Jó ideje már annak, hogy betettem ebbe az iskolába a lábam. A Holy Kings Akadémia. Első ránézésre egy hatalmas erődítménynek tűnik, mivel termetes kőfal szegélyezi körben, ám belépve egy hatalmas fényűző kastély tárul elénk. Az épületet egy nagy park övezi, ami tele van virágait bontó fákkal, és hátul sportpályák várják a diákokat. Csodálatos hely, neves iskola a gazdagoknak, de én nem ezért vagyok itt.
          Kis koromban, az apámmal sokat voltunk a nagypapám birtokán. A szüleim sokat vitatkoztak, ezért mindig a várostól messzi kis falu csendjében kerestük a nyugalmat. Sokat játszottunk és kirándultunk, viszont amit a legjobban élveztem, az az volt, amikor a papám a mamámról mesélt. Róla is kaptam a nevem : Lisanna. Kisgyermek szemmel a nagymamám volt az a hősnő, akire mindig is hasonlítani akartam. A történetekből, melyeket a nagypapám mindig átszellemülve mesélt nekem kivehető volt, hogy a mamám egy erős, életvidám nő volt, aki sosem félt az előtte álló nehézségektől. Nagyon sajnáltam, hogy sosem ismerhettem meg, hiszen 29 éves korában eltűnt, és azóta senki sem látta. A rendőrség feladta a keresését, és halottnak is nyilvánították. Kedvenc helye a kis birtok hátsó részén álló terebélyes cseresznyefa alatti kis pad volt, mindig ott játszottam. Ám a gyermekkorom szépségei hirtelen szertefoszlottak, amikor a szüleim útja kettévált, és én anyámnál maradtam.
Anyám messze nem fordított rám annyi időt, amennyit apám, és nem engedte, hogy a nagypapámat meglátogassam. Nemsokára új „apa" érkezett a házhoz, és anyám teherbe esett. Én lettem a fekete bárány, aki nem találta a helyét sehol. A 15. születésnapomon jelentette be a nevelő apám, hogy bentlakásos iskolába küld, tudtam is, hogy miért abba, ahova. A Holy Kings-ből csak 3 havonta egyszer lehetett hazajönni, és mivel és csak zavartam az otthoni életet, nem sajnálták apuci pénzét, hogy bedugjanak oda. Hogy őszinte legyek nem is bántam.
          Az iskola arculata nagyon megfogó volt, mint egy palota. Modern eszközökkel felszerelt, de mégis régies stílusú volt. A hosszú folyosók falain hatalmas portrék lógtak, kristály csillárok világítottak minden felé, és a termek is szépen díszítettek voltak. Az iskola tele volt sznob emberekkel, és szigorú tanárokkal, de nagyon sok barátot tudtam szerezni, könnyen be tudtam illeszkedni az iskola nyüzsgő életvitelébe. A kollégium is úgy nézett ki, mint egy régies hotel. Hárman laktunk egy nagy szobában, minden szobához külön fürdőszoba járt. A szobába, ahogy beléptünk, jobb oldalt volt a fürdő és a WC. A fürdőszoba tiszta fehér színben úszott. Oldalt egy nagy fehér kád támaszkodott, melyet aranyozott cicalábak tartottak, és mellette állt az egyedien kidolgozott mosdókagyló, és a nagy tükör. Továbbmenve az ajtóval szemben volt az erkély ajtaja, és onnan balra helyezkedtek el az ágyak, melyek mellett fejenként egy íróasztal helyezkedett el. Az erkélyajtótól balra terpeszkedtek a hatalmas szekrények. Én az ablak melletti ágyat bitoroltam.

           A szobatársaim személyisége merőben eltért. Faith egy erős kiállású, bölcs lány volt, az osztályban nagyon sokan tisztelték is érte. Stílusa letisztult volt és mindig a maximumra törekedett. Másik szobatársam Kate egy szeleburdi, minden lében kanál, életvidám kiscsaj volt. Imádta az apró kiegészítőket és a nagy bulikat. És persze a sorban ott álltam én is. Sosem lógtam ki a sorból, talpraesett és felkészült voltam. Kerültem a bajt, de mindig megvédtem magamat és a barátaimat.

Nem sokkal az után, hogy betöltöttem a 15. életévemet, és a Holy Kings-be kezdtem járni érdekes dolgok kezdtek velem történni. Megmagyarázhatatlan dolgok, melyeket próbáltam minél jobban leplezni a többiek előtt. Azóta eltelt három év.

