Helló :) Sajnálom kicsit késtem a résszel, de most itt van és végre kész lettem vele ^^

JÓ OLVASÁST!

Már vagy egy órája voltunk bezárva, mikor Grace megszólalt.

- Gratulálok! Mindent elrontottál!
Hitetlenkedve kaptam fel a fejem.

- Mi az, hogy én?

- Szerinted? Ha elfutsz, ahogy Alex mondta, akkor már rég szabadok lehetnénk.

- Miről beszélsz? Ha jól láttam ti se nagyon boldogultatok- húztam gúnyos mosolyra a szám.

- Épp folyamatban volt a terv, mikor te megjelentél és Phill ismét visszacsábította Alexet a rossz oldalra.

- Na és mégis hogy akartatok megszökni? Beveted a képességedet? Csak úgy figyelmeztetlek, hogy a vadászokon ez nem hat.

- De Alex azt mondta...

- Alex sok mindent mondott, aminek a fele se volt igaz, mi pedig szépen bedőltünk neki. Csak adni akart még pár nap haladékot mielőtt végleg megölnének. De a drága Grace naiv volt és elhitt mindent. Hm... milyen kár. De a jó hír, hogy legalább téged nem fognak megkínozni. Egyszerű halálod lesz.

- Jaj, mert mintha te olyan különleges lennél! Attól, hogy Colin Price fattya vagy még nem azt jelenti, hogy mindenkinek istenítenie kell.

- Engem nem istenít senki!

- Legalább ne tagadd! Bárhová megyünk, meghallják a neved és mindenki magának akar.

- Igen, mint zsákmány! Fogalmad sincs róla milyen is ez!

- Igazad van, nincs, mert én nem te vagyok! Bár jobb is így, mert legalább nem lesz gyötrelmes halálom és nem kell majd könyörögnöm a végső csapásért- mondta gúnyosan Grace.

Ez nem volt szép tőle. Igen, tisztában vagyok a sorsom kegyetlenségével, de mástól hallani teljesen más.

Én nem akartam ezt az életet! Ha tehetném gond nélkül adnám át másnak, hogy végre békében élhessek, és ne azon járjon mindig az agyam, hogy mikor esek csapdába.

Bárcsak itt lenne most Nadia. Vele megbeszélhetnék mindent és védelmező karjaival körül ölelne. Azonban ő már elment. Nincs többé. A menedékem leomlott, eltiporták, így csak az állandó rettegés maradt. Nincs hova elbújnom a világ elől. Nincs, mert a vadászok megölték.

Éreztem, hogy forró könnyek folynak le az arcomon. Nem akartam sírni. Tényleg nem, de már nem bírtam. Túl sok volt és nem tudtam mindig kőszikla maradni.

- Ó, nehogy elkezd itt sajnáltatni magad- forgatta meg Grace a szemeit.

Szikrázó szemekkel néztem rá, de mielőtt bármit is mondhattam volna, az ajtó kivágódott és egy alak jelent meg benne.

Csak ne Phill legyen az! Csak ne Phill legyen az!

Arcomat megpróbáltam beletörölni a ruhám vállrészébe, mielőtt észrevenné, hogy sírtam.
Az alak belépett, és bezárta maga mögött az ajtót. Szerencsére egy ismerős zöld szempárral találtam szembe magam.

Először Grace-hez ment oda és mondott neki valamit. Sajnos nem láttam mit csinál vele, bár nem is nagyon akartam, ezért inkább lehajtottam a fejem.

Hallottam a lánc csörömpölését, majd Grace kiáltását. Nem akartam, hogy hozzám is odajöjjön. Most igazán féltem tőle.

Elengedte a láncokat és egyre közelebbről hallottam a lépéseit. Hirtelen egy pár fekete bakancsot láttam magam előtt, de még akkor sem emeltem fel a fejem.

- Makacs, mint mindig- hallottam a hangján, hogy nevet. Igen, ez a rohadék jól szórakozik a szenvedésemen!

Megfogta az államat és maga felé fordította. Az arcán mintha átsuhant volna valami megbánás, de gyorsan el is tűnt. Kifejezéstelenül meredt rám.

- Fordulj fel!- köptem az arcába.

