Egy egész hetet agyalással töltöttem, ami az egész iskolai viselkedésemre kihatott. Sokszor csak lődörögtem az iskola széles folyosóin gondolkozva. Az egész életem szürreálisnak hatott, minden kezdett összecsapni felettem. Thomas az óta sem mondta el mi baja volt, sőt úgy viselkedett, mint ha mi sem történt volna. Nem tudtam, mire gondolhat, és ez bizonyos szinten bosszantott. Ahogy mentem a fizika terem felé ismerős arcba botlottam.
     - Szia, Lisa! – köszönt rám mosolyogva.
     - Jó reggelt, tanár úr! – köszöntem vissza csipkelődően, mire ő kissé értetlen fejet vágott, majd folytatta a beszélgetést, nem reagálva a szarkasztikus hangnemre.
     - Mi van veled mostanság? Eléggé letörtnek tűnsz. – szólalt meg végül. Bánatos tekintetemet a padlóra szegeztem, és eltűrtem a szemembe lógó hajtincsemet az útból.
      - Most kicsit fura minden. A múltheti dolog, meg Thomassal is baj van, csak nem tudom mi, és zavar, hogy esélyem sincs segíteni. – mondtam elkeseredve. Alex egy ideig elmélázott, majd látszott, hogy fejben összerakta a dolgokat..
     - Thomas... a barátod? – kérdezte. Én csak csendben egy 'valamiolyasmi' arcot vágtam, mire a srác kissé meglepődött, de aztán elmosolyodott és megsimogatta a fejem.
     - Ne aggódj! Biztos csak azért nem mondja el, mert nem akar a terhedre lenni. A pasik gondolkodása más. Minden rendben lesz! – A férfi kedves szavai pozitívan hatottak rám. Mindig nagyon kedves és törődő volt, szinte már nem is tanárként kezelték a diákok, hanem mint egy bátyót. Mosolyogva néztem fel a tanáromra, mikor észrevettem, hogy a keze még mindig a fejemen van. Mielőtt szólhattam volna bármit is, megjelent mellettem Thomas. Nyugodtnak látszott, de a szemeivel ölni tudott volna.
     - Elnézést kérek a zavarásért, de szeretnék Lisannával beszélni még óra előtt. Kettesben. – mondta dühös tekintetét Alexre szegezve, aki azonnal visszahúzta a kezét maga elé. Csendben álltam kissé zavarban, és az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy mit kéne tennem. Közben Thomast szorosan magához húzott. Úgy éreztem magam, mint egy rossz romantikus filmben, ahol a két férfi vetekszik a nőért. Tiszta gáz.  Éreztem a szikrázást a levegőben, ahogy a két srác tekintete találkozott.
     - Persze, nekem is dolgom van, nem zavarok! Élvezzétek a fiatalságot! Hahahaha! – mondta hirtelen, majd hallottuk a komikusan erőltetett nevetést, ahogy elment. Thomassal hihetetlen idióta arccal néztünk hol egymásra, hol Alex után. Az állam egy fél pillanatra leesett.
     - Ezt most úgy mondta mintha 60 éves nagypapi lenne... - kuncogott mellettem Thomas.
     - Nem, te nem vagy féltékeny. – húztam fel a szemöldököm, ahogy a fiúra néztem, mire ő csak elmosolyodott és átkulcsolta a karját a derekamon.
     - Nem is. Apropó, készülj a tavaszi bálra, mert aznap este nem alszol! – mondta, majd nyomott az arcomra egy puszit és röhögve elment. Én egy percig csak meredtem magam elé.
     - Perverz! – szóltam utána, mire ő csak kisfiús huncutsággal az arcán integetett vissza felém.

