9.fejezet

Mindketten dacozva mentünk előre. Néhol nagyokat kellet lépnem, hogy rá ne tapossak a virágokra és a kis ágakra. Beszívtam a friss levegőt, rettentően jól esett a tüdőmnek. Oldalról figyeltem Ovent mikor észrevettem, hogy ő is ugyan úgy bajlódik a sétálással.

Felnevettem.

- Nem szeretném tönkre tenni mások munkáját. - mosolygott kissé kábultan

- Megértem hisz gyönyörűek ezek a virágok.

Sohasem gondoltam, hogy újra itt kell lennem. Már annyira megszoktam a déli környezetet.: Sima barna kitaposott föld. Még az erdőben is alig látni virágszálakat.

A kiképzés részleten van egy külön út, ami visszavezet a nagy épülethez, de azon sajna nem tudtunk menni mivel jelenleg ki vagyunk tiltva.

- Szerinted meddig leszünk felfüggesztve?- kérdeztem aggódva.

- Ne törd ezen a buksidat Lola. - Nevetett. Talán egy vagy két nap. - Megfeszült az állkapcsa. - Nem halunk bele. - nézett az égboltra.

Nem úgy látszott. Szerintem ő is egy kicsit nyugtalan.

- Kösz a nyugtatást- mondtam halkan.

- Nyugtatást?- nevetett. Rá néztem. - Tényleg amúgy minden rendben? Jól vagy?

Megpróbáltam nem visszaemlékezni Jeremy ütésére. Válaszul csak bólintottam.

Megérkeztünk az épülethez.

- El kell intéznem néhány dolgot mindjárt, jövök, addig keress valami munkát. - úgy láttam mintha a munka szónál forgatni kezdte volna a szemét.

Az ajkamba haraptam. Bement az épületbe.

Még sohasem láttam Ovent kertészkedni. Kicsi mosoly jelent meg az arcomon.

Körül néztem. Talán segítenem kéne a főzésbe? Kirázott a hideg. Sosem tudtam főzni, de egy próbát megér.

Célba vettem az ebédlőt és kinyitottam a visszacsapódó ajtót, ami a konyhába vezet. Arra számítottam, hogy mindenki szaladgálni fog és megcsap a gőz, meg ami szokott lenni a filmekbe, de csak két idősebb nő ült egy asztalnál.

- Oh, miben segíthetek leányka?- fordult hozzám a szőke.

- Én segíteni jöttem.

De leesett, hogy még korán van az ebédhez. Teljesen meg feledkeztem az időről.

Mindketten kerek szemmel néztek.

Már fordultam volna meg, de ekkor megszólalt az idősebb ősz hajú.

- Még sohasem láttalak a konyhába.

- Most, hogy mondod még én sem és a zöldeknél sem láttam!

Zöldek? Biztos a kertészekre gondol. Elfojtottam egy nevetést.

- Tán új vagy?- kérdezte a szőke. Öntelt mosoly jelent meg az arcomon. Biztos voltam benne, hogy ők alig két hónapja vannak itt.

-A nevem Lola, én a déli részen vagyok.

- Déli rész?- csattant fel az idősebb. - Ti szoktatok kimenni, igaz?- kérdezte.

- Igen élelemért és..-A szőke felkiáltott.

- De egy ilyen fiatal lány mért megy ki?- kérdezte

- Mert...- mondtam, de most az ősz hajú vágott közbe.

- Hagyd már békén Marly!- Sokkal tartozunk nekik hisz ők hoztak ide.

A tekintetem egyikről a másikra vándorolt.

- Ez ...- megint félbe szakított Marly. Kezdtem ideges lenni.

- De hát ez borzasztó! Renee! Bármikor meghalhat és még olyan fiatal. Ha az én lányom lennél magam mellet tartanálak és egy pisztolyt se adnék a kezedben- mondta cicás hangon. Folytatta a mondani valóját, de nem figyeltem rá.

Eszembe jutott anya. Mintha a szívem egy percre nehezebb lett volna.

Ez a Marly biztosan egy idióta.

- Marly elég!- kiabált Renee miközben megigazítottam a kezemen az enyhe kötést. 

Néma csönd. Lenéztem a szürke csempére majd vissza rájuk. Végre abba hagyta.

- Oh, Istenem! Annyira sajná...

Most én vágtam közbe.

- Segíteni akartam, de úgy látom, boldogulnak. Viszlát.

Lehetne ennél szarabb napom?

Kifelé menet összefutottam Amyvel, de csak a haját kezdte el dobálni morgott egyet és már ment is.

Jobban járt.

A kertészek sokkal barátságosabban néztek rám, de volt legalább három furcsa arckifejezés, ami nem tetszett.

Semmire és senkire se vagyok kíváncsi. Jelenleg úgy álltam a munkaszerzéssel, mint egy nyugdíjas.

