𝐍𝐂𝐓 𝐃𝐫𝐞𝐚𝐦
𝐌𝐚𝐫𝐤; 𝐑𝐞𝐧𝐣𝐮𝐧; 𝐉𝐞𝐧𝐨; 𝐃𝐨𝐧𝐠𝐡𝐲𝐮𝐜𝐤; 𝐉𝐚𝐞𝐦𝐢𝐧; 𝐂𝐡𝐞𝐧𝐥𝐞; 𝐉𝐢𝐬𝐮𝐧𝐠

❥๑━━━━━━━━━━━๑❥

Renjun úgy markolta a bevásárlókocsit, hogy elfehéredtek az ujjai. Ő volt az, aki végre ki akarta húzni magát az anya szerepéből, és otthon maradni. Ha mindannyian beszabadultak az üzletbe, az maga volt a Pokol, hát még, mikor izgatottak voltak a közeledő évforduló miatt. Na, de Donghyuck sem tud ellenállni Chenle tekintetének, hát még ő.

- Renjunie~ - A konzervekkel és instant ételekkel megrakott polcok között bújt el, amíg Mark nem hozta a megígért húsokat, reménykedve, hogy itt nem találnak rá, viszont a szőke kínai az imáját meghazudtolva rohant felé, kezében valamilyen egészségtelen gumicukorral. Arcán hatalmas mosoly terült el, ahogy megtorpant, és az idősebb elé tartotta, hogy az megcsodálhassa a lila polipos, jó sok színezékkel megáldott nassolnivalót. - Megveszed nekem, légyszi? - Chenle kínaiul beszélt hozzá, hiszen tudta, hogy Renjun ettől engedékenyebb lesz, viszont utóbbi most megígérte, hogy szigorúbban fogja kezelni a vásárlást, és nem adja be mindenre a derekát, amit a barátai aljas módszerekkel kikönyörögnek tőle.

- Nem, sajnálom. - Megsimogatta a másik buksiját látva a lekonyuló ajkait. Csalódott tekintete elkeserítette a nagyobbat is, ám mantraként mondogatta, hogy ez csak egy álca, és ne dőljön be neki.

- Renjun, kérlek! - Közelebb lépett, majd megveregette a csomagolást. - Nem fogok mást kérni. - Renjun felvonta a szemöldökét. - Vagyis ma nem fogok mást kérni... - egészítette ki magát egy apró félmosollyal Chenle, aztán észrevéve az idősebb döntésképtelen arcát, kuncogva nyomott ajkaira egy kicsiny csókot, aminek energiája az egész testüket átjárta, mintha az ereikben folyó áram lett volna.

- Nem. - A kisebb kifújta a levegőt, gondolkozást színlelve, és újra Renjun szájához érintette az övét. Ez már fél perces volt, valamint eredményes is. - Jó, tedd be! - motyogta megsemmisülten a nagyobb, körülkémlelve a plafont, hogy ide nem ér-e el bármelyik kamera látóköre. Szerencséjükre nem.

- Imádlak! - Ezzel a fiú elszökkent, hogy valószínűleg újabb dolog tetsszen meg neki, mely megvételét ismét kikunyerálhatja Renjunból, pusztán pár rezdülésének használatával, esküjét megszegve.

- Akárhogy is, a csók miatt megérte ez a vacak... - sóhajtotta a kínai ellenszenvesen meredve a vigyorgó polipra.

Azt hitte, Mark megjöveteléig minden rendben lesz, de felé tartott a következő fiú, aki lelt valami jellegtelen hülyeséget valamelyik sorban, és mivel Renjun a kocsi őre, neki fog könyörögni, a kanadai pedig nem tudja megmenteni a Renjun sajnálata miatt egyel több holmival bővülő tárolót. A karamell hajú egy DVD-vel közeledett, egyértelmű, hogy hasonló céllal, mint Chenle.

- Ez valamilyen szuper sci-fi film, amit muszáj lesz megnéznünk. - A borító alapján a nagyobb nem gondolta, valóban azt tartalmazza a lemez, melyet a másik állított. Egy sikongató nő volt rajta, sok vér, valamint egy szörny.

- Ez horror. Ha filmet akarnánk venni, ez lenne az utolsó, ami eszünkbe jutna. - Donghyuck megforgatta a szemeit.

- Mind nagyok vagyunk, nem fogunk befosni, és itt az idő, hogy te is előbújj a Barbie mesék világából. - Renjun töretlenül rázta a fejét. Donghyuck megvonta a vállát. - Ez esetben Jaemines módszerekhez fogok folyamodni, hogy elérjem, amit akarok...

