JiYong POV:

Nem tudom, hogy gondoltam ezt a két évet. Liah keresett én pedig leszartam. Nem tudom, hogy lehettem ekkora hülye. Hiszen Liah volt az aki miatt meg tudtam volna változni. Aki megmentett a legszörnyűbb napokon is, még ha csak a képét láthattam. Ő az életem és ehhez kétség sem köthető.

Liah POV:

- Elmegyünk valahova?— kérdezte GD, másnap reggel.

- Hova?— kerekedtek ki a szemeim.

- Van egy birtokom itt. Van medence, kert meg minden. Megmutatnám neked.—puszilt arcon, mire mégjobban hozzá bújtam.

- És abban a medencében lehet fürdeni is?— csillantak fel a szemeim, ugyanis imádom a medencéket és az ehhez kapcsolódó dolgokat.

- Persze.— kuncogott.

- Indulhatunk!— pattantam fel, mint egy nyúl.

- Butus...- nevetett.

•••

Mikor megláttam a medencét azt hittem, hogy elájulok. Hát ilyet se látok minden nap az is biztos! Mondjuk ennél többet nem tudom hova várhatnék el. Számomra az mégis nagyobb örömet okoz, hogy ezt az élményt JiYong-al tudom megosztani.

- Menj öltözz át!- puszilt szájon.

- Már át vagyok.- vigyorogtam büszkén.

- De huncut valaki.- kuncogott.- Viszont akkor várj itt, vagy menj akár be, ha szeretnél. Mindjárt jövök én is.- kacsintotr, majd elszaladt gondolom átöltözni, így egyedül maradtam.

Körbenéztem még egy kicsit, majd levettem a pólómat és a nadrágomat, így már csak fürdőruhában voltam. Legugoltam a medence széléhez, majd megnéztem, hogy milyen hideg a víz. Meglepetésemre nagyon kellemes volt a hője. Lábamat belelógattam a vízbe és vártam, hogy GD vissza jöjjön. Idő közben elgondolkodtam az egész eddigi életemről. Amíg nem találkoztam GD-vel addig rá kellett, hogy jöjjek, semmi se volt ami érdekelt volna. Hatalmas köszönettel tartozom neki.

- BÚ!- bökte meg az oldalamat, mire ém a vízbe ugrottam.

- De hülye vagy!- kibalátam rá, tetetett idegességgel.

- De azért még szeretsz, igaz?- biggyesztette le az ajkát.

- Szerinted, ha nem szeretnélek akkor most itt lennék és azon gondolkodnék, hogy hogyan állok bosszút?- vigyorogtam, pimaszul.

- Igen?- emelte fel a szemöldökét, miközben beszállt a medencébe.

Egy aprót kuncogtam, majd megéreztem fenekemen a kezét. Autómatikusan az ölébe ugrottam, így alig választott el minden pár centi. Nem bírtam ki. Mielőtt ő tette volna, ajkára tapasztottam az enyémet, majd szenvedélyesen falni keztem, párnácskáit. Kezem hajába vándorolt, mit előszeretettel markolásztam, mi belőle egy állatias morgást idézett elő. Szenvedélyesből valahogy átváltott a tempó vaddá. Neki döntött a medence csepméjének, mire nyőgnöm kellett egy aprót, hiszen így ágyéka pont dörzsölte a nőiességemet.

- Ahh...- nyőgtem fel hangosabban, mikor ajkai nyakamat ostromolták, majd egyre jobban haladt lefele.

Melltartómat egy másodperc alatt leszedte rólam, majd apró csókokkal hintette be az egész területet. Mivel ha lejebb ment volna, akkor valszeg a víz alatt lenne, könnyed mozdulattal kikötötte a bugyimat, majd azonnal két ujját belém helyezte, minek következtében egy hatalmasat nyőgtem.

- Szeretlek, Liah!- suttogta erotikus hangon a fülembe.

- Én is téged...- sóhajtottam.

•••

- Mivel érdemeltem ki, hogy melettem vagy?- tettem fel a kérdést.

- Már az első perctől fogva tudtam, hogy te vagy az életem.- bújt nyakhajlatomba.

Fel sem fogtam az évek alatt, hogy ilyennkor újra és újra szerelmet vall nekem. Annyira aranyos... és annyira szeretem... Könnycseppeim akaratlanul is hullani kezdtek.

- Mi a baj?- nézett szemembe.

- Annyira szeretlek, hogy az fáj...- fakadtam ki.

- Jajj te...- ölelt meg, mire én csak még jobban rákezdtem.

Bárhogy harcolnék is... Már örökre az övé vagyok.