Leültem az üvegház egyik oldalához. A növényzet felfutott az üveg falon. Vajon direkt hagyták így?

Békés, de unalmas. Nem az én világom. Vágyom a harcra.

Észrevettem két lányt. Röhögtek még a fene se tudja min. Biztos jó barátok.

Kár, hogy ma kimaradok mindenből.

Becsuktam a szememet majd elkezdtem simogatni a rövid fűszálakat s dúdoltam egy régi számot. A fejemben visszajátszottam a régi időket, amikor minden olyan normális volt.

- Szia. - felnéztem az ismeretlen hang miatt. -A nevem Paul.

Ismerős. Ő köszönt nekem mikor a haverja meglökte.

Már nyitottam a számat, de megszólalt.

- Lola, igen tudom. - nevetett.

Atyám ma tényleg mindenki belém fojtsa a szót? Ha Marly lett volna, én esküszöm, hogy....

- Leülhetek?- kérdezte

Nem is válaszoltam csak kicsit arrébb húzódtam habár feleslegesen, mert akár négy ember is elfért volna. 

Ne is kérdezd, hogy mért vagyok itt, oké?- nevettem.

Beszívta a levegőt, de még is levegő után kapott. – Öh, sajna pont ezt akartam kérdezni. - nevetett ö is.

Fáradtan nevettem.

- Még én sem tudom mért, de felfüggesztettek. –hazudtam. Nem akarom, hogy mindenki tudjon a kisurranásomról.

- Az szívás..- nézett rám. Mogyoróbarna szeme emlékeztetett a kedvenc csokimra. Hazafelé mindig azt vettem a boltos néninél.

- És te mért vagy pont itt? Mért nem a déli részen vagy inkább?- jött ki belőlem a kérdés.

Kuncogott majd újra rám nézett.

- Régebben én is ott voltam, de itt sokkal... zökkenő mentes és stressz mentesebb.- mosolygott. Olyan kisfiúsan vigyorgott, hogy nem bírtam mosolygás nélkül.

- Meg hát ismertem Zacket!- Erre mindketten nevetni kezdtünk.

- Akkor már értem!

- Egy igazi seggfej volt akkor!

- Oh, ne félj most is az!

Mindketten fulladoztunk a kacagástól.

Nem is tudtam, hogy lehet a továbbiakban máshol lenni. Mármint csak úgy átjöttél ide?

- Persze. Nem kell hozzá semmi se.

Paul elmesélte milyen volt, amikor elsőnek kiment egy csoporttal. Az egészet végig kuncogtam a megjegyzései miatt.

******

- Most képzeld el Zacket hajnali kettőkor majd befutunk hozzá, hogy megtámadtak minket a zombik persze ittasak voltunk és az egészet beképzeltük, de akkor is!- Felnevettem.

- És semmit se kaptatok érte?- kicsit elkomolyodtam.

- De, de arról inkább nem beszélek. – kuncogott.

Megláttam, hogy Oven felénk tart.

- Hahó- mondta mély hangon Oven.

Paul megköszörülte a torkát majd elköszönt.

Leült a fekete szemű.

- Neked tényleg nem tűnik fel, hogy mindenki fél tőled?

- Annál jobb. - mosolygott féloldalasan. - Jó kis munkaszerzés, mi?- kinyújtatta a lábait.

- Mi? Ezt meg, hogy érted?

- Ahogy mondom. A csávó flörtölt veled. - nevetett. - Nem is vetted észre?- forgatta a fekete szemeit.

- Nem, mi csak beszélgettünk.

- Aha.- nevetett ördögien.

-Oven.

-A végén még összejöttök!- nevetett tovább.

-Oven!- ordibáltam röhögve.

- Na és te mit csináltál ilyen sokáig?

- Ah, tudod, azok a sok rajongok, mindig feltartanak. - mondta mintha valamiben elfáradt volna.

- Hahaha - most rajtam volt a szemforgatás.

Mindketten elmosolyodtunk. 

Észre vettem újra a két lányt megint nevettek, de most Ovent nézték. Egy nagyot nyeltem. Nekem valaha  lesz egy legjobb barátnőm is vagy örökre magányos leszek? Oven rám nézett majd újra bevetette azt a szexi féloldalas mosolyát. 

-Minél szebb egy virágszál, a gyomok annál irigyebben nézik.- beletúrt a fűbe ezután megragadott egy virágszálat és kitépte majd megforgatta. 

-Mi van azzal, hogy nem akarod tönkre tenni mások munkáját?

- Ez nem bűn. Egyszer kétszer lehet kivételezni és talán még hasznodra is válik. 

Odahajolt hozzám és beletűzte a hajamba a piros virágot. 

Szétnyílt szájjal és kerek szemekkel néztem rá. 

-Jól áll a piros. -nevetett.