A reggeli
𝐍𝐂𝐓 𝐃𝐫𝐞𝐚𝐦
𝐑𝐞𝐧𝐣𝐮𝐧; 𝐉𝐞𝐧𝐨; 𝐉𝐚𝐞𝐦𝐢𝐧
❥๑━━━━━━━━━━━๑❥
Vajas croissan és kakaó; ezek nélkül Jeno el sem tudja képzelni a reggelét, pont ezért éri sokkhatásként, hogy nem talál a kicsiny konyhában egy morzsát sem kedvenc péksüteményéből. Összepréselt szájjal dől derekával a konyhapultnak az üres zacskóba bámulva, a megoldáson agyalva, mert az, hogy ő ezen finomság nélkül kezdje a napját, pont egyenlő a lehetetlennel.
- Ez is? - Jaemin csalódottan fordul felé a kávéfőző kezeléséből.
- Is? - Az idősebb jelen helyzetben nem tud a másik napsütötte, kócolt hajú, alsónadrágos valójára koncentrálni, hála annak a kötőszónak.
Jaemin lustán túr a hajába, mielőtt barátja elé tolja a kakaóport tartalmazó dobozt, amely a korcsolyázók könnyedségével siklik Jenohoz, mintha nem lenne már benne semmi.
- Még semmi sincs veszve - csúszik mellé a kisebb a márványlapra, és nem rest puszikkal ellepni a fiú haját, hogy ne legyen ideje a bajra összpontosítani. A Jeno szája szélén ülő mosolyt kuncogás követi, és máris máshogy látja a helyzetet. - Elmegyünk a boltba, és veszünk, oké? - öleli magához rövidujjúba bújtatott vállainál fogva Jenot. - Csak fel kell kelteni Injunt...
- Hogyhogy? - Ilyen tájt a legidősebb már a zuhany alatt áll egy Super Junior dalt dúdolva, és Jeno nem tudja elképzelni, hogy ma miért más a napirendje.
- Azt mondta, hogy nem tudott aludni eleget, és nagyon fáradtnak érzi magát. Vagy valami ilyesmi. - Jeno fintorog, ahogy elképzeli, hogy Jaemin cukor és tej nélkül fogja meginni az éppen kiemelt bögre kávéját, és mert így már nem bújhat hozzá tovább. Nem érti Jaemin meg az americano kapcsolatát, de úgy hiszi, hasonló, mint ő és a kakaó, vagy Renjun és a tejes tejszínhab karamellasziruppal.
Nem is habozik tovább, leugrik a pultról, és a háló felé veszi az utat. Kicsit elidőz a falra akasztott, bekeretezett képek és celluksszal felragasztott polaroidok látványa miatt, amik a közös életük töredékei; lakótársakból barátok, barátokból szeretők viszony megjelenítése diszkréten és aranyosan.
Fülét az ajtólapra tapasztja, behunyva szemét. Lágy érzelmek örvénye ostromolja belülről őt, melyektől képtelenség lenne a rossz tényeken merengeni.
- Injunie? - löki be halkan a nyílászárót, és megteszi első lépését a sötétkék szőnyeg puha felületére. Suttogására a Moomin mintájú, egész ágyat beterítő takaró alól nyöszörgés érkezik. - Injune - merészkedik közelebb a fekvőhelyhez, amin már kivehető a másik alakja. Az ágy jobb szélén szokott aludni, de most középre gurult.
- Fel kellene kelned - térdel a matracra, ami engedelmesen süpped be lábai alatt. Ellenkező hümmögés ezúttal a válasz, és Jeno kénytelen mosolyogni. Renjun hiába igyekszik bizonygatni, hogy ő nem aranyos, valahogy ez mindig hamis állításnak bizonyul.
- Baba... - Jeno megmarkolja a tetejét, majd Renjun derekáig lerántja a leplet. A nyűgös idősebb máris alvástól felpuffadt arcához kap tenyerével, hogy a hirtelen rátörő fény ellen védekezhessen. Mielőtt ismét elbújhatna, a kisebb hátulról átöleli, a kínai nyakába fúrva fejét. - Nana most csinálja a tejed. Nem ízlene, ha kihűlne. Tudom, hogy fáradt vagy, de kérlek, gyere. Ígérem, hogy ma hamarabb lefekszünk.