Egyik hét telt a másik után és végül elérkeztünk a tavaszi bál napjához. Mindenki lázasan készült a nagy eseményre. Kis szobánkban is a feje tetején állt minden. Az ágyakon szétdobálva hevertek a használatra váró kiegészítők és ruhák, mi pedig folyamatosan váltottuk egymást a fürdőszobában. A tükör előtt állva óvatosan javítgattam a tusvonalamat, majd miután a rúzst is feltettem, átadtam a helyem. Még gyorsan befejeztem copfba kötött hajam begöndörítését, majd visszamentem a szobába. A vörös koktélruhám már ki volt készítve a szekrényre. A ruha fekete gyöngyökkel és ékkövekkel volt díszítve, és hozzá illő kiegészítők is dukáltak hozzá. Óvatosan bújtam bele az elegáns ruhába, ami tökéletesen illett az alakomra.
     - Faith! Húzd fel a hátamon a zippzárt, kérlek! – szóltam oda a barátnőmnek, aki már az utolsó simításokat végezte a haján. Gyorsan odalépett, és egy határozott mozdulattal felhúzta a zippzárját, én pedig folytathattam a készülődést. Felhúztam a karomra a fekete szalagos karkötőt, és a nyakamba raktam a fekete gyöngynyakláncot. Még egy vörös rózsás csatot beleillesztettem a hajamba, majd megkerestem a magas sarkúmat, és egy kecses mozdulattal bele is léptem. Nagyon örültem mikor kész lettem. Még párszor megfordultam a tükör előtt, mint egy hercegnő, hogy ellenőrizzem, minden rendben van e. Időközben a szobatársaim is elkészültek. Kate volt a megtestesült aranyosság a halvány rózsaszín ruciban és csillogó kiegészítőjével, mellette pedig Faith, aki gyönyörűbb volt, mint addig. Sötétkék ruhája nagy hangsúlyt adott a szemeinek, és az összkép tökéletesnek látszott. Büszkén álltunk a szoba közepén, egymásra vigyorogva.
     - Na csajok, ma miénk a rivaldafény! – nevetett Faith, és a kezét maga elé nyújtotta az általunk bezárt kör közepe felé.
     - Tarolni fogunk, az biztos! – mondta csillogó szemekkel Kate, és rátette a tenyerét Faith kezére. Mosolyogva néztem végig a barátnőimen.
     - Ma hercegnők leszünk! – szálltam be és én is rátettem a tenyerem a kezükre. Izgatottan néztünk egymásra majd egyszerre felkiáltottunk – Hajrá! – és a kezeinket lecsapva megindultunk ki a kollégiumból. A magas sarkú cipők éles kopogása jelezte az útvonalunkat. Gyorsan szedtük a lábainkat le a nagy csigalépcsőn, majd át az udvaron és végül a feldíszített terembe. Amint beértünk, ismét elénk tárult, ami minden évben akkor: Sok gyönyörű virág, szalagok és diszkó fények. A terem már majdnem tele volt diákokkal, mi az utolsó pillanatban érkeztünk. Ahogy körbe néztünk, az emberek közt alig láttunk közeli barátokat, de szerencsére nem sokat kellett várnunk. A fiúk, akivel a bálra jöttünk, előttünk termettek. Thomas csodálkozva nézett rám.
     - Gyönyörű vagy! – mondta, és lágyan elmosolyodott. Elmosolyodtam, és kézen fogva a páromat, szó nélkül bevezettem a tánctér közepére. Épp egy lassú dallam lengte be a termet, így egymásba karolva andalogtunk a tömeg közepén. Mindenki jól érezte magát. Az első táncok mindig lassú zenével indultak, megadták az alapot az utána kezdődő bulinak. Mindennek megvolt a maga hangulata. Egy kicsit ki tudtam kapcsolódni, úgy éreztem, semmi sem történhet, ami elronthatná a kedvem. Ahogy ott táncoltunk, az italos asztalnál észrevettem Alexet, ahogy épp a termet fürkészi körbe, gyönyörű kék szemeivel, majd a tekintete megakadt rajtam, és szélesen elmosolyodott. Kissé zavarban én is elmosolyodtam, majd egy idő után elengedtem Thomast.
     - Elmegyek inni, csak egy perc az egész, várj meg itt! – simítottam végig a vállán gyengéden, mire ő csak bólintott.
     - De aztán tényleg csak egy perc legyen! – nyújtotta kis a nyelvét rám gyerekesen. Thomas hihetetlen aranyos volt, mikor úgy viselkedett, mint egy kisfiú. Elnevettem magam, majd az italos pulthoz tipegtem. Nem volt messze tőlünk, de sok emberek kellett átverekednem magam, mire odaértem. Alex még mindig ott állt. Tüzetesen végigmért, ahogy megálltam előtte.
     - Hűha! Nagyon csinos vagy! – mondta ámulva. Kicsit zavarba jöttem. Valahogy Alex mindig ilyen benyomást tett rám, nem tudtam válaszolni rá, csak mosolyogtam magamban, és töltöttem magamnak egy pohár üdítőt.
     - Hogyhogy csak így pár nélkül? – kérdeztem végül. A férfi csak megvonta a vállát.
     - Húszan kértek fel, de nem akartam senkit sem megbántani, szóval inkább egyedül jöttem. Sokkal nyugisabb is így.
     - Egy szinten érthető is – mosolyogtam – nem kell valakinek a kedvében járni. – ahogy ezt kimondtam, Alex elnevette magát.
     - Egy hölgy kedvében járni megtiszteltetés, mintsem próbatétel! –bökte oda viccelődve – Inkább a lányok közti féltékenykedést akartam elkerülni.
Teljesen igaza volt. Egy pillanatig bele se gondoltam rendesen a dolgokba, de ha valakivel eljött volna, a többi lány nem nézte volna jó szemmel. Ahogy ez végigfutott az agyamon, körbenéztem, és valami nagyon meglepő azonnal a szemembe ütközött. Kate Thomassal volt, láthatólag flörtölt vele. Nagyon közel volt hozzá, és minden egyes alkalommal, mikor tudott hozzáért. Ott és akkor rájöttem, mi volt a kirohanása, amikor Thomas felkért. Szánalmas. Ahogy bámultam őket, Alex is arra nézett.

