JiYong POV:

Fájós nyakkal kelltem, ugyanis a kanapén aludtam. A barátnőmmel nem igazán vagyunk mostanában egy hullámhosszon. Nem is baj. Lehet, hogy másban találom meg azt amit benne nem. Mondjuk Liah-ban. Nem! Nem benne! JiYong ő egy tizenhat éves tini lány! Aki mellesleg oda van érted... Nem! Elég! Megnéztem a telefonomat és most az egyszer senki se zaklatott. Őszinte hálám az istennek! Mivel ma úgy is pihenő napom van ezért ma azt csinálok amit csak szeretnék. De mit is szeretnék... Rá néztem az órára. Kilenc óra volt, tehát Liah tuti ébren van.

GD😍: Jó reggelt! :3

Liah: Neked is 😄😄, hogy hogy rám tetszett írni uram?😁

Tehát játékos kedvében van. Aprót kuncogtam, majd írtam is a választ.

GD😍: Nem akarja az ifjú hölgy megnézni a házamat? 😊

Liah: Miért? XDDDD

GD😍: Unatkozok egyedül🤷‍♀️🤣

Liah: A barátnőd? O.o

GD😍: Majd csak holnap délután ér haza😁 na? Nyugi nem akarlak megerőszakolni 🤣🤣😂😂

Liah: Legyen.

GD😍: Mit szólnál hozzá, ha elküldeném a sofőrömet, én pedig valami rendet varázsolok ide addig?😂😂

Liah: Okés😂😂

GD😍: 10-kor ott lesz a hotel előtt😉😉

Liah: Oki :3

GD😍: Ja és nem kell kiöltözni😄🤭 (szerk. Kwan03 JIMIN😂😂😂)

Liah: Okés😂

Letettem a telefonomat az asztalra, majd elmentem rendet rakni. Szólni még rá érek a sofőrömnek, ugyanis húsz perc és ott van a hotelnél amúgy is.

Liah POV:

Azt kell mondjam, hogy ez így reggelre felettébb jól esett nekem. Mielőtt még elkezdtem készülődni, szóltam anyának, hogy elmegyek és lehet, hogy ott alszok GD-nél. Na nem kell mindjárt rosszra gondolni! Elalszok én a kanapén is! Csak már nagyon unom ezt az ágyat ami itt van. Annyira puha, hogy alig bírok kiszállni belőle! Kíváncsi vagyok, hogy milyen házban lakik az én kedvenc énekesem. Megnéztem a bőröndömet és próbáltam valami értelmes ruhát találni. Végül egy szürke denevér pólót, egy fekete farmert és egy fekete baseball sapit választottam. Mivel a fejem már rendbe tettem, ezért nem kellett, hogy sminkeljek vagy a hajammal szórakozzak. Már csak annyi volt a dolgom, hogy ülök és kivárom ezt a fél órát.

JiYong POV:

Miután rendet raktam, ránéztem az órára. Még fél óra. Felhívtam a sofőrömet és megmondtam neki a címet, hogy hova és kiért menjen. Remélem megjegyezte, hogy néz ki Liah. Bár mondjuk megkockáztatom, hogy az anyukájával ők az egyetlen Amerikaiak a hotelban.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok. Nem minden nap jön fel hozzám egy lány. Méghozzá nem is egy rajongóm. Igaz, hogy hálás vagyok neki, de még nem tudok benne bízni. Kell még egy kis idő. Már csak egy dolog aggaszt igazából. Két hét maximum annyira elég, hogy barátok legyünk vagy nem tudom. Senki se szereti, ha időhöz van kötve... Én se és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

...

Az ablakon keresztül néztem, hogy végre mikor ér ide a kocsi. A szívem valamiért ki akart esni a helyéről, a tenyerem izzadt  és remegtem mindenhol. Egy szóval rettenetesen izgulok. De mégis miért? Gondolkodásomból már csak a fekete kocsim zökkentett ki. Itt van. Oké. Huhh...

- Mély levegő...— fújtam ki a tüdőmben rekedt összes levegőt.

Egy olyan öt perc után kopogtak az ajtón. Egy sóhajt elhagyva nyitottam ki, majd megpillantottam Liah-t.

- Szia!— köszöntem, majd félre álltam, hogy be tudjon jönni.

- Szia.— mosolygott, majd bejött és levette a cipőjét.- Woow...— nézett körbe.

- Szép, mi?— vigyorogtam elégedetten.

- Nagyon.— bólintott.

- Örülök, hogy tetszik.— ültem le a kanapéra, majd ő is leült mellém.

- Nem is tudtam elképzelni, hogy ennyire szép egy idol háza.

- Aha...

Liah POV:

Nagyon szép volt a háza. Emeletes ház vol és egy teljes emelet az övé volt. Nagyon tetszett. Szürke falak, fehér bútorok és hatalmas ablakok. Csönd lett a szobában. Semelyikünk se tudta, hogy most mit mondjon. A fejemben már vagy százszor végig játszódott, hogy mit is kéne ilyenkor csinálni, de nem ment.

- Ömm...— próbálkozott.

Erőt vettem magamon. Ha most nem akkor soha. Hirtelen indulattól vezérelve, beleültem az ölébe és megcsókoltam. Kezem hajába vezettem és kicsit meghúztam, ezzel elérve, hogy nyőgjön egy aprót. Bele tellt egy kis időbe, de vissza csókolt. Hamar át vette a dominanciát, így egy kissé lassabb tempót vettünk fel. Kezét derekamra tette, úgy vont közelebb magához. Kicsit feljebb csúsztam, így megéreztem a férfiasságát. Egy apró sóhaj hagyta el a számat, míg ő hallkan nyőgött egyet.

- Liah... Nehh...— suttogta két csók között.

- Akarom!— mondtam határozottan.

- Istenemh...— morgott, majd felkapott és a háló szoba felé kezdte el venni az irányt.

Aznap délután már nem beszélgettünk többet.