Milyen érzés félig halottnak lenni? Furcsa. Mintha egy másik időzónába kerülnél. Körülölel a sötétség, de tudod, hogy nem kell félned. Ez a sötétség nem veszélyes vagy fenyegető, inkább biztonságos, mint egy anyaméh.

Én is ebben a biztonságos környezetben voltam. Távolról hangokat hallottam, mintha gyerekek és felnőttek a végtelen boldogság felé rohannának.

De ez az extázis hamar elmúlt. Hirtelen minden fájdalmat éreztem. Már nem voltam a biztonságos helyemen. Ez egy idegen, fájdalommal teli világ volt, amibe nem akartam visszamenni. Minden erőmmel ragaszkodtam a boldog tudatlansághoz, de a hangok egyre közelebbről jöttek. Már nem voltam halott se félig, se teljesen. Újra visszajöttem oda, ahova nem akartam.
**************************

Eszméletemnél voltam, de úgy éreztem, mintha 5 kilós zsákokat raktak volna rám, amelyek nem engednek mozdulni.
Megpróbáltam kinyitni a szememet, de az agyam valamiért nem hagyta, hogy megmozdítsam szemhéjamat.
A kisujjam valamennyire megmozdult, mire az ujjaimat már tudtam mozgatni. Persze csak pár centire voltam képes felemelni őket.

Nem tudom miért küzdök még ennyire az életben maradásért. Miért mentenek meg állandóan. Nem vagyok én sem hős, sem bátor harcos, hogy az embereknek szüksége lehessen rám.

- Debby- távolról valaki a nevemet mondta. Nagyon halkan, szinte suttogva beszélt. - Ébredj fel.

Nem tudtam, hogy ki az, aki beszél hozzám. Hogy férfi vagy nő. De azt végképp nem értettem miért van rám szüksége.
**********************
Kapcsolják már le azt a lámpát! Kiégetik vele a szememet!
Szemhéjaimat lassan kinyitottam, de azonnal be is csuktam a hirtelen fénytől. Kezemet árnyékként magam elé tettem és felültem. Körülnéztem és egy gyönyörű rétet láttam. Körülöttem ezer színben virágok pompáztam. Az erdei kisállatok és madarak békésen játszottak egymással.

Lassan felálltam. Próbáltam megfejteni, hogy hol is vagyok éppen, bár kevés sikerrel.

Már értem mit érezhetett Alice Csodaországban.

- Üdvözöllek- hallottam egy ismerős hangot.

- Nadia?- pontosan előttem állt, de valahogy másképp nézett ki. Ráncai kisimultak, a szeme természetellenesen kék volt, de az arcán a szokásos jóságos mosolya virított.

- A nevem Margaret. Üdvözöllek.

- Ó. A nevem...

- Deborah.

- Csak Debby.

- Ahogy kívánod- mondta mosolyogva és megfordult.

- Most hová megy?- kiáltottam utána.

- Gyere.

Követtem, bár nem tudom miért bízok egy idegenben. De várjunk csak! Hiszen ez csak egy álom. A fejemben vagyok és álmodok. Akkor itt én irányítok. Nem tudom miért vagyok ilyen paranoiás mostanság... ja, de. Mivel az elmúlt hónapokat meneküléssel töltöttem.

Margaret egy kolostorhoz vezetett. A kertje gyönyörű volt. A bokrok zöldelltek és formára vágottan díszelegtek. A kolostort gótikus tulajdonságok jellemezték.

- Miért vagyunk itt?- kérdeztem.

A nő megállt és szembefordult velem.

- Te hívtál ide, gyermekem- mosolygott.

- Hogy érti?- kérdeztem homlokráncolva.

- Egy vagyok az őseid közül. Az ük-üknagyanyád, ha így jobban tetszik. Segítségre szorulsz gyermekem. Tudom. Érzem, hogy meg vagy ijedve. Nem tudod mit csinálj apáddal. Nadia is meghalt. Úgy érzed nincs már támaszod.

- Honnan veszi ezt a sok hülyeséget?- kényszeredetten elnevettem magam. Ha ez tényleg az én álmom, akkor nagyon gyorsan el kell tűnnöm ettől a kattant nőtől.