     - Őőőőő.... Nem szeretnék beleszólni a dolgaidba, de úgy tűnik, mintha Kate mászna rá a barátodra... - mondta és egyik szemöldökét felhúzta.
     - Nem kifejezetten zavar, magát járatja le. Thomas nem hinném, hogy érdeklődne iránta. - mondtam továbbra is hűvösen bámulva őket, miközben belekortyoltam az üdítőmbe.

     - Hahaha, ha az én barátnőmre mászna rá valaki, már nem élne! - nevetett. Én is elmosolyodtam, majd letettem az innivalóm, és intettem a srácnak, hogy továbbállok. Visszaverekedtem magam Thomashoz, aki még mindig Kate-vel dumált. Megálltam mellettük.

     - Szabad lesz? - mosolyogtam Kate-re, mire az egy fintorral az arcán végigmért, és csendben eltűnt.

     - Hát ebbe meg mi ütött? - nézett rám értetlenül thomas, mire csak intettem, hogy ne foglalkozzon vele, és táncoltunk tovább. Tánc közben egyre kellemetlenebbül éreztem magam, a hideg futkosott a hátamon.

     - Kicsit olyan érzésem van, mintha nem lenne minden rendben. – adtam hangot a megfigyelésemnek, majd ahogy oldalra pillantottam, láttam, hogy Alex is erősen figyel mindenfelé.

     - Kate most nem lényeg...

     - Nem így értem.... Rossz érzésem van... - mondtam, mire Thomas csak elmosolyodott, de nem mondott semmit, csak táncoltunk tovább. Semmi sem tűnt a szokottnál eltérőbbnek, de mégis feszélyezve éreztem magam.

