JÓ OLVASÁST!

- Felix-leheltem. Szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni a mellkasomban a félelemtől.

- Tudtam, hogy úgyis megtalállak- vigyorgott még mindig győzelemittasan.

- Mit akarsz?

Elnevette magát, mintha valami nem egyértelműt kérdeztem volna.

- Szerinted? A csinos kis pofikádat visszaszolgáltatni apucinak. Ő majd eldönti mi lesz a sorsod.

Elrántott a fától, majd hátracsavarta mindkét kezemet és a térdhajlatomba rúgott, aminek köszönhetően összecsuklottam és az arcomat is felhorzsoltam. Egy fájdalmas kiáltás szakadt ki torkomból, ami miatt egy rúgást kaptam az oldalamba.

Oldalra dőltem és próbáltam kivédeni az ütéseket, de éreztem, hogy nem sokáig bírom.
Ekkor hirtelen elővett egy fekete bilincset, amit rákattintott a kezemre. Amint megmozdítottam a kezem, égetett. Ismét felkiáltottam fájdalmamban.

- Mit raktál rám?!- kérdeztem felháborodva.

- Egy bilincset. Szerencsére az egyik tudósunk nemrég kísérletezett egy bansheen és kiderült, hogy a kék verbéna képes olyan gyötrelmet okozni, mint semmi más. Ez van a bilincsen is. Ismérkedjetek- veregette meg a fejemet, mint valami kutyának.

Jobban szemügyre vettem a vaskarikákat és rájöttem miért fekete. Az egész kék verbénával volt átáztatva. Próbáltam kiszabadítani magam belőle, de minél jobban mozgattam a csuklómat, a vaspántok annál jobban rászorultak és a mérget a bőrömbe jutatták.

- Miért csinálod ezt?! Hisz nem is bántottalak! Semmit nem ártottam neked!- kiabáltam torkom szakadtából.

Ő csak lesajnálóan nevetett. Leguggolt hozzám, így viszonylag egy magasságban voltunk.

- Azért drága- simította meg az arcomat, amit én azonnal el is kaptam- mert ti nem értek semmit. Csak egy elcseszett, mutálódott faj vagytok, aminek nem is kéne létezni. Ha véletlen valami nem úgy sikerül, ti máris robbantok és támadtok. Ez a mi célunk. Megvédeni az emberiséget. Azonban ehhez nekünk is előnyben kell lenni.

- De én nem is bántottam senkit! Sőt, egy csomó olyan lény van, aki ártalmatlan!

- Nem bántottál senkit? Ezt most komolyan mondod? Nem emlékszel New York-ra? Mikor meghalt az egyik lakó a házban és te sikítottál? Az egész emelet megsüketült és elpattantak az erek az emberek szemeiben, ami miatt megvakultak egy életre. 10 embert tettél nyomorékká! És te azt mondod ez semmi?!

Igen, volt egy olyan időszak mikor Nadiaval még New York-ban éltünk. Jól emlékeztem arra a bizonyos estére. Akkor volt az első haláleset, amit észleltem.
Nem tudtam mi történik. Éreztem, hogy sikítani akarok, de nem engedhettem el, mert akkor a szomszédok átjöttek volna.
Nadia remegve talált rám. Nem tudta mit tegyen, így azt mondta leszalad a földszintre segítséget kérni. Azonban elkésett. Nem bírtam visszatartani azt a csontrázó sikolyt és egyszerűen csak kiszakadt belőlem. Mintha az életemet leheltem volna ki.

A szomszédainkhoz folyamatosan jött a mentő, de én nem értettem az egészet. Nadia csak kapkodva rohant egyik szobából a másikba. Azt hittem utazni indulunk, de akkor még nem tudtam mi az igazság.

- Én... nem tudtam- suttogtam. - Nem értettem mi történik velem. Alig voltam 5 éves.

- Látod ezért. Hiába vagy észrevehetetlen, akkor is ártalmas. Emiatt vagy haszontalan és halálraítélt. Egyszer elszöktél- állt fel engem is magával húzva- de másodjára már nem fogsz- vigyorgott undorítóan a képembe.

Hirtelen ötlettől vezérelve belerúgtam Felix legfájdalmasabb pontjába, aminek köszönhetően lazult a szorítása, így ki tudtam magam szabadítani. Futni kezdtem és nem érdekelt a mögöttem lévő vadász.

Nem mertem hátrafordulni, mert féltem, hogy elesnék és végleg nem jutnék vissza a házba. A fák ágai csapkodtak, több ki is karmolt, de még akkor se álltam meg. Azonban valami a vállamba fúródott, és a fájdalom szétterjedt a testemben, de nem adhattam fel. Ha eddig eljutottam már nem hátrálhatok meg a cél előtt.

- Ne menekülj! Úgysem futhatsz el!- kiabálta Felix.