- Jó - csámcsogja álomittasan Renjun. Talán a fiú szavai érték el a hatást, esetleg a kedveskedő simogatása barátja mellkasán, vagy ezek egyszerre, mindenesetre eredményes volt. Jeno az örömtől feltámaszkodik az ébredezőről, hogy ő lehessen az első, aki megcsókolja - feltéve, ha Jaemin nem tette ezt meg, amikor Jeno már a konyhában volt.
- Baba illatod van - jelenti be kuncogva az ifjabb. Kihasználja az alkalmat, hogy lehet romantikus anélkül, hogy Jaemin kritizálná a bókolását.
❥࿔ ━━━━━ ࿔❥
Renjun és Jeno kézen fogva tartanak a konyhába. Előbbi a csibés köntösben feszít, amit pár hete kapott Chenletől.
- Injun! - Jaemin kitörő örömmel veszi észre a harmadik felet, és egyszerűen felfüggeszti tevékenységét - jelen esetben a kávékeverős gondolkozósdit -, hogy karjai közé zárja. - Jó reggelt, szépség! - Renjun már meg sem lepődik a beceneveken, amikkel a másik kettő illeti. Jeno szerint már nemcsak megszokta, hanem kedveli is az ilyen kedveskedéseket.
Jeno úgy érzi, a szíve nem bírja tovább, hogy ő az összebújó duót figyeli, ezért Renjun mögé lépked, hátulról megölelve.
- Azt hiszem, ma kávét iszom - fontolgatja reggelivel kapcsolatos terveit a legnagyobb. Jaemin kibontakozik a puha karok közül, és kinyitja a hűtőt, mert nyilván tisztában van vele, hogy barátai nem szeretik az ő vizes kávéját.
- Ez nem a mi napunk - csóválja fejét, miközben utoljára végigméri a hideg fémgép tartalmát, és tej nélkül hajol ki az ajtajából. - Szinte semmi sincs itthon - biggyeszti le csalódottan ajkát.
- Még mi nincs? - kérdezi Renjun, aki változatlanul belesimul Jeno mellkasába.
- Croissan, kakaópor, kifli.
- Pedig Chenle megígérte, hogy bevásárol - sötétül el a legidősebb tekintete, és képtelen egyhelyben maradni. Fel-le járkálása során kínaiul káromkodik, Jeno pedig így is csak gyönyörködni tud benne, gondolatban pedig ezerszer aranyosnak hívja.
- Mehetünk mi is boltba. Ezért ébresztettünk fel. - Jaemin visszatér a kavargatáshoz, emiatt a szitokszavaktól telt levegő gazdagodik a porcelánhoz koccanó kanál hangjával is.
- Nem emlékeztek, hogy átépítik? Csak hetek múlva mehetünk újra. - Jenoba visszatér az aggódás Renjun kérdésétől.
- Akkor-
- Megvan! - Renjun éberebbnek tűnik amikor felcsillannak a szemei, és a fölső szekrény felé nyúl. Másodpercek múlva egy teafilteres dobozt tart. Elégedetten mosolyogva folytatja útját az egyik alsó fiókhoz, amiből pedig egy nejlonzacskót húz elő, benne három fánkkal. - Jó lesz?
Jeno először nem is tudja, hogyan fejezze ki háláját és hirtelen megsokszorozódott törődését a fiú iránt. Végül egy csókkal hozza párja tudtára érzelmeit.
- Megmentetted a reggelünket, Injunie. - A középső megerősítést várva pillant Jaemin irányába, aki elérzékenyült mosollyal nézi őket. Renjun is észleli a dolgot, és kinyújtott karjával invitálja a szeretetgombócba a harmadikat.
A vajas croissan és a kakaó elengedhető Jeno számára a reggelekhez, ha Jaemin és Renjun vele vannak, mert ilyenkor a tea és a fánk is éppen olyan csodálatos.
✑ᝰ 𝐰𝐨𝐧𝐜𝐨𝐧
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top