Han Jisung

-Gyere már te idióta - rángattam Felixet a nappali felé, mert ma egész nap behúzott függönyök mellett Brawl Starsozott a telefonján. És mivel ő jó barátom, terveim közt van megmenteni az agyhaláltól.

-Ha én idióta vagyok, akkor téged hogy nevezzünk? - kérdezte komolyan, de láttam rajta, hogy csak visszatartja a nevetését.

-Szerintem hívhattok egyszerűen Jisungnak - világosítottam fel a nevem létezéséről, amire csak egy szemforgatással válaszolt.

-De az nem elég találó - mondta, miközben a kezét próbálta kiszabadítani a szorításomból, olyasmi gondolatokkal, hogy elszabadul és megy vissza a szobájába kockulni. Na persze.

-Chan gyere segíteni! - vetettem be az adu ászt, tudva, hogy ketten biztos elrángatjuk a nappaliig.

-Nem vagy te kicsit függő Felix? - érkezett meg a hívott személy halvány mosollyal az arcán.

-Nem!

-Aha - röhögte el magát vezetőnk.

-Segítenél? - kérdeztem kicsit idegesen, mert féltem, hogy Lix kiszabadítja magát kezeim közül és akkor mindent kezdhetünk elölről.

-Persze - ragadta meg drága játékfüggő barátunk másik kicsi mancsát. Mondjuk, nem túl jó, hogy ilyen apró, mert könnyebben kicsúszik a kezemből.

-Minho, gyorsan csukd be az ajtót! - kiabáltam, mikor pár igazán keserves perc után végül elértük a nappalit a rángatózó Felixszel. Közben Chan azon gondolkozott hangosan, hogy hol a csudában lehetnek a dorm ajtajainak kulcsai. Minho elvégezte az utasítást, mi pedig a foglyunkat erőszakkal lenyomtuk a kanapéra.

-Changbin, Hyunjin, úgy sincs semmilyen dolgotok, gyertek tartsátok itt Felixet! - fordult a rapperek felé Chan, mire azok mindenféle lelkesedés nélkül álltak fel a fotelekből. Hirtelen a csengő semmivel sem összetéveszthető hangja hasított át a szobán.

-Ki lehet az ilyenkor? - nézett kérdőn Seungmin a falon függő órára, ami fél tízet mutatott.

-Megyek nyitom én - ajánlotta fel készségesen Minho, akinek úgy látszik az ajtók kezelése lett létezésének értelme, majd elindult az előszoba felé. Amíg ő odaért, a várakozó személy még vagy háromszor becsöngetett. Én azon gondolkoztam, hogy kit engedhettek ide, egyenesen a bejárathoz az őrök. JYP nem szokott idejönni. Akik szoktak, azok sem késő este. De akkor mégis ki lehet?

Közben Minho elérte az előszobát, majd elforgatta a kulcsot a zárban. Mindannyian kiváncsian leskelődtünk a két szoba között nyitva hagyott ajtón át, várva, hogy most mi fog történni. A csöngető nem várta meg, hogy ajtót nyissanak neki. Minhonak épp időben sikerült elugrania a hatalmas erővel kicsapódó bejárati ajtó elől. Az ismeretlen fénysebességgel száguldott a nappali felé, egy ugrással rávetette magát Chanra, - aki kis híján elesett - majd kezeit és lábait rákulcsolva csüngött rajta. Mindenki sokkolódva bámulta a szőke hajzuhatagot valószínűleg azon gondolkodva, hogy a biztonságiak miért engedtek be egy őrült rajongót. Viszont még jobban sokkolódtunk, amikor Chan megszólalt.

-Hugi... Te vagy az?

U.I: Ez persze nem maradhat el: Yeeeeeeeeeey