Másnap épp sétáltam, mikor egy felettébb érdekes dologra lettem figyelmes. A másik odalon a lányok körül álltak valakit és sikítoztak. Megvontam a vállam, majd tovább mentem.

- G-dragon oppa!— hallottam meg egy visítózós hangot.

Ilyen nincs! Azonnal oda kaptam a szemem és megláttam a pont erre felé futó JiYong-ot. Kerek szemekkel néztem, ahogy a lánycsapat követi őt mintha az árnyéka lenne mindegyik neki. Most hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg. Egyáltalán mit keres erre felé? Szúrós szemekkel követtem az eseményeket, majd csak annyit vettem észre, hogy elsuhan előttem, mintha itt se lennék. Aucs! Láttam, hogy beszáll a szokásos fekete kocsiba és elhajt. Csodálatos! Hirtelen elöntött a düh. Szóval ennyit ért a tegnap és tegnap előtti nap. Gratulálunk Liah Black! Tapsot érdemelsz. Rezegni kezdett a zsebemben a telefon, úgyhogy kikaptam és megnéztem. Minő véletlen GD volt az.

GD😍: Ne haragudj!!!

Liah: Miért is tenném?

GD😍: Nem akartam, hogy rád szálljanak... Ne haragudj légyszives...

Liah: Igazad van.🙂 Nincs baj 😄😄

GD😍: Ez esetben mit szólnál, ha 4 házzal arrébb beszállnál a kocsimba és elvinnélek a tengerhez?☺️☺️

Liah: OMG😱😱

GD😍: Na? Jössz?🙂

Liah: Futok!

Még sose voltam a tengernél, hiába élek Amerikában. Tudom, hogy fura de anyu sose vitt el oda. Sietős léptekkel mentem a fekete autóhoz amibe amint oda értem, beültem.

- Szia!— puszilt szájon.

- Szió.— mosolyogtam.

- Miért van olyan érzésem, hogy még sose voltál a tengernél?— kuncogott, miután elindult az autó.

- Mert nem voltam.— vontam vállat.

- Hűűűhaaa... Akkor ezt most orvosoljuk.— kacsintott.

- Miért voltál kint az utcán?— kérdeztem.

- Igazából csak beugrottam az egyik haveromhoz.— vont vállat.- Tényleg nem haragszol?— nézett a szemembe.

- Nem.— ráztam meg a fejem.

...

Mikor oda érkeztünk egyből kipattantam és futottam a víz felé, mint egy kisgyerek. Gyönyörű volt. Azonnal beleszerettem. GD csak kuncogva követett, míg nem lehuppantam a homokba és élveztem a látványt. Lassan JiYong is beért, majd leült mellém.

- Kérdezhetek valamit?— szólaltam meg végül.

- Persze.— bólintott.

- Ígérd meg, hogy nem leszel mérges...— néztem rá.

- Ígérem.— nézett ő is rám.

- Most mi van köztünk?

- Mit szeretnél, mi legyen?— fordult az irányomba.

- Nagyon is jól tudod te azt!— fordultam én is.

- Biztos Liah?— fogta meg mindkét kezemet.- Ha velem vagy akkor híres is leszel. Sok ember fog utálni de szeretni is. Bisztos vállalnád azt a veszélyt, hogy, ha esetleg szakítunk akkor te leszel Dél-Korea legutáltabb embere?— jött egy kicsit közelebb.

- Érted még az életemet is eldobnám...— szüntettem meg a köztünk lévő távolságot.

Nyakát átkaroltam, majd beleültem az ölébe, míg ő a csípőmet kezdte el simogatni. Az enyémnek akarom őt tudni! Szeretném, ha mindenki tudná, hogy ő csak is az enyém és senki másé. Nem tekintek tárgyként rá, de egész életemben erre vágytam. Rá. Senki másra csakis rá. Ráharapott ajkamra, bejutást kérve, amit azonnal megadtam. Nyelve vad táncot járt az enyémmel, keze pedig pólóm alá csúszott. Égetett az érintése, nem is kicsit. Feljebb csúsztam, egészen férfiasságához, majd ringatózni kezdtem. A hirtelen jött jóleső érzéstől a számba nyőgött, ami nem is kicsit indított be.

- Nehm itth kéneh...— vállt el egy pillanatra.

- Nem érdekel!— csókoltam meg újra.

Nem tetszett neki ez a hihetetlenül nagy önbizalmam, ezért felkapott és elkezdett vinni vissza a kocsi felé. A szemeim vagy kétszeresére nőttek. Ezt ő se gondolja komolyan.

- A kocsiban?— vágtam értetlen fejet.

- Nem is ott ahol mindenki lát, drága kislányom.— kacsintott, egy pimasz mosoly kíséretében.

- Ahogy gondolod Apuci...— haraptam be a fülcimpáját, minek következtében libabőrös lett az egész teste.

- Ezért bünt jár.— kuncogott, mikor oda értünk.- Most elmehetsz.— intette el a söfőrt, majd mikor az el ment, szó szerint bedobott a kocsiba.

- Te egy állat vagy!— kuncogtam.

- Te hozod ki belőlem.— csapta be az ajtót, majd nyakamat kezdte el belepni puszikkal, harapásokkal és szívásokkal.

- Akkor vadulj be...— suttogtam.