- Mi volt ez Alex? Azt hittem kordában tudod tartani!- hallottam Felix kiabálásait, ahogy egyre közeledett, végül bejött a barlangomba. Alex a nyomában volt és próbálta lecsillapítani. Felix szemei izzottak a dühtől, a haja borzas volt és a ruhái is gyűröttek. Gondolom felkeltettem.

Amint közelebb ért, arcon köptem. Megtörölte az arcát, de ezzel még jobban felhúztam és arcon csapott. A fülem csengett az ütéstől, az arcom égett, de kaptam már ennél rosszabbat is.

- Hé, haver! Állj le!- szólt közbe Alex.

- Te maradj ki ebből!- mutatott rá Felix, aztán az arcomat maga felé fordította és megszorította. - Na, figyelj cukorfalat. Ki vagy te itt, hm? Azt hiszed, hogy mindent kedvedre csinálhatsz? Hatalmas szerencséd, hogy Alex az őröd, mert velem nem húznád sokáig. A fajtád egy semmi. Maximum kutyának jó, de még az is megtiszteltetés lenne a számodra, ha a csicskám lennél! Azt hiszed, hogy a sikoltozásaiddal kijuthatsz?! Hm?! Elárulok egy titkot: te innen soha az életben nem mész el élve! Hamarabb megöllek, minthogy elszámolnál háromig!

- Azt hiszed megijesztesz te seggfej? Gondolkozz már egy kicsit! Egész életemben menekültem az olyan szerencsétlenek elől, mint te! Soha nem fogsz elkapni, szóval add fel az álmaidat királylány!

Haragosan meredtünk egymásra. Pár perc múlva elengedte az arcomat és hátralépett egyet. Kezét ökölbe szorította, láttam, hogy türtőzteti magát és lassan kihátrált, de mielőtt elment volna még mondott valamit Alexnek.

- Szólok a parancsnoknak.

- Felix...- kezdte volna Alex, de Felix félbeszakította.

- Nem érdekel a véleményed. Holnap gyűlés lesz.

Felix elment, Alex pedig ott maradt a barlangban. Egyikünk se szólalt meg csak bámultuk egymást. Mondani akart valamit, de hirtelen megfordult és kiment. Egyedül maradtam. Megint.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor újra kinyitottam a szemem, láttam, hogy Alex a falnak dőlve ül velem szemben. A feje a falnak volt támasztva, a szeme be volt csukva úgy szólalt meg.

- Ugye tudod, hogy most Felix állati ideges rád?

- Mit csináltatok?

Alex zavartan nézett rám.

- Mit csináltatok a... nagynénémmel?- kérdeztem könnyekkel küszködve.

- Szóval azért sikítottál- mondta sóhajtva. - Azt hittük ilyen távolságból nem érzed meg a halálát.

A könnyek megindultak a szememből. Szóval akkor mégsem megérzés volt és tényleg megölték.

- Hogy voltatok rá képesek? Ő nem csinált semmit. Ártatlan volt- mondtam könnyektől fuldokolva. Alex inkább becsukta a szemét, minthogy az én szenvedésemet lássa. Gondolom neki már az is szenvedés volt, hogy itt kellett lennie velem. De mégis ő jött be ide. Ezt nem értettem.

- Kockázatot jelentett- mondta halkan.

- Kockázatot?! Milyen kockázatot jelenthetett volna ő? Nem volt semmije! Se fegyvere, se hadserege! Semmije! És ti mégis megöltétek, mert valamelyik idióta kitalálta, hogy kockázatot jelent!- üvöltöztem. Minden egyes mondatnál közelebb mentem hozzá, amíg a lánc engedte, azonban még így is 10 lépés választott el tőle, így nem tudtam mindezt az arcába kiáltani.

Ő is felállt. Csak most vettem észre mekkora. Körülbelül másfél fejjel magasabb volt, mint én. Látszott rajta, hogy izmos és a külseje se volt utolsó. Barna haj, zöld szem.

- Azt hittem már Felixszel kikiabáltad magad, de úgy látszik maradt még benned- mondta önelégült vigyorral.

- Tudod mit? Menj a pokolba- mondtam és visszaültem a kőre.

- Akarod tudni mi lesz holnap?

- Miről beszélsz?

- Amiről Felix is- válaszolta.

- Valami gyűlés. És aztán? Biztos nem a szabadulásomról fognak beszélgetni.

- Szerintem érdekelne, ugyanis veled kapcsolatos. De, ha...- indult kifelé.

- Várj!- szóltam utána. Mélyet sóhajtottam, hogy megnyugtassam magam. - Mondd el. Miről fognak holnap beszélni?

- Hogy hogyan kínozzanak meg.

Elkerekedett a szemem. Kínzás. Erről az egy szóról végtelen variáció jutott az eszembe.

- Miért?- a végén elcsuklott a hangom.

- Mert felidegesítetted Felixet. Gondolom elment a parancsnok küldöncéhez, aki továbbította a kérését.

- Ilyen piti ügyekkel is foglalkoznak?

- Hidd el, Felix lyukat beszél az ember hasába. Főleg, hogy téged senki se kedvel. Mindenki hinni fog neki, bármit is mond.

- Miért segítesz nekem?

- Nem segítek. Csak figyelmeztetlek. Úgy gondolom ez így fair.

- Köszönöm.

Bólintott egyet, majd visszaült a falhoz. Egyre hidegebb kezdett lenni. Párszor összedörzsöltem a kezem, de nem sokat segített. Felhúztam a térdemet is és próbáltam magam átölelni, hátha javít a helyzeten.

Alex felállt és levette a kabátját.

- Tessék. Vedd fel- mondta sóhajtva. Felálltam és elvettem tőle. Egy pillanatra összeért az ujjunk. Az övé meleg volt, az enyém jéghideg.

- Köszönöm, de ezért bajba kerülsz- mondtam.

- Amiért nem hagytam, hogy halálra fagyjon a fogoly? Nem hiszem.

A fogoly. Ez a szó visszatérített a jelenbe. A lába elé dobtam a kabátot.

- Nem kell. Tartsd meg magadnak. Inkább megfagyok, minthogy itt kelljen holnap ébrednem- mondtam fagyosan.

- Vedd fel, különben én adom rád. És hidd el, azt nem akarod.

Válasz helyett inkább megfordultam és visszaültem a sziklára.

- Megkönnyítenéd mindenki dolgát, ha nem lennél ilyen makacs- mondta sóhajtva, majd felvette a kabátot a földről és visszaült.

Az este hátralévő részében nem beszéltünk többet. Hátrahajtottam a fejem, becsuktam a szemem és próbáltam elaludni. Nem egykönnyen tudtam, ugyanis a holnapi napon járt az eszem. Fogalmam sem volt kik lesznek majd a tanácskozáson, és Felix mit fog mondani. Lehet már ott helyben fejbe lőnek majd. Ha tényleg ez lesz a sorsom, akkor legalább többé nem kell senki elől menekülnöm. Végre békén hagynak.

Mivel Felix egyenesen a parancsnokhoz ment a kérésével, akkor gondolom ő is ott lesz és az egész bandája. De várjunk egy kicsit! A legnagyobb hatalommal rendelkező Banshee vadász Colin Price az... apám! Holnap a gyűlésen találkozni fogok az általam leggyűlöltebb személlyel... a saját, biológiai apámmal!