Telltek a hónapok és lassan tél lett. JiYong-hoz költöztem Koreába, mert így könnyebb volt mind kettőnknek. Igaz anya nem annyira örült neki, viszont nekem JiYong fontosabb volt jelen pillanatban.

- Megjöttem!— kiabált, miután belépett a bejárati ajtón.

Hatalmas vigyorral az arcomon, ugrottam a nyakába, majd egy apró puszit adta a szájára, mire neki is mosoly kúszott fel arra a gyönyörű arcára. Megfogtam a kezét, majd egyenest a fürdőszobába húztam, hiszen volt egy aprócska kis meglepetésem számára.

- Mi az?— kuncogott, csillogó szemekkel.

Izgatottan haraptam be az alsó ajkamat, majd a csapra mutattam, ahogy egy látszólag hőmérő volt, de persze nem az volt. Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd lassú, kimért léptekkel ment oda a csaphoz. Kezébe vette a kis tárgyat, majd szája egy "o" alakot vett fel.

- Ez...— akadt el a szava.

- Igen!— tapsikoltam, mint egy kisgyerek.

- Liah...— nézett rám, bekönnyezett szemekkel.

- Te... Nem... nem örülsz?— csüggedtem el egy szempillantás alatt.

Szívem összeszorúlt, majd a sírás kerülgetett. Tudtam, hogy ez lesz. Mit is képzeltem! Nem vagyok én a felesége, hogy majd gyereket szülök neki 18 évesen egy 31 évesnek. Tiszta hülye vagyok. Lassan kezdtem el hátrálni, majd kifutottam a házból. Hallottam ahogy kiabál utánam de nem érdekelt. Csak el akartam innen menni. Még az örömnek a szikrája se látszott a szemeiben. Mivel nem tudtam, hogy hova menjek, T.O.P felé vettem az irányt, hiszen egyedül őt tudom, hogy hol is lakik.

•••

Amint oda értem, bekopogtam, hiszen ő csak egy sima kis luxus kertesházban lakott. Igaz nem volt annyira őrizve, mint JiYong-é, viszont nagyon is biztonságos volt ahhoz képest. Kis idő múlva megajádnékozott azzal, hogy kinyitotta nekem az ajtót.

- Szia! Mi a baj?— látta meg kisírt szemeimet.

- Ji... JiYong... baba...— hüppögtem kétségbe esetten.

- Hé...— ölelt át, majd simogatni kezdte a hátamat.- Gyere be, megfázol. Még kabátot se vettél fel te butus.— húzott be a meleg házba, majd bezárta az ajtót.- Csinálok neked egy teát. Addig ülj le a kanapéra. Mindjárt jövök és mesélhetsz mi van azzal a tökkelütöttel.— kuncogta el a végét, majd elment.

Engedelmesen leültem a kanapéra, majd nézelődni kezdtem, miközben vadul szipogtam. Egy csomó kép volt a polcain. Mind a csapattal vagy a szüleivel készültek. Elmosolyodtam, majd próbáltam nem arra gondolni, hogy most JiYong mennyire utálhat engem.

•••

Amint elmeséltem T.O.P-nek, hogy mi történt, ő csak mindent tudóan bólintott egyet. Kellett egy kis idő, mire felfogta, hogy mit is mondtam neki az imét. Lehajtotta velem együtt az utolsó korty teát, majd belekezdett.

- Szerintem örül neki csak meglepődött. Tudod őt ennyire még senki se szerette, mint te és ő se szeretett senkit ennyire, mint téged.— magyarázta, mire újból kitörtek a könnyeim, de most azonnal letöröltem őket.- Tudod ő egészen huszonéves koráig azt se tudta, hogy milyen szeretve lenni. A szülei sosem támogatták és senkije sem volt. Aztán szépen lassan rájött, hogy mi bandatagok szeretjük őt és tiszteljük. Hidd el, hogy örül a babának és nem véletlen ment utánad nyár elején egészen be a suliba, hogy vissza szerezzen téged. Nagyon össze volt törve és nem találta a helyét a világban. Miattad van most ott ahol van. Te vagy az élete. Gyere haza viszlek.— állt fel.

Fel sem fogtam, hogy miket mondott. Viszont szerettem volna ezeket GD-től is hallani és nem csak a legjobb barátjától. Igazam volt. Tényleg hülye vagyok! Hát hogyne örülne annak, hogy gyereke lesz?! Istenem Liah de buta vagy!