JiYong POV:

Kezemben Liah ajándékával ültem a kanapémon. Nem kicsit izgultam. Nem tudom, hogy hogyan fog rá reagálni, de nagyon szeretném, ha tetszene neki. A sofőrömet már elküldtem érte, úgyhogy már csak várnom kell rá.

- Éhes vagy?— néztem a kezemben lévő cicára, kmire ő csak nyávogott egyet.

•••

Nem kellett túl sokat várnom, már kopogtak is. A cicát ott hagytam a konyhában, hogy egyen csak nyugodtan, míg én kinyitottam az ajtót Liah-nak.

- Szia!— mosolyogtam.

- Szia!— ugrott a nyakamba.- Hiámyzotál.

- Nem is voltunk olyan sokáig külön.— kuncogtam.

- Az lehet, de nekem akkor is hiányoztál. Nagyon is.— fúrta nyakamba az arcát.

- Te is nekem.— pusziltam hajába.- Viszont van itt neked valami.— fogtam meg a kezét, majd a konyhába vezettem.

Mikor meglátta a kiscicát, kerek szemekkel nézett rám. Szája a padlót súrolta és bekönnyezett. Ezek szerint tetszik neki. Visszatérve a kábulatból, újból a nyakamba ugrott, majd oda sietett a cicához.

- Szia.— simogatta meg a fejét.- Mi a neve?— kérdezte mosolyogva.

- Szerinted mi legyen?— gugoltam le hozzájuk.

- Ai-yee. Rövidítve Iye.— válaszolta azonnal.

- Pont olyan szép a neve, mint a gazdája.— bókoltam.

- Köszönöm.— ölelt meg még egyszer.- Annyi mindent teszel értem.— törölt le egy könnycseppet.- Hogy háláljam meg?— húzódott el.

Liah POV:

Kaptam tőle egy cicát... Annyira boldog vagyok. A szívem csak úgy ver és majd' kicsattanok az örömtől. Szeretném neki meghálálni a dolgokat, amiket tesz értem.

- Elég annyi, hogy velem vagy.— csókolt meg, mit azonnal viszonoztam.

Álmomban se tudtam volna fondolni, hogy egyszer ilyen pasim lesz, mint ő.

- Iye...— kuncogott fel, mikor Iye hozzá dörgölődzött.

- Szeret téged.— mosolyogtam.

- És te? Szeretsz?— incselkedett.

- Tudod, hogy még az életemnél is jobban.— csókoltam meg immár én, de kissé többet akarva tettem ezt.

- Ne a cica előtt.—motyogta a számba.

- Nem tudja, hogy mit csinálunk.— nyúltam pólója alá, majd hasfalát kezdtem simogatni, mire belőle egy apró sóhaj tört ki.

- Nagyon rossz vagy!— kapott fel, majd besétált velem a hálóba.

- Akkor büntess meg.— kuncogtam, majd ledobott az ágyra és levette a pólóját, így láttam a tökéletes testét.

•••

- Nem akarom, hogy el menj Liah...— folyt le egy könnycsepp az arcán.

- Bújj ide!— tártam szép a karomat, mire ő, mint egy kiscica hozzám bújt.

Ha tudná, hogy mennyire vele akarok maradni... Itt. Csak mi ketten. Minden gond nélkül. De ez nem lehet. Nem akarok haza menni. Sőt! Nekem már GD az otthonom. Senki és semmi nem választhat el tőle.

- Maradj velem.— bújt már annyira hozzám, mintha egybe akarna velem válni.

- Bárcsak maradhatnék...— suttogtam, némán sírva el magamat.

- Had beszéljek anyukáddal.— kérte.

- Nem fogja megengedni.— ráztam meg a fejemet.

- Kérlek...— sírta.

- Rendben.— töröltem le egy könnycseppet, majd hagytam, hogy álomba merüljek.

Nem akarom itthagyni...