           Este, egy hosszú túráról hazatérve a lányokkal fürdéshez készültünk. Faith volt az első, aki befoglalta a fürdőt, szóval úgy döntöttem, hogy összekészítem a másnapi cuccaimat. Magam elé vettem a vörös színű kis oldaltáskámat, és elkezdtem a hétfői órarendnek megfelelően bepakolni egyesével a tankönyveimet. Kate kinyitotta közben az erkélyajtót. Kellemesen hűvös fuvallat lengte be a szobát, amitől egyből felébredtem egy kicsit. Miután végeztem a pakolással, csatlakoztam Kate-hez az erkélyen. Rákönyököltem a hideg kőpárkányra és bámultam a felettünk elterülő gyönyörű csillagos eget. Az apró fényecskék úgy játszottak az égen, mintha milliónyi tündér lebegne felettünk.

     - Még csak tegnap jöttem vissza a suliba, de máris hiányzik az otthonom... - mondta nagyot sóhajtva Kate. Felé fordultam, és láttam a lány arcán a mély elmerengést. A szülei azért adták bentlakásos iskolába, mert állandóan üzleti úton voltak, és féltették az egyetlen lányukat.
     - Még három hónap. De ne bánkódj, csak most kezdődik a muri! – mosolyogtam rá – Nemsokára itt van a tavaszi fesztivál!

A lány szeme hirtelen felcsillant, visszatért belé az élet.

     - Részt akarok venni a műsorszervezésben! Egy csomó remek ötletem van! – vigyorgott rám meredve. A nézéséből sejtettem, hogy rosszban sántikál. Én csak eleresztettem egy féloldalas mosolyt. Kinyílt a fürdőszoba ajtaja. A meleg gőz kihömpölygött a szobába, ahogy Faith kilépett.

     - Mehetsz, Lia! – mondta, majd gyorsan lehuppant az ágyára. Elég későre járt már, közeledett a takarodó, szóval szélsebes mozdulattal felkaptam a törülközőmet és a pizsamámat az ágyról, majd belibbentem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót. A kulcs halk csikorgással fordult el a zárban. A kád mellett állt egy kis asztalka és egy fogas. A fogasra szépen felakasztottam a törülközőt, és a pizsamát. Elkezdtem vetkőzni. A fürdőszobában még mindig párás volt a tükör, apró vízcseppek csordogáltak le a felületéről. A levetett ruháimat összehajtva az asztalra tettem, majd beléptem a kádba és lassan beleengedtem magam a meleg, gőzölgő vízbe. Nyakig elmerültem a kellemes melegben. Ahogy ott feküdtem és bámultam a plafon mintázatát hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a térdem kiemelkedik a vízből. A szoba hűvösebb levegője megcsípte a bőröm, majd lassacskán egyre jobban emelkedtem felfelé. Belekapaszkodtam a kádba és próbáltam egy másik kapaszkodó után is nyúlni. Ijedtemben, ahogy ott kapálóztam, elrántottam a fogast, ami hatalmas puffanással ért földet a fürdőszoba csempéjén.

     - Úristen Lisanna, jól vagy?! – hallottam az aggódó hangokat kívülről. Én már majdnem függőleges helyzetből kapaszkodtam a kádba. Pislogtam magam elé néhányat, majd válaszoltam.
     - Igen, csak ügyetlen voltam! Hahaha... - nevettem erőltetetten.
     - Biztos nincs semmi baj? – kérdezte Faith. Hangjából még mindig érződött az aggodalom. Sikeresen visszatornáztam magam a kádhoz közel, már a lábaimat is be tudtam akasztani, amikor a lebegési állapot megszűnt és hassal belepottyantam a vízbe. Nagy küzdelem árán kikapálóztam a kád mélységeiből, és levegő után kapkodtam.

     - Lisanna! – kiabált Kate remegő hangon.

     - Minden oké! Tényleg! – mondtam, majd kievickéltem a vízből, felkaptam a törülközőmet és gyorsan végigtöröltem a testem. A combomon egy kisebb zúzódás keletkezett a hasas után, de a pizsamám szerencsére eltakarta. Összeszedtem a dolgaimat az asztalról, és elfordítottam a kulcsot a zárba. Szobatársaim az ajtó előtt álltak.

     - Csak megcsúsztam a kádban. Jól vagyok, tényleg! – mosolyogtam rájuk. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a lányok száját. Az izgalmak után Kate is fürödni ment, majd befeküdtünk szépen az ágyunkba. A többiek könnyen elaludtak, de én sokat forgolódtam az éjszaka folyamán. Mi történik velem? Miért történik vele? Válaszokat a kérdéseimre nem kaptam. Addig-addig rágódtam ezeken a dolgokon, mígnem elnyomott az álom.