- Jaemines módszerek? - Renjunnak bőven volt már a megnevezett cselekményben része. Pirosló arccal tette reflexszerűen a nyakára az egyik kezét, megvédve a területet Donghyuck elégedett mosolyba nyúló szájától és a fogaitól. - Akkor sem fogok horrort nézetni a többiekkel... Én meg félek.

- Majd Jeno biztos megölelget, ahogy szokta - horkantott fel a kisebb, szemeit a polcon sorakozó árukon futtatva végig. Kerülte a szemkontaktust.

- Esetleg féltékeny vagy? - kérdezte bizonytalanul Renjun. Donghyuck kikerekedett szemekkel pislogott a másikra. Mintha egy kicsit vörösebb lett volna az arca, de ez alig látszott imponálóan barna bőrén.

- Huh, véletlenül nem te vagy Huang Sherlock Renjun Holmes? Kaphatok egy autogramot?

- Akkor beletrafáltam? - Bizonytalanul megvakarta a tarkóját, aztán elgondolkodott a lehetséges eshetőségeken. A döntése megszületett, így kiszedte a fiú kezéből a filmet. Gondosan a lila polipra nyomta, hogy ne kelljen annak elégedett tekintetét tovább mustrálnia. - Ez esetben megvesszük, hogy a te öledben lehessek, már ha Mark megengedi, hogy kiszállj az övéből.

- A hármas ölben ülés nem hangzik olyan rosszul - mélázott el a plafont szuggerálva, és az eddigiektől különböző viselkedés következtében megpuszilta Renjun kipirosodott arcát. A fiúnak éppen olyan jól esett ez, mint Chenleé. - Köszönöm! - Elhajolva azonban lefagyott róla az annyira ritkán látott nem gúnyos mosoly. Ajkaival egy "o"-t formálva kezdett nehezen érthető motyogásba - Ez... A... Gyerek... Ez a gyerek mikor lett ilyen vonzó? - rakta össze a mondatot. Renjun kíváncsian fordult meg.

Bár ne tette volna... A látványtól majdnem infarktust kapott. Rendesen meg kellett kapaszkodnia a bevásárlókocsiban, hogy ne ájuljon el.

- Fiúk, megvesszük ezt? - Alapból Jisung nagyon édes srác volt. Az új hajával, az elmélyült hangjával és az előbb felfedezett napszemüveggel azonban teljesen más fogalmat kapott a rá használt kifejezés. Donghyuck és Renjun egyszerre néztek össze - a kínai örült annak, hogy a másik is lehet ugyanolyan passzív, mint ő maga -, tekintetükkel tárgyalva meg egy egyezséget.

- Ennek ára van - sóhajtotta diplomatikusan Donghyuck. Jisung felvonta a szemöldökét, majd mosolyogva sétált hozzájuk. Hosszú lábainak köszönhetően a távot hamar a háta mögött tudhatta. Kíváncsi fürkészését anélkül is érezték, hogy letolta volna látószerveiről a sötétítőt. Renjun nyelt egyet.

- Csak ölelj meg! - Renjun elengedte a kerekekkel rendelkező kosarat, lebiggyesztett ajkakkal tárva ki a karjait. Jisung nevetve húzta magához a fiút, aki jó erősen barátja mellkasába temetkezett, miközben utóbbi bal tenyerét Donghyuck irányába tartotta, aki habozás nélkül csatlakozott az ölelésbe. Kellemes meleg volt; az összetartásé. - Ez annyira kényelmes... - mormogta Renjun a kockás ingbe, majd hirtelen feleszmélt, hogy egy üzlet közepén vannak, így zavartan lépett ki az euforikus állapotból. - Merre találom a többieket?

- Chenle gumicukor vadászatot folytat, Jeno és Jaemin valahova eltűntek, Markot nem láttam még - taglalta Jisung, aki még mindig közel tartotta magához a cicaként simuló Donghyuckot. Renjun cukinak gondolta. Hálás mosolyt villantott, majd elindult megkeresni a párjait, és igyekezett nem azon filozofálni, hogy a Nomin hova bújt.

Célként a húsfagyasztókat tűzte ki. Nagyon remélte, hogy a legidősebb ott dilemmázik, hogy csirkét vagy marhát vegyen, és nem kell az egész áruházat átfésülni utána. Már éppen bepánikolt volna, hogy a keresett személy nincs a megbeszélt helyen, amikor két kar fonódott a dereka köré. A mellettük elhaladó nő szúrós pillantással díjazta a jelenetet, ám Renjun inkább arra koncentrált, hogy amint felfogta, ki fúrta állát a vállába, el sikerüljön fojtania a kiáltását. Elintézte, hogy csupán egy halk sikkantás váljon belőle, majd félmosollyal hagyta, hogy a másik erősebben magához szorítsa. Olyan érdekes volt mindenki ölelése.

