13.fejezet

Át ugrottam a bejáratnál lévő keretet majd kikerültem egy halottat. Egyre jobban gyorsítottam a tempómon. A talpam alatt nem éreztem a födet olyan gyorsan futottam.

- Még mindig a nyomunkba vannak!- töltötte be a fegyverét a szőke.

- Ne foglalkozz vele!- utasította Oven.

Bekanyarodás közben megpillantottam egy élettelent, aki egy halott nőt tépett szét, néhány harapás után felállt és ő is a nyomunkba eredt. Annyira kétségbe esetten futottam, hogy nem is hallottam a hörgéseket. A vállamat egy vonalba helyeztem a csípőmmel, egyenletesen mozgattam a karomat. Nincsenek olyan sokan, de gyorsak, ami meglepő. Az állkapcsomba erős gyors fájdalom nyílalt végig. Hátra néztem: A húsevők csoszogva követtek minket egyre többen. A nyílt utcán legtöbbet megakadályozta a követésünk hála a kocsiknak vagy a vérben úszó halottaknak. Megfájdult a szívem.

„- Ha megtalálod, a zsákmányt nem engeded el."- emlékeztem Oven szavaira, amikor elsőnek tanított vadászni. Ki kerültem egy járgányt. Körül néztem, hogy ellenőrizzem a csapat társaim épségét. Scott és Josh lemaradtak. Túlságosan is. A pulzusom az egekig szökött.

- Scott, Josh!- ordibáltam teljes erőmből. Nem tudok segíteni, ami miatt tehetetlennek érzem magam és ez feldühít. Lelassult minden: Jeremy hátra fordult megállt s fedezte a srácokat majd a háta mögött megjelent egy csoszogó. Kikerekedett szemmel megálltam. Mielőtt megszólaltam volna össze esett a zombi. Levegőt vettem. Oven hevesen újra töltötte a fegyverét, megfeszültek az izmai. Célba vette a „halott" kővetőket majd meghúzta a ravaszt. A többiek így utolértek minket. Nem szabad lemaradnom. Követtem őket. Valami nem hagyott nyugodni, talán a mellkasomra nehezedő súly vagy az, hogy még többen lettek. A sorozat lövések bántották a fülemet emiatt összegörnyedtem néhány pillanatra. Nem szabad lemaradnom! Nincs nálam gépfegyver csak kés. Egyre többen vannak.

Tudtam.

Veszélyben vagyunk.

Újra körbe néztem, de ekkor valami a jobb oldalamról meg mozdult. Egy húsevő. Arrébb mozdultam a felső testemmel, a karomat magam elé emeltem, hogy le tudjam majd fogni, de mielőtt rám esett volna a fejéből vér fröccsent ki, azután a földre érkezett. Nagyot nyeltem, lassan ráztam a fejemet kinyitott szájjal.

- Menj!- kiabálta a fekete szemű.

A szememmel Alyxet kerestem, amikor megéreztem a hátamon egy lökést.

- Gyere!- húzott magával a lány, míg én ki vettem a késemet ugyanis elénk került még egy. A felénk közeledő csoszogóba bele vágtam majd arrébb löktem egy nagy lendülettel. Minden irányból jönnek. - Hol parkoltatok le? – nézett el egy másik irányba, hogy figyelje az eseményeket.

Nem megoldás a kocsihoz menni mivel a nyomunkba vannak ezért képtelenek vagyunk egy másik úton menni. Talán közel járunk a kocsikhoz, de veszélyben vagyunk.

- Erre!- ordibálta Mark a kocsik felé futva. Ahol már Markék tartottak újabb halottak léptek elő. Haragosan körbe néztem hátha van egy másik út. A kocsinál őrködök le lőtték az autóhoz közeledő férgeket. Megpillantottam egy mellékutcát. A hátam mögött hallatszott egy távoli sikítást. Az A csapatból feküdve kalimpált a földön rajta két csoszogóval. Leharapta az arcát az egyik féreg s azt követően többen is ráugrottak. Oven odafordult a mellékutcához.

– Gyerünk!- mutatott a fejével befelé.

Alyx a hátitáskájára kötötte az ütőjét. Külön váltunk az A és B csapattól.