          Másnap reggel az ébresztő éles hangja törte meg a nyugalmat. Lassan felültem, és megdörzsöltem álmos szemeimet. Egy ideig még néztem magam elé, mire minden kitisztult. Szobatársaim már a szoba közepén nyújtózkodtak ásítva, mire én ledobtam nehéz lábaimat a földre. Az ébredés volt a nap legnehezebb pontja. Olyankor a mélyvörös takaróm sokkal melegebbnek, a párnám sokkal puhábbnak és maga az ágy sokkal kényelmesebbnek hatott. Felálltam, majd jó nagyot nyújtózva megálltam az ágyam mellett. Kezdődött a napi rutin : fogmosás, haj igazítás, sminkelés, és öltözés. Épp csak egy kicsi szempillaspirált húztam végig hosszú szempilláimon, mikor Kate kiabálni kezdett.

     - Lányok! Valaki segítsen légyszi! – a hangjából azt hittem baj van. Mivel Faith ép a fogmosás kellős közepén tartott, visszadugtam a spirált a tubusába, és kinéztem az ajtóból, hogy mi történhetett. Kate eszeveszettül próbálta bekapcsolni az egyenruha hátsó részét, de akárhogy tekergett, nem érte el. Elmosolyodtam és odasiettem hozzá. Az ing hátsó zipzárját szinte lehetetlen volt felhúzni olyan rövid karokkal, mint amilyenekkel kis barátnőm volt megáldva.

     - Köszi, Lia! – mosolygott és folytatta az öltözködést.

     - Szívesen! – mondtam, és én is nekiálltam az öltözésnek. Az egyenruhánk több részből állt. Én mindig a fehér inggel kezdtem. Következett a fekete rakott szoknya, majd a térd fölé érő fekete comb zokni. Amint ezeket felhúztam, az ágyra kitett fekete zakóért nyúltam, melynek gallérja vörös-fekete skót mintával volt díszítve. A zakónak volt deréktájon egy pántja, amit hátul kellett bekapcsolni, és a pánt ezüstös díszekkel ékesítve. Még utoljára belenéztem a tükörbe, hogy minden tökéletes e, majd miután nem találtam semmi kifogásolhatót, felhelyeztem a nyakláncomat és a karkötőimet, majd a  térd alá érő csizmámat is felhúztam. Teljesen készen álltam. A lányok még szöszmötöltek egy ideig, de nemsokára el tudtunk indulni. A kollégium szűkebb folyosója végén lévő csigalépcső vezetett le a kertig. Ahogy ott leértünk, a kertet átszelő árkádsor alatt haladtunk, melynek oszlopain zöld indák futottak fel, és az évszakhoz hívek apró fehér virágok kacsingattak felénk. A reggeli nap még narancssárgás fényt vetett a hatalmas kertre és ránk, ahogy siettünk az iskolaépület felé. Nemsokára elértük a díszes faajtót, amin keresztül beléptünk a főfolyosóra. Az ajtó halk csikorgással nyílt meg előttünk. A folyosó hangos volt a diákok nyüzsgésétől, mindenki az órájára tartott. Mi is a termünk felé vettük az irányt. Az emberek közt viszonylag gyorsan szlalomozva, áttértünk az egyik oldalfolyosóra, ahol a mi évfolyamunk volt. Ahogy benyitottunk a kis terembe, láttuk, hogy már mindenki ott van. A kék színű termecske jobb oldalán, az ablakok mellett volt a padom, tehát helyet is foglaltam. Nem telt bele sok idő, a csengő jelezte az óra kezdetét, és az egyik pályakezdő tanár magas, erős sziluettje megjelent az ajtóban. A férfi még végigsimított hosszabb fekete haján, majd az asztalához ment. Az osztály felállt.

     - Jó reggelt! –köszönt a tanár, majd a jegyzeteit maga elé helyezve végignézett rajtunk. A tanárunk alig lehetett több 23 évesnél. Abban az évben kezdte pályafutását, és a nálunk idősebbek nem tisztelték a kora miatt. Egy erős kiállású jóképű ember volt, de senki sem tudta sokszor komolyan venni.

     - Jó reggelt, tanár úr! – köszönt illedelmesen az osztály, majd helyet foglaltunk, és az óra elkezdődött. Hogy őszinte legyek, az órák során olykor-olykor lopva ránéztem a tanárra. Hatalmas tengerkék szemei mindig ámulatba ejtettek. Az óra folyásával egyre nagyobb kényszer éreztem, hogy kimenjek a mosdóba. Nagyon úgy tűnt, hogy túl sok kávét ittam a reggelihez. Egy határozott mozdulattal tettem fel a kezem, mikor már végképp nem bírtam tovább. Az férfi abbahagyta a magyarázást, és felém fordult.

     - Igen, Lisanna? – szólított fel, és kék szemeivel a tekintetem fürkészte.