Féloldalas mosolyra húzta a száját, amitől elkezdtek ébredezni azok az áruló pillangók a hasamban.

- Sajnálom, de nem tervezek ilyesmit a jövőben. Azonban...- a fülemhez hajolt és úgy suttogta-... kihozlak innen titeket.

Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Tudom, hogy nem mondja komolyan! Megint szórakozik velem!

- És most azt várod, hogy ezt elhiggyem? Kérlek... azért ennél ismerhetnél már jobban is.

Közelebb hajoltam, amennyire a bilincs engedte.

- Ne várd azt, hogy ismét megbízzak benned. Tudom milyen vagy. Egy romlott szívű szörnyeteg, aki embereket öl. Ne hidd azt, hogy megváltoztak a dolgok, mert nem. Mindig is egy ilyen szerencsétlen fogsz maradni, mint amilyen most vagy és remélem egyedül, kínok közt halsz meg.

Nem szólt semmit. Még pislogni se pislogott. Csak állt ott és bámult, mintha egy szoborhoz beszélnék. Az állán megfeszült egy izom. Tudtam, hogy megbántottam, de nem érdekelt.

- Tudod... én tényleg azt hittem, hogy van benned még emberi érzelem. De úgy látszik te is olyan romlott szívű vagy, mint én- ezzel sarkon fordult és becsapta maga mögött az ajtót.

- Hűha! Ez aztán nem semmi. Esküszöm, akár egymás tükörképei is lehetnétek. Mindkettőtök utálja a világot, de egymást még inkább. Csak úgy forrt itt a levegő- mondta Grace.

- Fogd be!- szóltam rá, de legbelül tudtam, hogy igaza van.

Utáltam Alexet azért amilyen. Hogy vadász. Hogy meg akart ölni. Hogy elfogott, mint valami vadat. De emelett segített is nekünk. Megszöktünk a börtönömből, leráztuk a vadászokat, megnevettetett mikor szomorú voltam. Most is segíteni akart állítólag, de hogy várhatja el, hogy megbízzak benne azután a kis előadása után?

Fizikailag és lelkileg is kimerült voltam. Nem tudtam felfogni hogy lehetek még az élők sorában ezek után, de még itt vagyok és küzdenem kell. Azonban a küzdés várhat még. Az álmosság úrrá lett rajtam, és addig addig, de lecsuktam a szemem és elaludtam.

***************************
Egy szegényesebb szobában voltam, ahol csak egy kis lámpa adott fényt. Körülöttem polcok sorozata, egy kanapé, egy íróasztal, amögött pedig egy szék állt.

Közelebb mentem az asztalhoz, amelyen papírok halma helyezkedett el. Megnéztem az egyiket, és láttam, hogy mindegyiken egy név és egy fénykép szerepel, alatta írással.

Elizabeth Brown. Élt 1978-1998-ig.
Faj: banshee
Halálának oka: szülés

Elizabeth Brown szülei elhagyták őt, így már 5 éves korában árvaházba került. Három nevelőcsaládnál nevelkedett, majd 1996-ban,18 évesen elszökött otthonról.

A következő sorok már kézzel írottak voltak.

Legutóbbi hírek szerint megismerkedett egy férfival, akit hamar el is hagyott és tovább menekült. Mint kiderült ez a férfi Colin Price volt, a híres banshee vadász, és a nő azért menekült el tőle, mert várandós volt.

Nem hittem el! Elizabeth Brown az... anyám?

Hirtelen egy vércsepp hullott a kezemre. Felnéztem, de a plafon tiszta volt. Megfordultam és Phill véres testével találtam szembe magam. Vicsorgott és megfogta a torkomat.

- Sikíts!
**************************

A sikoly velőtrázó volt. Az egész szoba beleremegett. Az oszlop, amihez oda voltam bilincselve, kettéhasadt, az ajtó a szemközti falnak csapódott, az üvegek kitörtek és esőcseppekként hulltak ránk.

El akartam ájulni, mert éreztem, hogy a lábaim már nem tartanának meg és a sötétség közeledik, de hirtelen két kar került a látóterembe, és mielőtt végleg elhomályosult minden, egy zöld szempárt láttam megvillanni a sötétben.

Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni ;)