Nem sokkal később a terem enyhén megremegett. Mindenki kissé ijedten nézett körbe, majd bekövetkezett, amire legrosszabb rémálmomban sem mertem gondolni. A falon fekete kapuk nyíltak és 5 ember felsőtestű, kígyó alsótestű lény jelent meg. Hatalmas sikítás rázta meg a báltermet és mindenki pánikolva próbált menekülni. Lefagyva bámultam, ahogy a kígyóemberek a farkukkal levegőbe emelnek és kettétépnek egy-egy embert. Remegni kezdtem. A félelem szinte a földhöz betonozott.

     - Lia!! Lia, gyere már!! – hallottam Thomas kétségbeesett hangját, ahogy a karomat húzta maga után. Egy pillanatra feleszméltem, de amit láttam félelmetes volt. Az évfolyamtársamat a szemem láttára harapta ketté az egyik szörny. Az áldozatok vére vörösre színezte a padlót.

     - Lia! Ne csak állj ott, csinálj valamit! – kiabált Alex a háttérből. Hátra néztem és láttam, hogy ő már a fehér harci ruhában rohan felénk. Tudtam, hogy meg kell emberelnem magam, nem hagyhattam egyedül Alexet.

     - Thomas, menekülj! – mondtam és hátrébb léptem.

     - Ne hülyéskedj, az isten szerelmére! Gyere! – kiáltott rám egyre kétségbeesettebbül. Én a karomhoz kaptam és a jelek felvillannak. Egy másodperc alatt, kisebb villanás kíséretében én is ott álltam a fehér, testhez simuló ruhámban, melyen piros jelek húzódtak, és a kardot még mindig remegve szorongattam. Összeszedtem minden erőmet.

     - Fuss innen! – kiabáltam rá Thomas-ra, aki enyhén kihűlt azon, amit látott, majd biccentett és megindult a kijárat felé.

Megszorítottam a kardom markolatát, és megindultam Alex után. Ő épp le tudott ütni egy szörnyet. A másik épp velem szemben emelte a magasba az egyik barátomat. Hatalmas erővel rohantam neki az előttem álló bestiának, majd elrugaszkodtam és egyenes lábakkal az arcába rúgtam, mire a szörny a földre dőlt. A földet érés után visszafordultam, mire az elkapta a lábam és a falhoz vágott. Nehezen köhögtem, az ütés telibe találta a tüdőm. Lassan tápászkodtam fel a mellkasomhoz szorítva a tenyerem. Fél szemmel követtem mi történik. Teljes káosz uralkodott, és a vérontás egyre szörnyebb volt. Az egyik undorító lény Thomas után vette magát.
     - Lia! – hallottam Alex hangját, aki felém közeledett. Esetlenül próbáltam felkelni a földről, és a kardomat felemelve védtem magam a szörnytől.
     - Thomast ments! Könyörgöm! – kiáltottam rá Alexre, aki nem törődött a kérésemmel, csak rohant tovább felém. A szörny a farka végén lévő pengével próbált ledöfni, ami elől én folyamatosan kitérve menekültem. Közben a másik Thomashoz közeledett. Egyre hisztérikusabban próbáltam kikerülni a szörnyet, de nem ment. A kardommal térítettem el pár ütést, majd egy egyenes vágással le tudtam vágni a szörny pengéjét. A bestia fülsiketítő visításba kezdett, és még egyszer a földre vágott. Minden erőmet összeszedve pattantam fel és én amint egy rést ejtett a támadásain, azonnal ki is rohantam a csapdájából egyenesen a Thomast üldöző lény felé. Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy elszabadultam, amikor a mögöttem lévő lény elcsapta a lábaimat, majd körém fonva kígyó farkát a levegőbe emelt. A kardom hatalmas csattanással ért földet, ahogy elejtettem. Eszeveszett kapálózásba kezdtem fejjel lefelé. Forró könny áztatta az arcom, ahogy néztem, hogy a szörny közeledik Thomas felé, majd egy hirtelen pillanatban a fiú feje fölé emelkedik és harap. Thomas teste fej nélkül csuklott a földre, és a vére hatalmas tócsában terült el körülötte.