

Jisung: Majd meglátod

Jisung: De csak halkan nehogy valaki felkeljen

Flo: Oké

Yeeey! Sziasztok, végre kész a harmadik rész is, bár elég rövid lett...

Legyen szép napotok, és kitartás, nemsokára itt a nyári szünet! <3

~Yeeeeeeeeeey~