- Nem hiszel nekem, igaz?

- Hát nem igazán- fontam karba kezeimet.

- Miért?- kissé oldalra döntötte a fejét, mintha tényleg komolyan kérdezné.

- Mondjuk mivel ez csak egy álom? És maga olyanokról beszél, hogy a nem tudom melyik ősöm, akit én hívtam, mert kétségbe vagyok esve. Magának ez ésszerű?

- Igenis kétségbe vagy esve! Félsz az apádtól, félsz attól, hogy megöl. Sőt, még a barátaidtól is féltél.

- Ez nem igaz! Én megbíztam bennük.

- Meglehet. De mint mondtam nem ezért vagyok most itt. Segíteni szeretnék.

- Mégis hogyan?

- Egy ember kiáltása csak jel, egy banshee-é fegyver.

- Ez mégis mit akar jelenteni?

Azonban Margaret nem válaszolt csak mosolygott. Lassan kezdett elhalványulni minden. A színek megfakultak, a bokrok kiszáradtak, az épület lassan omlani kezdett, de Margaret csak mosolygott tovább.

- Margaret! Mit jelent ez?- kiabáltam, de már nem ért semmit. A tökéletes világom kezdett összehullani.

- Ha rájössz, meg van a kulcs- mondta még búcsúzóul mielőtt az egész kert eltűnt.

**********************

Hirtelen pattantak ki szemeim. Már egyáltalán nem volt nehéz a testem. Oldalra fordultam, és Alexet láttam meg a fotelben. Feje hátrahanyatlott, mellkasa egyenletesen emelkedett. Aludt.

Körülnéztem a szobában. Egy faházhoz hasonlított. Körülöttem különböző vadászati képek voltak a falon. Az egyiken négy kutya terít le éppen egy szarvast, a másikon pedig három ember áll egy vaddisznó körül. A fali díszek is leginkább korsók és kisebb-nagyobb agancsok voltak.
Nagyon lassan ültem fel, de a fájdalom egyből belehasított az oldalamba. Levettem magamról a takarót és észrevettem, hogy már nem az én ruháimban vagyok. Sőt, mondhatni szinte egy szál semmiben. Egy fekete póló és a fehérneműm.

Óvatosan felhúztam a pólót egészen a bordámig, és megláttam, hogy két helyen is friss kötés van. Egy az oldalamon, egy pedig a combomon.

Remek.

Megmozdultam az ágyon, ami kifejezetten puha volt, de ügyeltem, hogy Alex ne ébredjen fel. Valahogy elbotladoztam az ajtóig, azonban mikor ki akartam nyitni, valaki megszólalt a hátam mögött.

- Mégis hova mész?- kérdezte rekedtes hangján.

Megfordultam, és láttam, hogy Alex felébredt. Arca kimerültségről árulkodott, haja zilált volt, szeme alatt pedig karikák húzódtak.

- Hol vagyok?

- Biztonságban.

- Hol?!

- Nyugodj meg. Ez a hely az enyém. Senki se tud róla, mivel álnéven vettem. Itt nem találnak meg.

- Mégis hol van az az itt?

- Titkos információ. Hova akartál menni?

- Csak a fürdőszobába.

- Balra a második- bökött a fejével az ajtó felé.

Dühös tekintettel elfordultam, majd a kilincsért nyúltam. A fürdőszobát hamar megtaláltam.
Belenéztem a tükörbe, de bár ne tettem volna, hiszen szörnyen festettem. A hajam csomókban, az arcom hófehér. Mint aki most kelt ki a sírból. Vajon mennyire sérülhettem meg? Ránéztem a lábamon lévő kötésre.

Miért segített Alex? Simán otthagyhatott volna meghalni, de ő mégis megmentett. Mit akarhat tőlem?

Hú! Akkor ezzel is végeztem :D Ezt a részt kifejezetten nehéz volt megírni, ugyanis idő-, és alkotói hiányban is vagyok.

Nem tudom mikor lesz kövi rész, de igyekszem.

A további történeteim folyamatban vannak, szóval valamikor azok is felkerülnek :)

Történeteim: Helló Pokol!
Just one Night