A társaimmal berohantunk a nem túl széles területre. A vörös téglából álló falnak neki préselődtem hála Joshnak aki kiszabadult egy csoszogó karmai közül. Alyx megfogta a torkát arrébb húzta s neki vágta a fejét a falnak többször is még az meg nem mozdult. Zavartan néztem a véres falat.

- Menjetek!- ordibálta hátulról Oven miközben ő maradék követőket intézte Jeremyvel.

Scott előre haladt, míg mi lemaradtunk. Előttünk egy ketrec állt kissé már gyenge tartassál a rá nehezedő csoszogók miatt, akik át akartak jutni rajta.

- Zsákutca!- kiabált Scott.

Kiszárad ajkam összeszorult. Meghökkenve néztem a ketrecet. Josh a falnak támaszkodva lihegett.

Farkas szemeztem a ketrecbe kapaszkodó dögökkel. Hörögtek. A ketrecre egyre jobban rátámaszkodtak. Már majdnem megadta magát.

- Ide!- üvöltötte Alyx. Hátra fordulva megláttam a létrát. Gondolkozás nélkül felmásztam volna, azonban Josh megfogta a vállamat. Sápadt volt. Rám nehezedett majd segítettem neki felmászni.

- Minden rendben lesz- mondtam neki biztatva, de tudtam, hogy nagy baj van. Oda húztam Scottot, hogy menjen utána. Josh lassan haladt fel, Scott és Alyx a nyomában voltak. Mikor már az első fokra feltettem a lábamat valami mintha a földnek esett volna. A ketrec megadta magát. Rémülten néztem magam elé. A húsevők lassan felálltak a földről. A szívem hevesen dobogott.

- Oven! Jeremy! – kiabáltam feléjük nézve.

Riadtan bele markoltam a sárga létrába majd felléptem egy fokot.

Oven megfordult. Kikerekedett szemmel észrevette a tovább fokozódó gondot. Körül néztem s megláttam egy nagy zöld hulladékgyűjtő konténert. Leugrottam a létráról s a vállammal tolni kezdtem a konténert Oven és Jerremy felé. A balkezes oda futott hozzám segíteni. Az ereje miatt befolyásolta a konténer irányát így Oven felé toltuk ahol még mindig állt s a közeledő életteleneket tartóztatta fel. Összeszorítottam a fogamat s nem törődtem a fájdalommal. Stabilan még jobban rádőltem s éreztem, hogy a lábamba minden izom megfeszült.

- Ez az - szűrte a fogai közt Jeremy.

Oven arrébb állt, hogy eltorlaszoljuk az utat. A mi vezetőnk a másik irányba pördült.

Néhány lövés után megszólalt.

- Kifogytam!- üvöltött. – Nincs több töltényem!

A konténer feltartotta az emberevőket, de ott volt a másik oldal. Jeremy levette magáról a fegyverét.

- Nesze, itt van ez! – dobta neki a fegyvert mikor Oven épp, hogy megfordult, de már célba is vette következőt.

- Hölgyeké az elsőbbség- igyekeztetett Jeremy. Belekapaszkodtam a létrába ismét felléptem, viszont a negyedik foknál vissza lenéztem.

- Oven gyere!- kiabáltam.

- Fedezlek, menj előre!- állt elé Jeremy kezében egy pisztollyal. A vezetőnk nem ellenkezett, felmászott a létrára. Igyekezve vettem a fokokat mikor megcsúsztam, holott sikerült megkapaszkodnom. A szívem kihagyott egy dobbanást.

- Óvatosan!- mondta Oven. Lenéztem rá. Fentről fedezte Jeremyt . Továbbhaladtam, de erősebben kapaszkodtam. Egyre gyorsabban vettem a fokokat, de még mindig nem értem fel. Jeremy felfelé tartott.

- Mászatok gyorsabban!- kiabált fentről Scott miközben lőtte fentről a emberevőket.

- Ezek a rohadékok még létrát is tudnak mászni?- kérdezte Jeremy. A hangok alapján lerúgott egyet.

- Siessetek!- ordibálta Scott.

Már csak néhány lépés és fent vagyunk

- Lola!- nyújtotta a kezét a Josh. Megpillantottam a véres karját. Átázott a kötés. Nem engedhetem, hogy felhúzzon.

