Az élet nem tündérmese és nem cukormázas álom. Eme kijelentés bizony nagyon igaz. Korán megtanultam, hogy nem minden jó szándék igazából is jó szándék. Hogy miért mondom ezt? Igencsak egyszerű. Mert az árvaház ahol éltem igazából nem volt rendes árvaház, hanem egy amolyan kereskedő szervezet központja. Innen kerültem ki egy napon úgy mint a többiek. Egy vénséges vén ember vett meg, aki aztán tovább adott egy elég sötét és ijesztő alaknak. Na hát én tőle szöktem meg sz első adandó alkalommal. És igen, ezért kell most az utcán élnem és ezért kell bújkálnom. De hogy őszinte legyek egy percig sem bánom, mert inkább az utca mint az a kegyetlen ember. Folyton olyasmit akart amit én nem és mikor ellenkeztem mindig megvert engem. De ennek vége és remélem sosem kell oda visszamennem.
Na de... Ma is, most is azon gondolkozom hogy hogyan vagy honnan kellene valami kaját szereznem, hogy ne fájjon éhes hasam. Lenne egy pár választás, de van amit nem szívesen teszek meg. Ilyen a kukákban való kutakodás. Na azt csak a legvégső esetekben szoktam csinálni. Elmélkedésem közben éreztem meg valami isteni finom illatot. Annyira bekebelezett az illat, hogy gondolkodás nélküli indultam el abba az irányba ahonnét az illat jött. Így találtam magam elég hamar egy óriási kerítés túloldalán, egy nagy bokor mögött. Onnan leskelődtem és szinte csorgattam a nyálam az illat forrására. S hogy mi volt az? Megmondom. Egy csodaszép nagy húsdarab mely tűz felett sült. Csak az volt a baj, hogy elég sokan voltak körülötte így esélytelen volt közelebb kerülnöm.
- Basszátok meg befagy a seggem.
- Neked minfif Hongie.
- Pefig nincs is olyan nagyon hideg.
- Neked.
A kint lévők beszélgettek is. Elég furcsák voltak nekem, főleg mert úgy éreztem némelyiknek elég erőteljes az illata ami csak egyet jelenthetett, hogy van köztük néhány alfa, s talán egy-két omega meg béta. Megleptek rendesen. Reméltem is ezért, hogy nem fognak észrevenni. Csak sajnos tévedtem. Üresen morgó hasam egyikük meghallotta.
- Fiúk van itt valaki. - mordult fel az egyik. Na én ekkor igyekeztem eltűnni onnan.
- Jongho, San nézzetek körbe hátul. - két alak bólintott is - Én és Hongjoong előre megyünk. - muszáj voltam átváltozni, hogy át tudjak mászni valahogy a kerítésen.
Sikerült is, csak a földet érés volt kissé fájdalmas. Jól megütöttem magam, fenekem s lábaim. Átváltozni sem tudtam, sőt, egyáltalán megmozdulni se nagyon volt időm, mert egy pillanat alatt kaptak el engem.
- Nézd csak mit fogtam. - a világosbarna hajú fiú kinek erős csokoládé illata volt. Szeretem a csokit, de ez már bántja az orrom. Ahogy az sem kellemes ahogy rángat magával. Szabadulnék, csak épp nem tudok. Azért sikerült a mocsok kezébe harapnom. - De vigyázz mert harap. - egy másik alak, egy rettentő magas alak elé lökött akinek átható menta illata volt. Egyből leesett, hogy ők mindketten alfák az erősebbik féléből.
- No lássuk engem meg mer e harapni. - lehuggolt hozzám, hogy közben leplezetlenül szabadjára engedte illatát. Azt hiszem csak amiatt nem löktem el kezét s amiatt hagytam, hogy hozzám érjen, hogy eltűrje hajam arcom elől. - Úgy látom először is egy fürdés kellene neked, elég mocskos vagy, utána talán latnánk kivel is van dolgunk.
- Ugyan már, ez csak egy koszos kis tolvaj.
- Igen, aki beléd mart. Szóval kuss a neved Hongjoong. - mordult a masikrata menta illatú - Memj szólj a többieknek, hogy ne aggódjanak, aztán küldd a házba Yeosang-ot meg Yunho-t.
- De miért? - akadékoskodott a csokoládé illatú.
- Mert én azt mondtam. - hangja is megváltozott, ahogy picikét illata is. Aztán ahogy a morcos ment tenni amit mondtak neki a vöröske meg karon ragadott és úgy cipelt magával. Visszavitt engem, ám nem a kertbe hanem be abba a nagy házba, aztán azon belül is egy olyan fürdőszobába melyet még életemben nem láttam. Oda jött aztán pár pillanattal később két fiú, egy magas és egy alacsonyabb. Megleptek ők is, illatukkal meg azzal is amik voltak, ahogy úgy tűnt én is meglepem őket. Furcsák voltak.
- Ő is egy Omega. - az alacsonyabbik jött közelebb, neki volt kellemes méz illata - Csak az a furcsa, hogy nem tudom beazonosítani az illatát.
- Biztos a sok mocsok miatt. Nézd milyen koszos. - szólt a magasabbik aki vattacukor illatot árasztott magából. Na őrá furán is néztem. Éreztem ugyanis, hogy nem egészen olyan omega mint a másik fiú.
- Szedjétek rendbe, utána majd kiderítjük miféle. - adta az utasítást a vörös hajú, aztán ott is hagyott minket, engem azzal a két fiúval. Akkor kezdtem én kicsit morogni.
- Nem kell félned, mi nem bántunk.
- Így van. Itt nem fog senki bántani.
- De az a másik odakint megtette. - morgásom elhalkult ahogy illatuk nyugtatólag hatott rám.
- Oh, hát ő nehezen kezeli az indulatait, meg aztán nincs oda a hívatlan látogatókért. - magyarázta a méz illatot árasztó - Egyébként engem Yeosang-nak hívnak, ő pedig Yunho. - mutatta be magukat.
- Téged hogy hívnak?- a másik, a vattacukor illatú is igazán kedvesnek hatott.
- Seonghwa.. - hirtelen elszégyelltem magam. Fura érzés volt ilyen váratlanul. - Én.. Sajnálom, hogy betörtem ide.. Csak éhes voltam és a sült illata olyan finom volt.
- Hát akkor mit szólnál hozzá ha most megfürödnél és kicsit rendbe szednénk? Utána ehetnél velünk. Mit szólsz hozzá?
- Tényleg? Igazán lehetne? - nem tudom mit akarnak ezután velem, de még ha utoljára is de ehetek egy jót akkor bármibe benne vagyok. Észre sem vettem azonnal, csak később mikor már a kádban ültem és segítettek mosakodni, hogy illatom meggondolatlanul szabadjára engedtem. De aztán észrevettem, ám akkor késő volt mert a két fiú már megérezte, s persze más is.
- Figyelj csak - a Yeosang névre hallgató vágott épp túl hosszúra nőtt hajamból mikor kintről egy erőteljes morgás sorozat hallatszott - jobb ha visszafogod az illatod.