Hátrafordítottam a fejem és láttam, hogy egy íjat és egy újabb nyílvesszőt tart a kezében. Még gyorsabban kezdtem futni és már az sem érdekelt, ha meghalok, de legalább ne kínok közt az ő keze által.

Az újabb nyílvessző csak pár centire tévesztette el a fejemet és egy fába csapódott. Elsuhantam mellette, de éreztem, hogy lábaim egyre jobban zsibbadnak, alig bírok már koncentrálni, de az adrenalin hajtott.

Ha nem érem el a faházat, végem. És akkor nem tudom figyelmeztetni a többieket.

Csak ez az egy mondat lebegett a fejemben.

- Ne fuss Banshee! Úgyis elkaplak! Már nem sokáig bújkálhatsz előlem!- az erdő visszhangozta Felix hangját.

Megálltam, mert nem tudtam merre induljak tovább. Mindenhol fák voltak és a hangja körbevett. Forgolódtam jobbra-balra, de döntésképtelen voltam.

- Ne állj meg, Banshee! Így nem izgalmas!- jött egy gúnyos kacaj.

A nyilat kihúztam a vállamból, vagyis csak próbáltam, de kettétört, így a vége még mindig bennem volt, ami iszonyúan égetett.

Kezembe vettem a másik felét, és láttam, hogy ezt is valamilyen fekete folyadék borítja. Kék verbéna

- Feladod?- ismét egy gúnyos kacaj, azonban ez már közelebbről.

Ekkor hirtelen kilépett a fák árnyéka közül Nadia. Ő mit keres itt? Hisz meghalt. Tudom. Láttam. Éreztem.

- Nadia?- kérdeztem bizonytalanul.

- Nem, drága- szólalt meg férfias hangon, és ellökött magától, hogy egy fának csapódtam.

Pislogtam párat, és kitisztult a kép. Ez nem Nadia volt, hanem Felix. Remek, a méreg máris kifejtette hatását.

- Na, mi az? Azt hitted a drága nagynénjéd vagyok? Ó, öreg hiba- felkapott és megint egy fának dobott. A nyíl fele egyre mélyebbre fúródott bennem.

- Tudod, a celládban nem szórakoztunk ilyen jól- mondta ördögi vigyorral, mikor nagynehezen feltápászkodtam. - De most, hogy jobban belegondolok, ott nem is lett volna olyan mókás, mint itt- jött egyre közelebb.

Minden erőmet összeszedve ütöttem. Egyszer sikeresen leterítettem, de a másik pillanatban már talpon is volt.

Hol van ilyenkor Alex?

- Hűha, édes. Ennyire durvák vagyunk? Csodálom, hogy a hősöd még nincs itt. Bár a legjobb haverom, de mindig is tudtam, hogy vajból van a szíve és nem ölésre termett.

- Nem tudsz róla semmit!- kiabáltam vissza dühösen.

- Mert te igen?- nevetett fel. - Azt ne mondd, hogy leültetek és kiöntötte neked a szívét- nevetett még mindig. - Azt is elmondta, hogy önként vállalta a vadászatodat? Hogy ő maga akart megölni, amiért elvetted tőle az anyját? Tudod milyen kínokat szánt neked? Még én is meglepődtem. Azt hittem csak én vagyok ilyen kegyetlen, de hát...- tárta szét kezeit- úgy látszik nem.

- Hazudsz!

- Már miért tenném? Maximum, ha együtt lennétek...- ekkor elhallgatott. - Azt ne mondd, hogy beleszerettél- röhögött fel gúnyosan. - Ti tényleg...? Hát ez fantasztikus. A drága, kis naiv lány azt hitte, hogy egy vadász képes őt megszeretni. Milyen édes. Csak ezzel egy gond van... ő nem szeret téged. Sőt. Teljes szívéből utál. Komolyan azt hitted, hogy majd együtt lehettek? Az egyetlen célja a te halálod. Csak várja a megfelelő pillanatot, amikor végezhet veled. Ő a csendes, várakozó típus. Nem szeret semmit elkapkodni. Azon csodálkozom, hogy nem csinált még veled semmit. Bár... nem igen lesz rá lehetősége sajnos, mivel most már az én zsákmányom vagy.

Előrevetette magát egy tőrrel a kezében, azonban még időben elugrottam és futásnak eredtem.
Futottam, ameddig csak bírtam és közben próbáltam a könnyeimet visszanyelni.

Nem tehette ezt velem! Képtelenség! Amit Felix mondott az hazugság!

Láttam a faházat. Márcsak pár méter és biztonságban leszek. Összeszedem magam és amint lehet elválok Alextől és Grace-től. Nem érdekelnek többé! Legyenek boldogok, én egyedül folytatom tovább.

Elértem a faház lépcsőjét. Felszaladtam rajta, benyitottam, azonban mielőtt egy lépést is tehettem volna, valaki leütött hátulról és elsötétült minden.

Ne felejtsetek el csillagozni és kommentelni ;)