- Menj arrébb!- belekapaszkodtam a fal felső részébe majd felhúztam magam. Arrébb álltam, hogy fel tudjanak mászni a többiek. Alyx térdelve lihegett körülötte néhány halott és az ütője.

- Agyatlanok. - törölte meg a száját. Egy épület tetején voltunk. Mindent belátni innen. Az égbolton felhők gyülekeztek. Borzalmas a kilátás. A legtöbb épületet lebombázták, amikor elkezdődött minden. Az ablakok kiégtek vagy hiányosak. A belvárosban rengeteg a halott. Undorral néztem az épületeket, azonban képtelen voltam becsukni a szememet. Leeresztettem a merev vállamat. Arrébb fordultam.

- Fel tudnak mászni?- kérdezte kábultan Josh.

- Imádkozz, hogy ne tudjanak!- nézett körbe a balkezes.

- Komolyan kérdem!

- Csak néhány fokig bírnak nyúlni. – világosította fel.

- Remek, most meg mit csináljunk? – vakarta meg a nyakát Scott.

Benedvesítettem a számat s szóra nyitottam.

- Josh kötése átvérzett. - állapította meg Oven. – Külön váltunk a csapattól és most itt vagyunk fent. Azt hittem ez a legjobb megoldás, de..

- De minden olyan gyorsan történt- mondtam eközben találkozott a tekintetünk.

- Nem tudtam segíteni nektek, mert Josh kötésével voltam elfoglalva, a lány meg az itt lévő csoszogókkal.

- Szerinted visszajönnek értünk?

- Kétlem. – ült le a földre Alyx. – Nem olyan hülyék, hogy visszajönnek.

- Miket beszélsz? Ők mindannyian a társunk. – fordult vele szembe a sebzett.

- Egyszerűen nem kockáztatnák értünk az életüket.

- Ez nem igaz!- kiabálta.

- Te valami mese világba élsz? Látod valahol őket?- morgott az orra alatt valamit.

- Figyeljetek!- nézett ránk Oven mialatt megemelkedett a mellkasa. – Nem tudunk vissza menni, fogytában van a lőszerünk. Joshnak súlyos sebe van. - arrébb lépet, hogy körbe nézhessen. Lenézett a városra. - Ott van a kocsink, de a közelébe se tudunk menni. Oda léptem s megláttam, hogy mindenhol csoszogók vannak. - Az égész utat ellepték.

- Mit csináljunk?- állt mellénk Scott.

- Ha meglesz a pontos terv, akkor lépünk, de nem vagyok biztos néhány dologba. Csak egy út vezethet el minket a kocsiig. - rám nézett. - Le kell menünk az épületbe. El kell látnunk Josh sebét, ha rosszabbodik a helyzet. Egyszerűnek hangzik, de nem az.

- Ez viszonylag jó ötlet. – csavarta fel az ujjára az egyik lila tincsét miközben forgatta szemét.

- Akkor mégis mért állunk itt?- kérdezte Jeremy.

- Mivel senkise tudja, hogy mi van az épületbe ezért eléggé kockázatos és nem tudjuk, hogy Josh állapota rosszabbodni fog e. De a jelek szerint fog. Túlságosan is mély a seb, talán még össze is kell varrni.

- Dögök vannak lent!- nézett Ovenre Alyx.

- Nem tudjuk, hogy milyen mennyiséggel. - mondtam s Oven bólintott. A fekete szemű rákönyökölt a párkányra.

- Nézzük a jó oldalát! Mindenki él!- tárta szét karját Scott.

- Nem mindenki. Az A és B csapatból is meghaltak. – dörzsölte az állát.

- A dögök várnak ránk. Hangra terjednek. Biztos, hogy meghallották a lövöldözést.

- Nekünk is kéne egy olyan ütő, amilyen neked van. – szólalt meg mosolyogva Jeremy.

- Maradj a késnél lángész.

Szembefordultam Ovennel. Ridegen figyelte a várost. Valami arra késztetett, hogy beszéljek, de nem jött ki a számon semmise. Szaggatottan beszívtam a levegőt. Megfogtam a vállát. A tekintetét kerestem, de elfordult.

-A mi vezetőnk. - suttogtam. – Jó döntést hozott.