Minden egyes szerelme hordott a cselekményeiben egy jelet, mely a többiekre emlékeztette Renjunt. Marké egyszerre volt játékos, mint Chenleé és romantikus, akár Jenoé. A csókja félénk, mint néha Jisungé, de egyben pimasz, mint Donghyucké és Jaeminé. Renjun imádta ezt, ahogy őket is. A hibáikkal, a sok módszerrel, amivel elértek nála dolgokat. Igazából ezeket is szerette bennük, hiszen meg sikerült ismerniük az ő gyengeségeit.

- Csukd be a szemed! - kérte Mark suttogása. Engedelmesen teljesítette a feladatot. Fülei tökéletesen érzékelték, ahogy valamilyen zörgő csomagolásban levő dolog a kosárba esik, feltehetőleg a fiú kezéből. - Szerinted mi lehet ez?

- Hmm, nagyon remélem, hogy a hús, mert totálisan kész vagyok a kunyerálásoktól. - Renjun fél szeme a meglepetésre tévedt, miután a nagyobb elengedett egy kuncogást. Megkönnyebbült volt, hiszen valóban a Marktól kért étel nyugodott a DVD mellett, emellett kicsit meglepett is. - Ez meg mi? - hajolt kicsit közelebb a könyvhöz. Kínai nyelven írták, emiatt pedig nagyot dobbant a szíve.

- Jaemin azt mondta, hogy szeretné, ha te is kapnál valamit, ha már mindannyiunkkal engedékeny vagy. - A kisebb elérzékenyülten mosolyodott el, aztán igazán értelmezte a srác szavait.

- Tudod, hogy hol vannak Jaeminék?

- Igen. Az öltönyöknél. - Jeno és Jaemin plusz öltönyök? Renjun szíve majdnem kiszakadt, ahogy elképzelte a tükör előtt álló barátait egymás nyakkendőit kötögetve. Biztos volt, hogy ezt látni akarja -, de abban nem annyira, hogy túl is éli.

***

Narancssárga, szanaszét álló tincsek. Világosbarna hajkorona, egy piros barettsapka alá rejtve. Egy édes mosoly a befutott közönségnek Jaemin részéről. Ennyi a recept ahhoz, hogy a három fiút, név szerint Renjunt, Chenlet és Donghyuckot elolvasszuk. Az ő kis szerelmükben az általános dominánsok Mark, Jaemin és Jeno voltak, pont azért, mert tudtak bánni a szerepükkel.

- Chenle, gyere ide egy pillanatra, kérlek! - Jaemin speciálisan az említett fiú felé mosolygott, aki nagyot nyelve állt elé, hogy bekösse a másik nyakkendőjét.

- Huh, nagyon jól áll neked ez a sapka - csodálta még mindig Jeno kinézetét Renjun, kérés nélkül segítve a gombügyileg bajba került srácnak.

- Köszönöm. Tudod, hogy mire való? - Cicavigyorát bevetve bólintásra ösztökélte Renjunt. - Erre. - Azzal lekapta fejéről a piros anyagot, az arcuk elé tartotta, és a rejtekben megcsókolta a másikat.

- Oké, eldöntöttem, ilyen mindenkinek kell. - Donghyuck arca vörösen izzott, Mark sejtette, hogy a szíve hevesen zakatol. Óvatosan Donghyuck kézfejére simított, ám ahelyett, hogy ezzel megnyugtatta volna a fiút, csak szaporázott a szívverésén.

- Hazamegyünk? - Pillantott reménykedve a többiek felé Chenle, miután szépen elrendezte a fekete anyagot Jaemin nyakán. - Szeretnék már enni a gumicukorból.

- Hazamegyünk, csak előtte ki akarom próbálni ezt a barettsapkás módszert - kutatott tovább egy neki megfelelő darab után Donghyuck, mire Jeno kuncogva állt mellé, majd ugyanúgy egy apró csókban részesítette.

- Most én jövök! - emelte a magasba a kezeit Chenle, mintha a vidámparkon belül a hullámvasút sorában várt volna eddig.

- Nem te szerettél volna hazamenni, Lele? - Észre sem vették, hogy a Jenoéhoz hasonló kék sapka került Jisung fejére, úgy lépdelt az idősebb elé. Renjun épp így szem elől tévesztette Jaemint, akit végül a lábai között talált meg, mert a fiú felemelte őt, Renjun pedig a narancssárga hajú köré fonta a combjait.

- Gyere, te kis teknős, induljunk haza! - Renjun bólintott, de ettől függetlenül Jaemin nyakának isteni panorámájából nézte végig, ahogy Jisungék ajka összeforr. És mennyire tetszett neki...

✑ᝰ 𝐰𝐨𝐧𝐜𝐨𝐧