     - Kimehetnék a mosdóba? –kérdeztem félénken. A tanár kérdő arcot vágott, majd sóhajtott egyet.

     - Jól van, de siess! – nekem mi se kellett, szélsebesen kiviharzottam az osztályteremből, és a folyosó legvégén lévő női WC-be szaladtam. Megkönnyebbülten jöttem ki a helységből, amikor véletlenül megbotlottam a küszöbben, és hatalmas puffanással estem orra. A karomat kicsit fel is sértettem. Lassan támaszkodtam fel, majd mikor leporoltam magam, hihetetlen dolog történt. A karomon lévő kis karcolás apró fehér fény kíséretében eltűnt. Hatalmasra nyílt szemekkel tapogattam végig a sértetlen bőrfelületet, melyen nyoma sem volt a karcolásnak. Úgy éreztem, ki kell szellőztetnem a fejem. A mosdótól balra volt a lépcső, amely az iskola nagy erkélyére vezetett. Ez az erkély a tető mentén helyezkedett el, a termekből nem lehetett fellátni oda. Ahogy kiléptem, kellemes fuvallat csapta meg az arcom. Jó mélyet lélegeztem, és próbáltam feldolgozni, ami történt. Nem értettem, mi folyik körülöttem. Hirtelen az árnyékom nyúlni kezdett. Kíváncsian néztem, ami történik, majd az árnyékből egy sötét, csuklyás alak emelkedett ki. Ijedten tántorodtam hátra, igyekeztem lassan minél messzebb kerülni az előttem álló alaktól.

     - Nem kell félned, Lisanna! – mondta az alak túlvilág hangon, és közeledett felém, mire én még jobban próbáltam tartani a tisztes távolságot.

     - Ki vagy te... és mit akarsz tőlem?! – kérdeztem ijedten. Az alak megállt velem szemben és felém fordult teljesen.

     - Én vagyok az Örökség őrzője. Azért jöttem, mert már benned is ébredezik az erő.

Kicsit Star Wars-os érzésem volt ezután a mondat után, nem is igazán értettem amit az idegen mondott, viszont valami azt súgta, hogy igazat beszél.

     - Milyen örökségről beszélsz? – tettem fel a kérdést.

     - Idővel mindent meg tudsz. Viszont az erőd ébredésével vigyázni kell! –monda majd közelebb lépett hozzám, kinyújtva felém a jobb karját. Írásjeleket kezdett rajzolni a levegőbe, majd ezek a jelek piros fénnyel rávetültek a bal alkaromra, fényleni kezdtek majd eltűntek. Ekkor a levegőbe emelkedtem. Hallottam, ahogy az idegen érthetetlen nyelven mormol valamit maga elé és különös, fojtogató érzés fogott el. A karomon szinte égető fájdalom futott át. Levegőért kapkodtam, de egyre nehezebben jutottam hozzá. Léptek zajára lettem figyelmes a lépcsők irányából, de már alig láttam a fájdalomból.Szemeimből egy egy kövér könnycsepp buggyant ki, majd folyt végig az arcomon, ahogy még mindig az eszméletemért küzdöttem . Hallottam a nehéz ajtó csikordulását a talajon, mire a csuklyás szertefoszlott, és pedig a földre zuhantam félájultan. Karokat éreztem a vállam körül, ahogy az ölébe húz. Lassan próbáltam felfelé nézni. A tanárom volt az.

     - Lisanna! Hallasz?! – emelte meg a hangját, és gyengén pofozni kezdett. Kicsit magamhoz tértem, már a látásom is kitisztult.

     - Mindent rendben, tanár úr! – mosolyogtam, majd hirtelen a karomhoz kaptam. Lüktető fájdalmat éreztem benne, olyan erősen, mint azelőtt még soha.

     - Átviszlek a kollégiumba! – mondta, majd egyik karjával szorosan átkarolta a vállam, másik karjával pedig a térdhajlatom alá nyúlt. Éreztem, ahogy lassan a levegőbe emelkedem, és a férfi megindult lefelé a lépcsőn. Ahogy hozzásimultam a mellkasához hallottam a szívverését. Mint egy dob, ami kellemes ütemben játszik. Ahogy vitt, egyre jobban kezdett elhomályosulni a szemem. Már csak a tanárom kellemes illatát éreztem egy ideig, majd minden elsötétült körülöttem.

          A kollégiumi szobában ébredtem. Csak bámultam a velem szemben lévő fehér falat. A nap eseményeit nehéz volt feldolgoznom, úgy tűnt, mintha csak egy álomkép lett volna, de a karomba még mindig belenyilalló fájdalom éreztette velem, hogy ez a valóság.